November 14-én mutatják be a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős bábszínész hallgatói Sean O'Casey Kukurikú ifiúr című darabját Gothár Péter rendezésében.
O’Casey 1949-ben íródott művében, amelyet Magyarországon még soha nem játszottak, a komédia, a dráma, a szatíra és a sajátos ír mítoszvilág elemei keverednek. A darab az ír katolikus egyház bigott és életellenes puritanizmusát veszi célba. Központi alakja Loreleen, egy Angliából hazatért fiatal lány, aki szabadelvűségével, nyitottságával, felvilágosult gondolkodásával megbotránkoztatja és megosztja a békés ír falucska, Nyadnanave lakóit. Az ő, pontosabban az elnyomás elleni harcot és a szabadságot szimbolizáló megfelelője az a démoni kakas, mely váratlanul megjelenik a település plébániáján, arra kényszerítve az ott élőket, hogy szembenézzenek önmagukkal és döntéseket hozzanak az életükről.
Az előadás plakátja
Az előadás egyik főszerepét, Michael Marthraun, tőzegláp tulajdonost, Loreleen apját Horváth Márk játssza, aki úgy látja, hogy az általa megformált karakter „egy nagyon különös, furmányos parasztember. Mintha keverednének benne A fösvény, a Tartuffe és A képzelt beteg főszereplői: kicsit álszent, elképesztően zsugori és állandóan a szívinfarktus kerülgeti, különösen, ha pénzről, nőkről vagy a lányáról van szó.”
Gothár Péter rendezése, miközben megmarad az ír gesztusrendszernél, az ír lobogónál, az ír whiskynél, az ír mentalitásnál, mégis kicsit ide, hozzánk is szól: amikor például a közösségnek nem tetsző könyveket kidobálják, elhangzik Esterházy Péter és Parti Nagy Lajos neve is Voltaire és Nietzsche társaságában. Az előadást át- meg átszövik a komédiai elemek, sok a kifejezetten bohóc jelenet. „A tanár úr azt szeretné, hogy ezek a nagyon szélsőséges jelenetek és elrajzolt karakterek egyszer csak lecsupaszodnának és a végére csak egy letisztult szövegmondás és egyszerű, hús-vér emberek maradnának.”
A tér Gothár Péter és Horváth Márk közös gondolkodásának eredményeként születik meg és gazdagszik napról napra.
(Horváth Márk - fotó: SzFE)
Gothár Péter arra ösztönzi a hallgatókat, hogy bátran próbáljanak ki szélsőségeket, csináljanak váratlan, furcsa, akár kifacsart dolgokat is. „A karaktereket próbálja nagyon megtekerni, de közben azt akarja, hogy ne karaktereket játsszunk. Ezt most kezdem csak érteni. Púpos leszek, hatvanéves, a sarkam meg lesz emelve, tehát bicegni fogok, de közben nem játszhatok hatvanévest.(...) Van egy fiatalember, akiből a jelmez és a látvány hatvanévest csinál, de energiájában huszonhárom éves.” Gothár Péter filmrendezőként egész másként közelít a színházhoz: „Nem jelenetről jelenetre építkezik, hanem képekben gondolkodik, ami miatt iszonyú hirtelen kell nagyon éleseket váltani, közben pillanatok alatt kell nagy mélységeket bejárni. (...) Ott állt előttünk ezer millió lehetőség, meg voltunk lőve, hogy melyiket válasszuk? Ettől megriadtunk az elején, de most már elkezdtünk ráérezni ennek a szabadságnak az ízére, ha tetszik párhuzamosan a darab szereplőivel.”
Az előadást játsszák: Főglein Fruzsina, Horváth Márk, Csiby Gergely, Valentyik Anna, Nagy Petra, Kovács Domokos, Tóth Mátyás, Barna Zsombor, Pájer Alma.
(Forrás: SZFE)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.