A Pál utcai fiúk Vígszínházban bemutatott musicalváltozatának hosszú sikerszériát jósolnak a kritikusok. Az Art7 és a 7óra7 kritikáiból idézünk.
A Dés László-Geszti Péter-Grecsó Krisztián által jegyzett musicalt Marton László állította színpadra. Ebben a "fiús" változatban mindössze két felnőtt szerepel: Rácz tanár úr, akit Fesztbaum Béla személyesít meg, és a grund éjjeliőre, akit Gados Béla játszik.
A regény színpadi feldolgozásaiban a gyerekeket többnyire gyerekek jártsszák, itt azonban fiatal színészekre osztották a szerepeket, köztük olyanokra - írja Kelecsényi László az Art7-en - "akik már közelebb vannak a harminchoz, mint a húszhoz – nem beszélve a tizenéves korról. De hát a színház, jó esetben, illúzió, és most a csapat, ez huszonvalamennyi kölyökké vedlő ifjú fölnőtt tökéletes illúziót szolgáltat. Dicséretükre az egész szereposztást ide kellene másolni. Az egymásra figyelés, a lendület, a szenvedély élteti őket.Legföljebb az jut a szőrös szívű bíráló eszébe, hogy a két vezért (a Bokát és Ács Ferit) alakító színészeket (Wunderlich Józsefet és Józan Lászlót) akár fel lehetne cserélni – egy túlontúl modern játékban egyik este ekként, másik este akként lépnének színre. Csak egy valaki meg- és kicserélhetetlen, a Nemecsek Ernőt formázó Vecsei Miklós, aki nemcsak énekel és táncol, de fürdik többször is – előbb a vízben, a végén, a megérdemelt sikerben."
Forrás: Vígszínház
Kelecsényi László dicséri Khell Csörsz díszletét is, de itt talált egy furcsaságot: "Van egy élettelen főszereplő is a színpadon. A díszlet. A pergő ritmusú előadás fő bravúrja Khell Csörsz állandóan mozdítható, emelhető, pörgethető, teret alkotó, mégsem önálló életre kelő díszlete. (Jelmez: Benedek Mari.) A háttér egyetlen szépséghibája, hogy a magamfajta túlontúl tájékozott szemlélő nem érti, mit keresnek Zórád Ernőnek a régi, lebontott Tabánt ábrázoló képei a Józsefvárosban játszódó darabban."
Turbuly Lilla a 7óra7-en a zene és a színészi játék mellett Horváth Csaba koreográfiáját látja az előadás egyik fő erényének: "Horváth Csaba koreográfiája úgy tudja megőrizni saját előadásainak stílusjegyeit, hogy hézagmentesen épül bele ebbe a nagyon másféle színházba, és közben nem érezni, hogy kompromisszumokat kötne. Egyszerre tudja megfogni azt a nézőt, aki a fizikai színház ismerője és kedvelője, és azt, aki soha még nem is hallott róla. Egyetlen példa, egy idézet a regényből: „És a kis szőke, vékony csontú, beteg gyerek abban a pillanatban ölre kapta a nagy Áts Ferit, és rettenetes erőfeszítéssel, amelyhez csak a láza, a forró, lüktető láza, az önkívülete adta szegény kis testének az erőt, a meglepett vezért annak rendje és módja szerint a földhöz teremtette.” Ezt a fontos mozzanatot egy úsztatott, hosszú, kimerevített pillanatban tették színpadra, de úgy, hogy nem valószínű, hogy aki látta, elfelejtené."
Abban mindkét kritika megegyezik, hogy a 110 éves regény ezzel a musicalváltozattal sokakhoz eljut majd.