Év végi pörgés a Nemzeti Táncszínházban

Premierekkel és budapesti bemutatóval zárják az évet, amelynek decemberi kínálatában zene,  tánc, költészet, színház és bábművészet egyaránt szerepel.

Batarita a semmiről és a mindenről gondolkodik koreai és japán kollégáival a Being and Nothingness című darabban, amelyet december 1-jén láthatnak az érdeklődők a Marczi Közösségi Térben. A koprodukció tavaly mutatkozott be a Busan Nemzetközi Táncvásáron.

A SEMMIBEN ott van a MINDEN. Ehhez a buddhista filozófiai alapgondolathoz kapcsolódó darab a zéróból indul, ahol a semmiből születő találkozások, összehúzódásra és tágulásra késztetve a teret, óriási káoszt idéznek elő, minden létező keveredik, majd teret bontva elkülönül, visszatérve újra a semmibe – áll a színlapon.

A Magyar Állami Népi Együttes premierrel érkezik december 2-án a Nemzeti Színházba. Az Apám ablakából az ég című előadáshoz Szabó Balázst, napjaink egyik népszerű alternatív énekes-zeneszerzőjét kérte fel a társulat rendezőnek. A produkció ötvözi a zene, a tánc, a költészet, a színház és a bábművészet eszközeit, létrehozva egy sajátos, a hagyományokból inspirációt merítő mai táncszínházi világot.

                       (Fotó: Zelei Péter)

Az alkotók ajánlása: Az Apám ablakából az ég című előadás az élet egyik legfontosabb titkába nyújt betekintést: hogyan igyekszünk férfivá válni, hogyan történik meg mindez küzdelmesen, mégis észrevétlenül. Ha azt mondjuk: „élet”, mindannyian másra gondolunk, épp úgy, mint amikor azt mondjuk: „apa”. Ezért a mi előadásunk nem több és nem kevesebb, mint hogy közös élményként megfogalmazza, hogy végül mind ugyanarra gondoljunk: apánkra.

 A 25 éves Budapest Táncszínház a Kislányom, Anne Frank című produkciójának magyarországi és külföldi sikerén felbuzdulva készítette el a Száz év magány című előadást, amely ugyancsak a prózából és a táncból merít. A Gálffi László és Kerekes Éva közreműködésével készült darab december 6-án debütál a Várkert Bazárban.

A Száz év magány családregény, mely a szülőföld elhagyásával kezdődik, és az új haza megtalálásával, a letelepedéssel folytatódik. A szerelem és a vágy, a legfőbb hajtóerők, melyek a továbbéléshez, a reprodukcióhoz segítik a Buendíákat. Csak az ősanya, Ursula sejti meg, hogy a testi-lelki ismétlődések a családtagokban nem vezetnek sehová: a történetük körbe-körbe jár, és ugyanígy apáról fiúra száll a magány is, melyet leginkább a család férfitagjainak szeretetre való képtelensége okoz. Erre a társas magányra Marquez a következő választ adja: a kultúra, a történelem egyedül helyes útja, az egymáshoz való közeledés. Mi is ezt a választ szeretnénk képviselni az előadásunkkal – írják az alkotók.

A Sivasakti Kalánanda Táncszínház egy indiai szerelmi történetet, Sakuntalá meséjét hozza el december 8-án a Marczi Közösségi Térbe. Dusjanta, a hős király és Sakuntalá, a remeték közt nevelkedő ártatlan lány története fordulatokban gazdag szerelmi dráma: földöntúli öröm és mélységes szomorúság, egymásra találás és elválás, búcsú, kitaszítottság, harc, szabad átjárás az istenek és az emberek világa között.

Barta Dóra legújabb koreográfiájában halkan, szinte észrevétlenül mutatja meg, hogyan tud egy ottfelejtett dekoráció véleményt mondani az életünkről, és hogyan leplezi le hazug világunkat egy beszélő növény. A Badora Társulat Pianissimo című új előadása december 8-án debütál a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében.

Pianissimo - azaz nagyon halkan. Halkan, szinte észrevétlenül kommentálja életünket valami hang - ezúttal egy növény. Bizony, egy ottfelejtett dekorációnak megvan a véleménye rólunk, és nem is rejti véka alá. Izgalmas, szokatlan stílusjáték veszi kezdetét, amikor hazug világunkat leleplezi egy beszélő növény.

December 30-án érkezik a Zeneakadémia Solti termébe a Közép-Európa Táncszínház, Rohmann Ditta Junior Prima díjas csellóművész és Kun Attila Lábán Rudolf- és Harangozó Gyula-díjas koreográfus Bach-tánc-szvitek című közös produkciója, amelyben a klasszikus zeneművek és a kortárs elektronikus hangzás fuzionál.

Bach-tánc-szvitek (fotó: Dusa Gábor)

Az előadás ajánlója: Az új bemutató – az előzményének tekinthető Tánc-tér-képek című alapelőadáshoz hasonlóan – a klasszikus zeneművek és a kortárs elektronikus hangzás ízléses és kreatív fúziójára épül. A koncepció elegánsan hozza össze egy térben és időben a különböző korok zenéjét a kortárs tánc nyelvezetével, és mesél el egy univerzális történetet a húrok rezgése és az emberi hang, a testek mozgása és az elektronika találkozásáról.

A PR-Evolution Dance Company a Shakespeare-évnek adózva mutatja be a szerző művének táncszínházi adaptációját Prospero avagy a Vihar sziget címmel december 20-án a MOM Kulturális Központban.

Fotó: Kővágó Nagy Imre

Shakespeare életművének utolsó darabjában esszenciálisan foglalja össze a lélek történéseit, bejárja minden zegzugát. Előadásunk A vihar szigetén játszódik, ahol az entellektüel és az ösztöni világ energiái csapnak össze. Prospero szigetén bármi megtörténhet: álmodunk, vágyunk, teremtünk. A mi Prosperónk, aki a sziget magányában kiépítette saját társadalmi rendjét, kész újra felülbírálni döntéseit, hogy átruházzon a következő generáció számára egy olyan kincset, varázst, ami emberibbé teheti a jövőt, minőségivé varázsolhatja emberi kapcsolatainkat – vallják az előadás alkotói.