Donizetti drámája az Erkel színpadán

Tizenhárom év szünet után az Opera ismét műsorra tűzi Donizetti Lammermoori Luciáját, ezúttal Szabó Máté rendezésében.

Donizetti művét 1885-ben mutatták be a Magyar Állami Operaházban, majd 2003 novemberéig 456 alkalommal játszották. Két éve egyetlen alkalommal, Edita Gruberová koloratúrszoprán közreműködésével egy koncertszerű előadásban láthatta az Erkel Színház közönsége, de az utolsó színpadi verzió huszonegy éve készült.

A 2016-os bemutató zenei vezetője és dirigense Kocsár Balázs főzeneigazgató döntése nyomán a darabot most először eredeti változatban ismerheti meg a közönség. Kevéssé köztudott, hogy a Lammermoori Lucia leggyakrabban előadott verziója több helyen eltér a Donizetti által eredetileg lejegyzett anyagtól, amely esetenként magasabb hangokat és még nagyobb drámaiságot hordoz. A ma általánosan ismert változat az évtizedek során újabb és újabb dívák módosításain keresztül lett a hagyomány részévé. A címszerepben, amit az operairodalom egyik legnehezebb koloratúr szólamaként tartanak számon, Kolonits Klára és Miklósa Erika lép színpadra. A főbb szerepekben Szegedi Csaba és Kálmándy Mihály, valamint Horváth István és Balczó Péter látható.

Maga a mű a kor olasz divatjának mintapéldánya: tökéletes megtestesítője a Verdit megelőző korszaknak, a dallamos vonalvezetésű, szentimentális olasz bel canto stíusnak. Donizetti hetvenhárom operát számláló életművében talán a legfontosabb helyet foglalja el: a vígoperáiról ismert szerző ebbe az operába sűrítette bele drámai tudásának legjavát. Zenéje visszaadja azt a szenvedélyt és misztikus hangulatot, amely az opera alapjául szolgáló Walter Scott-regény, A lammermoori nász sajátja. Két család ősi viszálya mozgatja a tragikus szerelmi történetet.

Walter Scott 1819-es A lammermoori nász című regényét 1669-ben történt valós történelmi események alapján írta: Janet Dalrymple megtámadta vőlegényét, David Dunbart, akihez apja kényszerítette, ahelyett, hogy engedte volna, hogy hozzámenjen Dunbar nagybátyjához, Lord Rutherfordhoz, akivel titokban eljegyezték egymást.

A Lammermoori Lucia meditatívabb szellemű zenemű, mint amit a kortársak addig megszokhattak Donizettitől, akit Bellini halála annyira megrázott, hogy rejtélyes rosszullétek és migrénrohamok törtek rá. A Lammermoori komponálása közben furcsa lázak gyötrik – ott lappang benne a betegség, amely felerősíti kedélyvesztettségét, és ezek az érzések végül Lucia megszólalásaiban találnak kifejezésre. A mű az ő figurája köré épül, akinek nőiségét melankolikus zenei frázisokba burkolja.

Szabó Máté, a rendező kiemeli: „Lucia három irányból is beszorítva érzi magát. Ott a vallás, a testvéri szeretet és családi kötődés, valamint a szerelem – és ezzel három férfi, aki az életét irányítja, amelyről mégis ő szeretne dönteni. Képes komoly kompromisszumot kötni – hogy nem fogja Edgardót látni egy ideig –, mert hisz a szerelmében. Önálló gondolkodóként feltétel nélkül elveszti magát egy másik ember szerelméért, amelyről kiderül, hogy nem létezik. Legalábbis ezt hitetik el vele, és ezzel Lucia elveszti a talajt a lába alól.”

Az alkotó saját elmondása szerint a mű színrevitelében igyekszik érzékletesen megjeleníteni a mélyebb pszichológiai tartalmat, koncepciója kialakítása közben a pszichózis és az őrület közti különbség is foglalkoztatta. „A pszichózis tudtommal lehet ideiglenes, azaz még vissza lehet térni belőle a valóságba, de mivel ebben a történetben konstanssá válik az őrület, ez azt sejteti, hogy egy folyamatot látunk: a neurózistól hogyan jutunk el a patológiás állapotig.”

A Lammermoori Luciát november 18-án mutatja be az Opera az Erkel Színházban, majd ezt követően november 20-án, 24-én, 26-án, 27-én, valamint december 2-án, 3-án és 4-én játsszák a dalszínházban.