A Baltazár Színház Örkény egyperceseit viszi színpadra

Az értelmi sérült színészekből álló társulat legújabb bemutatóját Kováts Kriszta rendezi. A rendezőt és Müller Péter Sziámit kérdeztük a közös munkáról.

Az 1998. januárjában alakult Baltazár Színház Magyarországon az egyedüli hivatásos színtársulat, amely értelmi sérült színészekből áll. A társulatot működtető Baltazár Színház Alapítvány olyan látásmódot vall magáénak, amely a „fogyatékosságot háttérbe szorítva a művészi sorsot helyezi előtérbe, és megteremti a lehetőséget, hogy sérült emberek a tehetségükből éljenek meg”. Működésük alapja, hogy „az előadásokat ne „ahhoz képest” ítéljék meg, hanem önmagukért”.  

Kováts Krisztát színészként, énekesként és a Kovátsműhely névadó alapítójaként ismerhetjük – például a mai napon kétszázadik alkalommal látható Mamma Mia! című musical egyik főszerepét, Donna Seridant alakítja.

Minden, ami sajátos és különleges, főképpen, ha emberekről van szó, gyakran idegenkedést, de legalábbis óvatosságot vált ki belőlünk. Nem tudjuk, hogyan reagáljunk, és azt sem, hogy a különös emberek hogyan reagálnak ránk. Kováts Kriszta tanárként évek óta dolgozik együtt a Baltazár Színházzal, azonban ez az első rendezése náluk.

Arról kérdeztük, volt-e benne bizonytalanság a közös munka kezdetekor, és hogyan sikerült ezen túllépnie. „Persze, hogy voltak” - mondta. ​ „De mielőtt elkezdődött a munka, megkérdeztem Elek Dórát, a társulat vezetőjét, hogy mit tanácsol. Ő azt mondta, hogy igyekszik úgy dolgozni a társulattal​, mintha ép emberek volnának, a többit pedig majd kitapasztalom.” Kováts Kriszta elmondása szerint a munkatempó lassítása volt számára a legnehezebb: „Amúgy is türelmetlen vagyok elsősorban magammal, de a környezetem számára is gyors tempót diktálok, amiből most nagyon vissza kellett vennem”.

Kováts Kriszta (jobbra fent) a próbán (fotó: Bege Nóra)

A speciális helyzet sajátosságai kapcsán elmondta, hogy a társulat tagjai „rendkívül erős érzelmi intelligenciával rendelkeznek, és nem is nagyon fogják vissza az érzelmeiket, nekem pedig minden sírást, sértődést, megbántódást tudnom kell kezelni. Ha megölelgetem őket, megnyugszanak. A kezdeti bizonytalankodásaimon az ő szeretetük segített át”.

Kováts Kriszta arról is beszélt, milyen sajátos hozzáállást és munkamódszert igényel a társulattal való munka: „Van, aki a szöveget tanulja meg nehezebben, van, aki a mozgást és a szituációt. Abban is eltér a helyzet a megszokottól, hogy minden a próbán történik (pl. a szöveg és a daltanulás, mivel nem lehet tőlük elvárni, hogy kész szövegtudással érkezzenek a próbára.) Ráadásul amit ehhez az előadáshoz kitaláltam, ép színészeket is nagyon igénybe venne, így végképp türelmesnek kell lennem a csapattal. Sosem kiabálok velük, de megkövetelem, hogy amit kérek, azt előbb-utóbb megcsinálják. Nagyon élvezem, amikor egyikük-másikuk kreatív ötletekkel járul hozzá a produkcióhoz, ebben mindig támogatom őket. És  - mivel már sok gyönyörű és sikeres produkción vannak túl, remélem, hogy a főpróbaidőszak nehézségeit is jól fogják bírni”.

Az előadás próbáján (fotó: Hübner Dorka)

Müller Péter Sziámi már többször játszott a Baltazár Színház előadásaiban. Őt arról kérdeztük, ez az előadás mennyiben lesz más, mint a korábbiak voltak. Elmondta, hogy hosszú műhelymunka előzte meg a próbafolyamatot: „A színészek részenként, foglalkozásonként már korábban hosszan ismerkedtek az egyes jelentekkel. Sok szempontból bonyolultabb az előadás az eddigieknél. Nagyon sok mozgást, kellékhasználatot kell megtanulniuk a szereplőknek. A kétszemélyes jelenteket sokszor mondatonként adják egymás szájába”. 

Az előadás véleménye szerint a megszokottnál jóval több áthallást enged a mai életünkbe: „A groteszk eddig sem volt idegen eszköz, már a Kőválaszban (az első darab, amiben játszottam) is megtapasztaltam az erre való hajlamot Elek Dóránál, Vörös Istvánnál és a társulatban. Most azonban ez a fő irány. Sokszor telibe találja a figurákat, a színészek nagyon jól érzik a poénokat, rengeteget nevetünk a próbákon, és remélhetőleg ugyanezt fogja tenni a nézőközönség is. A szerepemet is nagyon viccesnek és testhez állónak élem meg, legtöbbször a végtelenül kedves, olykor önironikus levélíró Örkény István bőrébe kell bújnom - nagyon élvezetes ziccerek sora ez a számomra”.

Az Örkény István egyperceseiből Nézzünk bizakodva a jövőbe! címmel színpadra állított zenés előadás bemutatója december 8-án, este 7 órai kezdettel lesz a Baltazár Színházban.