November 30-án a Megöltem az anyámat című monodráma, december 3-án pedig a Diótörő debütál a soproni színházban.
Visky András Megöltem az anyámat című monológja és azonos című identitásjátéka alapján készült Szlúka Brigitta előadása. A történet a román rendszerváltozást megelőző években kezdődik. A mű egy Bernadett nevű árva lány töredékes emlékképeiből összeálló életrajz. A külvilágtól elzárt, vitrinszerű árvaházakban a gyerekek nem csak a nevelőknek és a felnőtt társadalomnak, hanem a történelemnek is ki voltak szolgáltatva. Bernadett kísérletet tesz arra, hogy felkutassa saját gyökereit, de hiába ismeri meg rokonait, képtelen velük kapcsolatot kialakítani. Visky szerint a világ állapotát legjobban a gyerekek felől ismerjük meg igazán, így az a tény, hogy egy gyermek milyen elképesztő megaláztatásokon, szenvedéseken mehet keresztül, egy jellé változtatja őt a világban.
Szlúka Britiia és Wiliam Formin (forrás: soproni Petőfi Színház)
Szlúka Brigitta Magyar Kató Blanka dramatizáló munkájának segítségével monodrámaként mutatja be az előadást, amely a címével ellentétben nem vérfagyasztó tragédia. Visky András is azt írta ajánlóként saját művéhez, hogy szeretné „a nevetés által megmutatni a sírást és fordítva: a sírás által a nevetést.”
"A dráma sorai közt sajátos humor rejlik, nem kell megijedni a címtől, reményeink szerint tudnak majd nevetni is a nézők, miközben ők is gondolkodhatnak mindazon, amin ez a lány" - fogalmazta meg Szlúka Brigitta, aki maga állította színpadra a produkciót, ebben külső segítségként mellette volt Papp Attila (zene) és Torma Sándor is.
A december 3-án bemutatásra kerülő Diótörőt William Fomin Harangozó-díjas táncművész, koreográfus állítja színpadra. Megtartotta az eredeti E. T. A. Hoffman-történetet, nem dolgozta át a Diótörő és Egérkirály harcának klasszikus meséjét. A tánc nyelvén idézik meg az álmok és a valóság fantáziavilágának találkozását, a karácsonyi ünnepek csodáját. Ahogy a koreográfus fogalmazott, inkább arra szeretné a darabbal felhívni a figyelmet, hogy az életben emberek találkoznak, majd gyakran szétmennek, nem találják egymásban azt a csodát, amely egykoron összekapcsolta őket. Meg kell találni, visszaidézni és feléleszteni mindezt, mert lehetséges és újból átélhető a csoda. William Fomin maga is játszik az előadásban, az Apa és a Varázsló szerepében lép színpadra.
A produkcióban a teljes Sopron Balett stábja, egy orosz és egy ukrán nemzetiségű vendégtáncos, a prózai társulat két tagja, valamint gyermektáncosok is szerepelnek. Az előadásokon élőben játszó zenekart, a teátrum zenei vezetője Oberfrank Péter Liszt-díjas, érdemes művész vezényli Dárdai Árpáddal váltva. A díszlettervező Pataki András, a jelmeztervező Szélyes Andrea.
(Forrás: Soproni Petőfi Színház)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.