Az Egy őrült naplóját két évig készítették Bodó Viktorral, most pedig a nézők reakcióival ismerkedik. A Jurányiban futó előadásról Keresztes Tamást a 168 óra kérdezte.
"Még keveset játszottam, most ismerkedem azzal, hogyan hat a darab a közönség előtt. Ismerkedem a nézők reakcióival, ami nagyon sokféle, de nem szabad, hogy ez megzavarjon, elbizonytalanítson. Önmagában is hatalmas teljesítmény végigmenni a szövegen, még ha nem sikerül is mindig tökéletesre az előadás. Most a legfontosabb feladatom szépen belemelegedni az egészbe. Megtalálni, mely pontokon vannak az átlényegülés kapaszkodói, amelyeket ha elkapok, akkor a végére egy felfűtött előadáshoz jutunk el" - mondta el Marton Évának.
Hogy miért alakul így a főhős sorsa, azt így látja: "Popriscsinnek nagyon hiányoznak az élet bizonyos pillanatai, hogy meghallgassák, mondjanak neki egy jó szót, hogy meglássák és meghallják. Ez az, aminek a hiánya nagyon égeti őt. A nagyfokú magány, az egyedüllét, ami át kell hassa az egész darabot, amiből, mint egy pillangó, próbál valahogy kikelni."
(Fotó: Toldy Miklós)
Szóba került az is, hogy miért Bodó Viktort kérte fel rendezőnek: "Orlai Tibor producer volt az ötletgazda, akitől szabadságot, támogatást kaptam, rám bízta a rendező kiválasztását is. Az első pillanattól nagyon erősen Viktor jutott eszembe, aki maga is meglehetősen „őrült lény”. Nagyon különleges érzéke, gazdag fantáziája van ahhoz a típusú dramaturgiához, amelyben a kissé megbomlott agy egyik mondata eljut a másikig. Viktor nagyon gazdagon sejti a mondatok közötti tartalmat, sok mindent gondol róla. Tudtam, vele elég szabadon fantáziálhatunk, szabadon teremthetünk külön világot ennek az előadásnak. Bodó Viktorral fontos, nagy közös élményeink vannak, benne láttam azt a munkatársat, alkotótársat, aki ebben leginkább a segítségemre lehet. Nehéz szétválasztani, mi a munkánkban Bodó és mi az, ami rám jellemző. Orlai Tibor két éve kért fel, így rengeteg időnk maradt a tervezésre, a felkészülésre."
Nincs egyértelmű válasza arra, hogy Popriscsin valóban őrült-e: "Nem hiszem, hogy nekem vagy az előadásnak ezt meg kell válaszolnia. Az a jó, ha a néző kezd el ezen gondolkodni. Mindenkinek meg kell találnia a maga lehetséges feleletét erre."
A teljes interjú itt olvasható.