„A színészet nem egy nyugger szakma” – Interjú Székhelyi Józseffel

November 24-én ünnepelte a 70. születésnapját. A hvg nagyinterjújában közéletről, politikáról is nyíltan beszélt. Mi a színházzal kapcsolatos gondolatait szemléztük.

"Én egy gyári hibás 70 éves vagyok, nem foglalkozom az anyakönyvi adataimmal. Már csak a foglalkozásom okán sem, hiszen a színészet nem egy nyugger szakma, másrészt a családi környezetem is megőrizte bennem azt a Hunyadi téri kiskamaszt , aki egykor voltam. Persze szomatikus panaszaim és lelki nyavalyáim nekem is vannak, de ezek nem determinálják a mindennapjaimat. Azt nem mondom, hogy nem hatnak rám, de nem tesznek tehetetlenné, nem raknak rám olyan súlyokat, hogy beleroppannék. Ezt nem is engedhetem meg magamnak, mert van egy négy és féléves gyönyörű hölgy az életemben. Már csak miatta sem lehetek egy trotli. De ott van még a másik öt gyerekem is: három saját gyártmány - egy gyógymasszőr nagylány, egy ügyvéd úr, egy színházrendező szakos hallgató, s két nevelt fiú. És melléjük már négy unoka is felsorakozott" - válaszolta Farkas Éva kérdésére, hogy hogy érzi magát 70 évesen.

A színház és a politika között számos kapcsolódási pontot lát, ezért a 90-es években természetesnek vette, hogy politikai szerepet is vállal: "A színész a nemzet napszámosa, a politikus pedig számos napon a nemzeté. Azt is éreztem, hogy míg a színház a közönség szolgálója, addig a politikus a közösségé. Folytatva a párhuzamot: a színházművészet a közönség lehetőségeinek és vágyainak a terepe, a politika maga meg nem egyéb, mint a közösség lehetőségeinek a művészete. Még azon az áron is vállaltam volna ezt a szerepet, ha a szakmámból egy időre ki kellett volna iratkoznom. Ami azért nagy áldozat lett volna, mert szerelmesen szeretem a színházat." Mivel az országgyűlési választásokon 1990-ben, az SZDSZ színeiben második lett, végül mégsem lett hivatásos politikus.

                                Székhelyi József a Karinthy, a Frici előadásában (forrás: fidelio.hu)                          

A politika azonban színházi munkáiba is beleszólt: "ahol hagynak dolgozni, ott boldogan játszom. A Madách Színházban több darabban is. Veresegyházon tagja vagyok a Veres 1 Színháznak, amelynek tervezik már az önálló épületét, és remélem, hogy majd abban az új épületben is fogok játszani. A Gólem Színház szervezésében, a Centrálban december 15-én fogjuk bemutatni kölyökkori barátommal, Trokán Péterrel Lionel Goldstein: Halpern és Johnson című darabját. Tehát nem panaszkodhatom, van elég munkám. Ami miatt aggályaim vannak, az szorosan összefügg azzal a szisztémával, amiben élünk, hogy tudniillik én tudom, hogy rajta vagyok egy bizonyos listán. Ez a lista egy déjà vu élmény nekem, mert az 50-es években is voltak ilyen listák, hallottam a felnőttek esti dumájából. Bizonyos helyekre ma vízumot kell kérnem, és nem kapom meg. Volt már ilyen élményem 2011-ben Egerben, amikor “SZDSZ-es mocskos zsidó” voltam, és nem engedtek fellépni. Akkor azt hittem, ez a csúcs, itt a vége, de azóta történtek hasonlók. Nem szívesen mesélem, mert szégyenkezem. Nem magam miatt, hanem a hazám miatt, hogy megtörténhet például Zala megyében, hogy az egyik könyvtárba meghívtak fellépni, s a könyvtáros komoly fenyegetést kapott a város és a megye elöljáróitól, hogyha én oda beteszem a lábam, akkor mindenkit kirúgnak."

Szegedi színházigazgatósága is szóba került: "Átvettem egy színházat 2003-ban úgy, hogy közel félmilliárdos volt a hiány, és amikor átadtam 2008-ban, nem volt hiány. Mindenki direktor úrnak vagy papának szólított. A mai napig nosztalgiával emlegetnek ott. Ha sétálok a belvárosban, 10 közül hatan odajönnek hozzám és ölelgetnek. Direktorságom után is ottmaradtam a városban, ott volt a házam, ott volt az új családom, ott akartam élni: játszani, rendezni egyet-kettőt. De nem így gondolták az utódaim, 2012-ben egyik napról a másikra nyugdíjaztak, elfogyott a levegő körülöttem."

A jövőről pedig így beszélt: "A teendőim mellett pedig elsősorban apuka vagyok. Az a mániám, hogy mindig legyen otthon egy talajmenti gyerek, ez eddig bejött. A csípőműtétem kiválóan sikerült nemrégen, úgyhogy tudok rendszeresen teniszezni is, s készülök majd a nagypapa szerepekre, ha megkérdezné, hogy úgy 10 év múlva mit fogok csinálni."

A teljes interjú itt olvasható.