Aki azt hiszi, hogy a Budapest Bábszínházba csak óvodásokkal érdemes programot szervezni, finoman szólva is téved. Mert a báb nagyon is nagyoknak szól!
A báb a lehetőségek műfaja. Nem véletlen, hogy világszerte egyre több színházi és filmes alkotó fedezi fel, és alkalmazza, sőt bábos ötletre építi munkáit. Ma már a magyar prózai és zenés, sőt táncszínházi produkciókban is használnak bábokat, amiben valószínűleg a Budapest Bábszínháznak is jelentős szerepe van. Kevesen tudják, hogy az 1949. október 8-án megnyílt Állami Bábszínház már 1951-ben játszott kifejezetten felnőtteknek készült előadást, a ’60-as évektől kezdve felnőttprodukciókkal járta a világot a társulat, és ez volt a terepe az avantgárd kísérletezésnek.
Ács Norbert és Spiegl Anna A képzelt betegben (fotó: Éder Vera, Budapest Bábszínház)
Az izgalmas és sikeres jelzők a jelenre is használhatók, ezért a különlegességekre nyitott, újdonságot kereső, nem mainstream szórakozásra vágyó színházrajongóknak irány az Andrássy út, ahol klasszikus és kortárs, prózai és zenés, magyar és külföldi, agyonjátszott és „ősbemutatott” darabok széles skálájáról választhatnak.
Az ember tragédiája (fotó: Éder Vera, Budapest Bábszínház)
Az ember tragédiája Garas Dezső rendezése. Aki már kinőtte a kötelező olvasmányok korát, és a különböző bábtechnikákból amolyan crashcourse-szerű ízelítőre vágyik, a lehető legjobb előadásra vesz jegyet, mert mi lehetne alkalmasabb a „tűnékeny álmok” megidézésére, mint a bábszínház? A bábu a földön jár, ügyes kezek a levegőben reptetik, ha kell – így nem köti gravitáció, és ha elbukik, itt valóban száz alakban újólag felél. Ezen a hatalmas bábszínpadon maga az Úr és Lucifer mozgatja a szálakat. De mi lesz a sorsa Ádámnak ebben a tarka báb-világban? Dönthet-e önállóan, létezik-e a zsinór végén szabad akarat?
Kabaré (fotó: Éder Vera, Budapest Bábszínház)
A Kabaré és A képzelt beteg közös nevezője Alföldi Róbert, ennek megfelelően a színházi repertoárokon stabilan felbukkanó darabokat sem a megszokott rendezői ötletek működtetik. Megrázó korképet adnak ezek az előadások a világról, amelyben élünk. A szabadság – és olykor a szabadosság – izgalmas művészi eszköz ezekben a produkciókban. A rendező azonban nem csupán meghökkent vagy megbotránkoztat: a klasszikus nagy műveket újraolvastatja, újraláttatja velünk, ezáltal sikerül azokat közel hozni ellentmondásokkal teli jelenünkhöz. Ráadásul kevés bábszínház mondhatja el a világon magáról, hogy egy ott színre vitt musical kapta meg a színikritikusoktól az adott évad legjobb zenés/szórakoztató produkciója díjat.
A kaukázusi krétakör (fotó: Éder Vera, Budapest Bábszínház)
Bábtechnikákban és V-effektekben A kaukázusi krétakör nem szenved hiányt. A bábszínházi kifejezésmód ugyanis nagyon közel áll a brechti színház esztétikájához: a dráma parabola jellegét erősíti a bábok és mozgatók egyidejű jelenléte, így a megélt és a felmutatott történet folyamatosan reflektál egymásra. A példázat a polgárháború sújtotta Grúziában játszódik. Abasvili kormányzót meggyilkolják, felesége pedig menekülés közben egyszerűen elfelejtkezik a gyermekéről. Gruse, a konyhalány magához veszi a kisfiút. Hosszú utat járnak be együtt, míg véget nem ér a háború. Gruse saját gyermekeként szereti, óvja, neveli a kormányzó fiát. Amikor a háború után a kormányzóné visszaköveteli a gyereket, Acdak bíró a krétakör próbáját szabja ki a peres felekre: amelyik nő kihúzza a földre rajzolt körből a gyereket, az az igazi anyja. Gruse nem akarja széttépni a fiút, ezért elengedi a kezét…
Semmi (fotó: Éder Vera, Budapest Bábszínház)
A Semmi botrányból és betiltásból lett siker Dániában. A ma is az eladási listák elején szereplő regényből fiatal alkotócsapat készített szemtelen előadást, olyat, amely egyáltalán nem fél kérdezni az élet értelméről. Egész pontosan csakis kérdez és megkérdőjelez, sőt provokál, amely a legmélyebb, legfájóbb kérdéseket teszi fel, miközben beszélgetésre, vitára sarkall, és arra buzdít, hogy magunk találjunk válaszokat. Hardcore Quimby-rajongóknak szintén kötelező darab, hiszen amellett, hogy több dal hangzik el az előadásban új hangszerelésben élőben a bábszínészektől, a gyerekkorában e falak közt rengeteg időt eltöltő Kiss Tibi – akinek a nagymamája itt volt ruhatáros – kifejezetten ehhez az előadáshoz írt egy eredeti számot.
A magyardráma-geekek, a musicalfanok, a német epikus színház megrögzöttjei, a francia klasszicizmus connoisseur-jei és az irodalmi trendek ütőerén hüvelykujjat tartók mellett a megrögzötten Trónok harcát vagy szomorú végű romantikus filmeket nézők is megtalálják a nekik valót előadást. A Trisztán és Izoldában minden van. Szerelem. Barátság. Árulás. Titok. Becsület. Harc. Végzet. Mérgezett kard. Sárkány. Varázsital. Istenítélet. Óriás. Tenger. Lovagregény. Legenda. Kaland. Képregény. Fantasy.
Aki a bábot választja, nem a megúszásra játszik. Sem színészként, sem nézőként. Viszont nagyon cool, amit csinál. Színészként és nézőként egyaránt.
Forrás: Budapest Bábszínház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.