A Rózsavölgyi Szalon Makk Károly azonos című filmje alapján áprilisban állította színpadra a Szerelem című előadást. Kényszerszünet után ismét műsorra tűzték.
A forgatókönyv Déry Tibor két írása, a Szerelem és a Két asszony című novellák alapján készült. A Szerelem egy börtönből szabaduló férfi hazaútját, első boldog, ugyanakkor szorongásokkal és rettegésekkel teli szabad óráit írja le. A Két asszony pedig egy politikai fogoly otthon maradt szeretteinek fájdalmas kálváriáját és mindennapi küszködését írja le.
Molnár Piroska és Pető Kata a Szerelem előadásában (fotó: Éder Vera)
A színpadi változatot Kovács Krisztina írta, Léner András rendezte, és Molnár Piroska, Spolarics Andrea, Pető Kata és Őze Áron alakítják benne a főbb szerepeket. Terhesség miatti kényszerszünet után a következő előadás december 4-én látható, majd 2017. január 28-án is megnézhetjük a Rózsavölgyi Szalonban.
Makk Károly is részt vett a színházi munkában, akivel Balázsy Panna beszélgetett még a bemutató előtt.
Hogyan kezdődött a közös munka Déry Tiborral?
Ez egy hosszú történet. 1956-ban olvastam egy Déry írást az Irodalmi Újságban, az volt a címe, hogy Szerelem, és egy ártatlanul börtönben ülő politikai fogolyról szólt, akit kiengednek és hazamegy. Olyan finoman és szépen volt leírva ez a történet, bár a végén volt pár mondat, ami irtózatosan giccsesen hangzott: azt kérdezi a férfi: velem alszol az éjjel? Igen, mondja a nő. Egész éjjel? Egész éjjel, ameddig csak élünk. Gyönyörűnek találtam, pedig teljesen irreális, mert ha egy asszony három évig egyedül van, lesz egy futó kalandja, vagy elhidegül a férjétől, elmegy, általában ez lesz a vége. (...) A történetet eltettem magamnak, azzal, hogy majd valamit csinálunk vele.
Aztán Déryt lecsukták 1957-ben az íróperben, és külön amnesztiával, 1961-ben szabadult csak. Utána derült ki, hogyan halt meg a mamája, és ahogy a filmben is látható, a felesége, Böbe, hamisított leveleket írt az anyósának, és csinálta körülötte a felhajtást. Engem tulajdonképpen az érdekelt, hogy ez az idős finom dáma, beveszi-e ezeket a leveleket, vagy vannak pillanatai, amikor tudni akarja, hol is van a gyereke pontosan. Még haldoklás közben is a legképtelenebb dolgokat mondja. Ezekről a Két asszony című novellában olvastam. Aztán fogtam az 1956 nyaráról szóló történetet, a Két asszony története elé illesztettem, és kész volt a film. (...)
Makk Károly (fotó: Kaszás Tamás)
Minden évben beadtam, pedig mondták, hogy ne tegyem, mert mindenkit úgy idegesít, hogy erre választ kell adniuk. Közben más filmeket csináltam, de ez a történet mindig szóba került. (...) Megkérdeztem mi a feltétel. Az volt a válasz, hogy hiányzik belőle az erő, hogy itt van egy ország, amelyiknek olyan hite és ereje van, hogy ez a tévedés javítható. Konrád Györggyel belegépeltünk néhány áljelenetet a forgatókönyvbe, aminek a nagy részét nem csináltam meg, de engedélyezték a forgatást. (...)
A Jánost alakító Darvas Ivánt szintén börtönbüntetésre ítélték, 1957-ben, ahol közel két évet ült. Ennek a ténynek volt köze ahhoz, hogy őt választotta a szerepre?
Darvas Ivánt a jobb színészek közé soroltam, de arra gondoltam, hogy Jó lenne egy ismeretlenebb arccal eljátszatni János szerepét. Nagyon tetszett Pálos György zárkózottsága és megjelenése, akivel a Megszállottakat és az Elveszett Paradicsomot csináltam. Baja volt a szívével és pihennie kellett, évekig nem játszhatott. Meglátogattam karácsonykor, és a felesége mondta, a legjobbkor jöttem, most vizsgálták, egy könnyű munkát elvállalhat. Három nap múlva meghalt. Felülről nagyon másképp képzelték ezt a szereposztást! Ekkor mondtam, Jöjjön az Iván, ő mindent tud. Az, hogy börtönben ült, az se pro, se kontra nem érdekelt. (...)
Sokan beszélnek a film újszerűségéről.
Túl a színészi játékon, az idővel való ábrázolás vagy játék, a különböző idősíkok bemutatása újdonságnak számított, finoman bevillantott képekkel elhelyeztük János édesanyját a fiatalkorában. Ezután jött a Macskajáték, az egész erre van alapozva, mert annyira megszerettem az idővel való ábrázolást.
Őze Áron és Pető Kata (fotó: Éder Vera)
Gondolkodott valaha azon, hogy színpadra vigye ezt a történetet?
Soha nem gondolkoztam a színpadi adaptáción, mindig elmenekültem előle. Én megcsináltam a filmet, nem vagyok olyan őrült, hogy még egyszer nekirugaszkodjak…. Ezt így kellett megcsinálni. Megígértem Léner András rendezőnek, hogy atyáskodom, mentorkodom itt, ami nem is olyan egyszerű, mert nem akarok rátehénkedni az egészre.
Hogyan viszonyul a fiatalabb generáció az idén 45 éves filmhez?
A fiatalabb generációk is szeretik a filmet. Debrecenben levetítettük tavaly vagy tavalyelőtt, 14 éves iskolásoknak. Mondtam is a feleségemnek, hogy biztos dumálni meg röhögcsélni fognak, aztán az utolsó fél órában besettenkedtem és halálos csendben nézték, a végén egy árva szót se szóltak, csak ott ültek csendben. Néhány odajöttek és megköszönték, és aki odahozta őket, azt mondta, sose gondolta volna, hogy így megrázza és megfogja őket a film. Limában, ahol igazán nem kell tudnia az embereknek, mi volt itt, volt egy ugyanilyen vetítés, a közönség fele kecsua indián volt, és a végén sírva tapsolt mind a hatszáz ember.
(Forrás: Rózsavölgyi Szalon)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.