A nevetés és a zene jegyében két bemutatót is tartanak hétvégén a miskolci színházban. A hülyéjét Szőcs Artur, a Bandy lányokat pedig Harangi Mária állítja színpadra.
A hülyéjét, Feydeau egyik legjobban sikerült darabját a szellemes replikák és pergő bonyodalmak működtetik. Egy megcsalás története: két férfi bármit megtenne, hogy elcsábítsák közös ismerősük, Vatelin nejét. A szépség viszont csak akkor hajlandó beadni a derekát, ha bebizonyosodik, hogy férje megcsalta őt. Márpedig megcsalta… A kérdés csak az, mikor derül ki, és pontosan hogyan! A történések és karakterek teljes sebességgel fonódnak össze, ajtócsapkodások és csengőhangok közepette rögeszmék, frusztrációk és fantáziák szabadulnak el egy őrült mechanizmusban, a komikum könyörtelen gépezetében.
"Az eredeti darab a múlt század elején játszódik, én viszont megpróbáltam közelebb hozni a kort magunkhoz. Mivel a színhely Párizs, így próbálom közel hozni azt az idealisztikus, 70-es évekbeli Párizs-képet, amit az akkori filmekből ismerünk. A díszlet, a jelmezek is ezt a bátor divatot idézik meg, mondhatni, már-már pop-artos a látványvilág" - mondta el a rendező, Szőcs Artur.
Fotó: Hajdufi Péter
Czakó Julianna a kívánatos szépasszony, Lucienne szerepében lép majd színpadra. "Ez a munka hihetetlen koncentrációt és energiát igényel: ritmusérzéket, technikai találékonyságot, mindezt persze a jóízlés határain belül. Ha nem vesszük komolyan ezeknek az embereknek a problémáit, akkor akármennyire vicces is, amit csinálunk, nem érünk el a közönségig. A darab lényege, hogy egy valójában tragikus, kínos vagy szerencsétlen helyzet hogyan tud az emberi kicsinyesség, felületesség miatt humorossá válni" - hangsúlyozta.
A Lucienne után epekedő, mégis számos állandó és átmeneti szeretőt tartó férfi, Redillon szerepében Rózsa Krisztiánt láthatja majd a közönség. A színház társulatának idén érkezett tagja elárulta, a bohózatnál a ritmuson múlik minden: "Az előadás akkor lesz igazán szórakoztató és közben mégis emberi, ha megtaláljuk a ritmusát. Egy ilyen gyorsfolyású, pörgős poénokkal, helyzetkomikumokkal teli bohózatnál elengedhetetlen a színészi technika. A helyzeteket és a poénokat nagyon pontosan kell kijátszani és nagyon pontosan kell tudni, hogy mikor mit csinálsz."
A hülyéje bemutatóját december 2-án tartják a Nagyszínházban.
A Játékszínben mutatják be december 3-án Parti-Nagy Lajos zenés játékát, A Bandy-lányokat. Sophie és Angéla, a valaha fényes karriert remélő lánybanda Hollandiában élő, harmadik tagját várják, aki azonban soha nem érkezik meg. A negyvenes évek híres amerikai triója, az Andrew nevét és slágereiket fordította, költötte át Parti Nagy Lajos és írt belőle egy minden ízében magyar sztorit. Miskolcon Harangi Mária állítja színpadra a különleges zenés játékot.
"Két rutinos zenés színésznőt ismerhettem meg Seres Ildikó és Eperjesi Erika személyében, akiknek ez az előadás tökéletes terep arra, hogy kipróbálják magukat és lubickoljanak olyasmiben, amire eddig talán kevesebb lehetőségük volt és bebizonyítsák, hogy nem csupán szépen éneklő primadonnák, hanem remek prózai színésznők is: mély tartalmakkal és humorral. (...) Parti Nagy Lajos mesteri elegyét adja A Bandy-lányokban az egyéni-társadalmi problémák felvetésének és a szórakoztató zenés színháznak" – mondta el Harangi Mária.
Seres Ildikó elárulta, hogy A Bandy lányok igazi jubileumi jutalomjáték számára, hiszen ez a 25. miskolci évada: "Nagyon élvezem, hogy dacára az operett primadonna múltunknak, mennyire más karakterek vagyunk. Eperjesi Erikának ez az első olyan nagy szerepe, amiben nem énekesként vagy primadonnaként kell működjön. Ennyit még sosem beszélt színpadon."
"Nagyon örülök, hogy a számos opera és az operett szerep után végre egy másik oldalamat is megmutathatom. Ebben rejlik számomra a szépsége és a nehézsége is egyben, hiszen olyan „lágéban” kell énekelnem, ami egy szoprán számára nem igazán kényelmes. És mivel egy egyfelvonásos, kétszereplős darabról beszélünk, így egy percnyi pihenés sincs közben" – mondta el a duó másik tagja, Eperjesi Erika.
Hozzátette, hogy kis kettősséget is érez a darabban, hiszen maga a próza, az Angéla és Sophie között zajló párbeszéd keserédes, fanyar humorú és átszövi a csalódás érzése, amiért fiatalkori álmaik ellenére mégsem lett belőlük művész. A zenék viszont vidámak, szarkasztikus humorúak, sőt olykor komikusak, és a 12 dal alatt bontakozik ki igazán a szereplők személyisége, amiből kitűnik, hogy bár mélyen elzárva, de még mindig ott van a művésznő mind a két nőben.
(Forrás: Miskolci Nemzeti Színház)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.