Az őrület álarca - Interjú Burák Ádámmal

Burák Ádám Londonban alapított színtársulatot CoIn Theatre Company néven. Hamlet-rendezése szentpétervári vendégszereplése kapcsán adott interjút.

A rendező a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen szerzett diplomát, majd mesterképzését Londonban folytatta. Egy másik Shakespeare-rendezését, a Manna Produkció segítségével bemutatott III. Richárdot Magyarországon számos helyszínen, így a Gyulai Shakespeare Fesztiválon is játszották.

A CoIn Theatre Company Hamlet!-je december 9-én a szentpétervári ArtOkraina Nemzetközi Fesztiválon szerepel. Burák Ádámmal ez alkalomból Jonathan Wald készített (eredetileg angol nyelvű) interjút, ezt közöljük.

Tavaly az előadás Stratford-upon-Avonban, Egyiptomban és Indiában is járt. Mit gondolsz, hogy szólítja meg a produkció ilyen különböző kultúrák közönségét?

Egyrészt az érdem elsősorban Shakespeare-é, hogy ennyire univerzális és kortalan témákat feszeget, nem mellesleg az említett helyszínek közönsége igen komoly angol nyelvtudással rendelkezett, ezt mutatja az is, hogy Pétervár lesz az első turné, amelyhez feliratot kellett készítenünk. A Hamletet teljes egészében, lélektani bonyolultságában, erkölcsi vívódásaival, a hit, a családi értékek, a szeretet megcsorbulásával színre vinni hiszem, hogy lehetetlen. Így, mivel az anyag elképesztően gazdag és szerteágazó, a koncepciók is bizonyos, az alkotócsapat számára lényeges momentumok köré csoportosulnak, egyes szálakat megerősítenek, másokat pedig elsorvasztanak, vagy akár húznak is.

Benny Ainsworth Hamlet szerepében

Említsük itt meg, hogy nálad összesen 17 karakter került húzásra és a teljes szöveg nagyjából kétharmada. Kíméletlen és veszélyes dramaturgiai munkának tűnik, mégis az egyik jelentős stratford-i kritika főcíme így hangzik: „Shakespeare tökéletesen desztillálva”. Mi a titok?

Minket leginkább az érdekelt, hogy az ember hogyan tagadhatja meg önmagát, saját természetére hogy húzhat álarcot…

Jelen esetben bohócorrot…

Igen. Az őrület álarcát, ugyanarról beszélünk. A világ teljesen kifordult a sarkaiból, ha jobban megnézzük, őrület, ami zajlik, most is és Shakespeare idejében is. Az ésszerűség, az emberi értékek a lehető legkisebb mértékben játszanak szerepet. Amikor Hamlet hazaérkezik Wittenbergből, ahová apja halálhírét sürgönyözték neki, lényegében, amint betoppan, azzal szembesül, hogy egy esküvői mulatozásba jött, ahol édesanyja halott férje öccsét csókolja. Innen indul a mi előadásunk.

Az előadás egyik kiemelkedő pillanata, amikor az Ophelia-t alakító Natsumi Kuroda altatódallá megzenésített (zene: Kovács Adrián) a capella-ja alatt egyazon vörös anyagból formázza meg elsiratott meg sem született közös gyermeküket, amelybe a jelenet végén belefojtja magát.

Ez a jelenet egyébként zenei- és mozgás-improvizációból született, bár nem mondom, hogy nem volt egy elképzelésem, hova szeretnénk kilyukadni. Nagyon fontosnak találom, és ez a társulat egyik alapmotívuma is, hogy a különböző kultúrákban nevelkedett és képzett színészek építkezzenek abból, amit magukkal hoztak, és ébresszék rá egymást az emberi és színészi kifejezés végtelen számú lehetőségére. Hiszek abban, hogy amitől a legjobban óvakodni kell, és ami folyamatosan, mint egy sötét árnyék lóg a fejünk fölött, az önmagunk ismétlése. Amikor Manish Mitra, az indiai Kasba Arghya társulat művészeti vezetője a magyar nyelvű III. Richárd-rendezésem után látta a Hamlet!-et és azt mondta, más volt, de felismerte rajta a kézjegyemet, azt gondoltam; úristen, már itt tartunk?

Azért annyira talán nem nagy a baj. Egyébként lassan rendezhetnél egy nagy kiállítású előadást is. A Hamlet!-ben szerepösszehúzásokkal három színész alakít nyolc karaktert.

Nyolcat, amennyiben elfogadjuk azt az értelmezést, hogy a szellem nem csupán Hamlet elméjében és lelkiismeretében jelenik meg. De remélem, ezt eléggé nyitva hagytam ahhoz, hogy ne lehessen eldönteni ilyen könnyedén. Őszintén megmondom, Rosenkrantz-ért és Guildenstern-ért vérzett a szívem. Nem is beszélve a jelenetről, amikor Laertes visszatér, hogy levágja Claudiust a saját palotájában. De hát mind Laertest, mind Claudiust Ben LaMontagne-Schenck alakítja…

Benny Ainsworth és Natsumi Kuroda

Így is van, amikor nyílt színen vált egyik szerepéből a másikba többször egymás után.

Igen, de ne spoilerezzük el. (nevet)  A turnéztatás praktikus szempontjai mellett egyébként a mondanivalónk támasztja alá a szerepösszehúzásokat, amelyben komoly szerep jut a Horatiót alakító közönségnek is, és annak, hogy a címszerepet játszó Benny Ainsworth csak a szellemmel kettőz.

Mik a tervek Szentpétervárt követően?

Sűrű évnek nézünk elébe, különböző események és workshopok szervezői leszünk (többek között egy londoni intenzív kurzusnak, melyet az Orosz Színművészeti Egyetem oktatói tartanak majd a Meyerhold-technikára alapozva), illetve két új bemutatóval készülünk, egy kollektív előadással és Shakespeare Ahogy tetszikével, amely az Alexandria Nemzetközi Fesztivállal és a kampalai Bayimba Nemzetközi Fesztivállal együttműködésben készül. A többiről babonából még nem beszélhetek, ahogy a színházi mondás tartja, majd ha lezuhanyoztunk utána.

(Forrás: CoIn Theatre Company)