Mit kezdjünk a Csongor és Tündével?

Miért nehéz színpadra állítani Vörösmarty klasszikusát? Horgas Ádám a pécsi bemutató rendezője arról is mesél, hogyan tesznek erre mégis kísérletet.

December 9-én mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház a Csongor és Tündét. Vörösmarty Mihály lírai költeménye mindig is komoly kihívás elé állította a színházi alkotókat. Sokak szerint ennek a kihívásnak eddig nem is igen tudott egyetlen rendezés sem hiánytalanul megfelelni.  

Csongor és Tünde (próbafotó) - Fotó: Körtvélyesy László

Ahogy ezt a pécsi előadás rendezője, Horgas Ádám a 7óra7 kérdésére megfogalmazta: „Az a komoly nehézsége, hogy hibrid műfajú: olyan drámai költeményről van szó, ami sokkal inkább költemény, mint dráma. (…), az eredeti szövegnek talán az a legnagyobb hátránya, hogy nehezen érthető. Vörösmarty elég sok helyen nagyvonalúan bánik egyes szituációkkal, előfordul, hogy dramaturgiai értelemben nem találunk magyarázatot bizonyos fordulatokra”.

Mint írja, a darab játszhatósága miatt szükség volt változtatni a szövegen: „Igyekeztem megtartani a mű líraiságát, de ezt alárendeltem a dramaturgiai tisztaságnak és érthetőségnek”.

Horgas Ádám az előadás képi világáról is mesélt: „Meghatározóak lesznek a vizuális effektek és a hanghatások. Szeretném egy olyan fantáziavilágba kalauzolni a nézőket, ami számtalan asszociációra ad lehetőséget. Ha a történetet hitelesen akarom ábrázolni, akkor olyan látványvilágot kell mögé tennem, ami a mai néző számára is szokatlanként és nem evilágiként hat”.

A Csongor és Tünde alapgondolata az emberi boldogság természete körül kering. Mi teszi boldoggá az embert, hogyan találjuk meg azt, ami boldogít? Miközben Csongor erre keresi a választ, egyre kiábrándultabbá válik – olvasható a színlapon.

Az előadás címszerepeiben Blahó Gergely és Vlasits Barbara látható. Balga Köles Ferenc, Ilma Kulcsár Viktória, Mirigy Darabont Mikold. A Csongor és Tündét a bemutatót követően december 10-én, 11-én, 19-én és 20-án játssza a pécsi teátrum.