„Olyan volt, mint egy bungee jumping” - Mi az, hogy improvizációs musical?!
Megalakult Magyarország első musical-improvizációs formációja. Szente Vajkot az ötlet kitalálóját kérdeztük, mit jelent mindez a gyakorlatban.
2016 júliusában a Magyar Teátrumi Társaság tusványosi színházi sátrában mutatkozott be a különleges zenés produkció, a MusicalNeked. Az előadás ott Tusnád, a musical címet viselte. A produkció a jól ismert színpadi improvizációs formát zenés változatban állítja színpadra. A produkciót ott és akkor négy színész – Balla Eszter, Nagy Sándor, Feke Pál, Simon Kornél - , egy zenész – Erős Csaba - és egy rendező – Szente Vajk - hozta létre. Azóta Szinetár Dóra és Szerednyey Béla is csatlakozott a MusicalNeked csapatához.
Szente Vajk (forrás: Fidelio)
A MusicalNeked első anyaországi előadásával Békéscsabán bemutatja a Békéscsaba, a musical című produkciót, december 20-án. Az improvizációkra épülő előadás alapját Békéscsaba városa és annak történetei, hagyományai adják. A produkcióban zongorán közreműködik Erős Csaba. A MusicalNeked célja, hogy a zenés improvizáció minél több helyre meghívást kapjon, és megénekelhesse a lehető legtöbb települési, intézményi, céges közösség történetét. A rendezőt kérdeztük az ötletről, a megvalósításról és a produkciókba fektetett munkáról.
- Mikor és hogyan jött az improvizációs musical ötlete?
- Saját fejlesztésű ötlet a MusicalNeked, természetesen az improvizáció több évszázados hagyományára épülve. A mai kor legnépszerűbb műfaja a musical, szabályrendszerével, stílusával mindenki találkozott már, aki szereti a színházat. A legapróbb pillanatot is le tudja szórni az utánozhatatlan csillámporával, ez olykor emelkedett, olykor túlvezérelt érzelmeket vált ki a nézőből. Mi ennek a furcsaságát is megmutatjuk ezzel a projekttel. Mert mindenből lehet musical. Elég, ha egy csapat macskára, Wolfgang Amadeus Mozartra, vagy akár Jézus életére gondolunk.
Mi most első körben lokális alapokra helyezzük ezt a műfajt. Meghívást kaptam júliusban Tusnádfürdőre, hogy a szabadegyetemen bemutassak egy előadást. Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy mi lenne, ha egy egyszeri és megismételhetetlen dolgot próbálnánk ott ki, történetesen azt, hogy ott, helyben születik meg egy musical.
- Vannak a különös műfajnak külföldi előképei?
- Nem volt előttünk külföldi minta, kicsit bungee jumping érzésünk volt végig, de bíztunk abban, hogy valami nagyon jó veszi kezdetét. Ez volt a Tusnád, a musical.
- Hogyan képzeljünk el egy improvizációs musicalt? Mi az, ami kötött és mi az, amiben szabadabb mozgástere van az előadóknak?
- A Tusnád, a musical esetében annyit döntöttem el előre, hogy a cselekmény Balla Eszter köré fog koncentrálódni, és értelemszerűen Erdély lesz a helyszín, azon belül is a tusnádfürdői fesztivál. Megkérdeztem a nézőket, mi legyen Eszter szerepének a neve, foglalkozása, családi állapota, és ebből kezdett el kirajzolódni a történet. A fiúk, Nagy Sándor, Simon Kornél és Feke Pál megannyi szerepet játszottak aznap.
Egy-egy jelenet előtt elmesélem, mi fog történni, mert fontos, hogy a színészek pontosan tudják, honnan hová kell eljutniuk pár perc alatt. Ezt néha megszakítom néhány háttér információval, hogyan érzi magát a színész egy kimerítő dal után, mit gondol, vagy hogyan zajlik a szünet. Amíg a jelenetet játsszák, magamban továbbfűzöm a történetet, akár egy-egy sort is megírok gyorsan, amit átadok az éppen nem játszó színésznek. Az egész nagyon izgalmas és gyors.
- A tusnádfürdői előadás után most a Békéscsaba, a musical következik. Ez egyben egy sorozat kezdete is?
- Szenzációs emlékeink vannak Tusnádról, és alig várjuk, hogy megmutathassuk újabb és újabb városoknak önnön történetüket. Mert ez misszió is, fantasztikusan izgalmas lesz a musical nyelvén mesélni Kecskemétről, Debrecenről, vagy akár most, az első állomáson Békéscsabáról.
- Az igazán jó improvizáció fontos előfeltétele a tréning, a felkészülés - ami gyakran legalább annyi munkát jelent, mint a kötött elemek. Ebben az esetben milyen próbafolyamat előzi meg ezeket az előadásokat, illetve milyen improvizációra felkészítő gyakorlatok?
- Erős Csaba, csodálatos karmesterünk ül a zongoránál, minden darab ott van a fejében, minden szituációról azonnal eszébe jut az a zenei világ, ami éppen odaillik. Így van ez a felkészülés során is. Próbafolyamat természetesen nincs, mert akkor nem lenne improvizáció, a tréning annál inkább fontos. Főleg, hogy az egyikünknek, név nélkül Feke Palinak folyton valami malacság jut az eszébe. Szóval sokat kell tréningezni...