„Számomra elképesztően lassú ez a világ!” – interjú Balázs Zoltánnal

A legutóbb bemutatott Dada Cabaret kapcsán az Origo beszélgetett az előadás rendezőjével a színházcsinálás, a függetlenség, a gondolkodás és a színjátszás dadájáról.

„A Dada Cabaret szerkesztett őrület, grammra kimért szabadság, illedelmes okádás. Balázs Zoltán eltalálta a mértéktelenség mértékét” – írta az előadásról a 7óra7. Verasztó Annamária kérdezte Balázs Zoltánt, a Maladype Színház vezetőjét.

Balázs Zoltán miután kifejti, hogy sokféle érvényes megközelítése van, hogy kinek mit jelent a dada, kísérletet tesz közelíteni azt: „A  dada lényegét leginkább Kassák Lajos kötetének címével, A tisztaság könyvé-vel tudnám megfogalmazni: egy olyan tisztulási, lomtalanítási folyamat, amely átfogó hatással van a saját életemre és a színház egészére, a művészet és a hétköznapok viszonyára”.

Dada Cabaret (fotó: Huisz István)

Nem áll meg azonban ennél a kvázi-definíciónál, levonja a következtetéseket a kortárs színházra is: „A dadaisták egyik különleges képessége az volt, hogy az aktuális borzalmakat új optikán keresztül tudták egy másfajta valósággá nemesíteni. Szerintem a színháznak is új valóságra van szüksége: új színházi civilizációra, amely új gondolatisággal, megújult eszköztárral – új igényeket és tapasztalatokat integrálva fejlődésébe – igényli a Tzara-típusú, korukat lázban tartó, „renitens" figurákat”.

De még a színháznál is továbbmegy, amikor azt  mondja, „a dadaista módon gondolkodni képes kortárs alkotók képesek felülírni és „Van másik!" - alapon elvetni a már megszerzett tapasztalatokat és teret adni a váratlan történéseknek”. Balázs Zoltán szerint „előbb vagy utóbb minden kor gondolkodóiban megszületik az igény, hogy az addig felhalmozott összes társadalmi és kulturális felesleget könyörtelenül felülvizsgálják és szemétre vessék. A dada ezért számomra a pillanat megsemmisítésében meglelt újabb pillanatról is szól”.

                                 Balázs Zoltán (Forrás: Maladype Színház)

Arról is beszél, hogy ez a gondolkodás nem idegen a Maladypétől, lévén a színészek felkészülésének egyik fontos része, hogy „ha valami nem úgy történik az előadáson, ahogy a próbákon megterveztük, nem esik pánikba, hanem az újratervezés jegyében gyorsan és könnyedén reagál a pillanatnyi eseményekre, megszerezve ezzel a helyzet előnyét”.

Balázs Zoltán véleménye szerint a színházcsinálók megkerülhetetlen feladata szinkronban lenni olyan tartalmakkal is, mint a szexualitás, a vallás, a politika vagy a körülöttünk zajló társadalmi folyamatok. Mint mondja, „sokan azzal indokolják kívülmaradásukat, hogy a világ túlságosan felgyorsult, befoghatatlan energiával és lendülettel pörög a maga útján. Számomra elképesztően lassú! Ez az ellentmondásos életérzés – mely fakadhat nyugtalan, szangvinikus természetemből is –, bizonyosan tükröződik az előadásban is”.

Az Origo kérdésére arról is mesél, miért választotta Kútvölgyi Erzsébetet Lenin szerepére. „Ő egy csodálatos, „ragadozó természetű" színésznő, aki (…) számára az jelent kihívást, ha valami újat tud kipróbálni egy olyan kockázatos és szokatlan színészi megoldásokra épülő feladatban, amely provokálja őt. Vannak, akik azért mennek a színpadra, mert 7-től 10-ig elintéznivaló dolguk van önmagukkal és a darab által felvetett problémákkal. (…) Ők művészi értelemben mind ragadozók, mert vérszagra gyűlnek”.

Balázs Zoltán az interjúban arról a kényelmes színházcsinálói stratégiáról is beszél, amikor „ha egy darab tetszik a nézőknek és a kritikusoknak, akkor az alkotó gyorsan legyárt még egy tucatot a recept alapján, így – amikor a közönség már sokadjára tér vissza – pontosan tudja, hogy mit fog kapni”. Mint mondja, ez a fajta színház tőle távol áll: „Engem az inspirál, ha magamhoz hasonlóan, a hozzánk betérő nézőt is mindig valami újjal tudom meglepni; a kiszámíthatatlanság és a változatosság igényével tisztelem meg őt”.

A független színházi létről is elmondja a gondolatait: „Független színházat vezetni ma Magyarországon nem egy életbiztosítás. Strukturálisan és anyagilag sem kiszámítható: lehetetlen helyzetekben kell újra és újra életben maradnunk”. Mint mondja, nem állt be semmiféle csoportosulásba, próbál független maradni. Azt is megtudhatjuk a beszélgetésből, hogy a következő évadban csökkenni fog a bemutatók száma a Maladypében, mert nincsen meg a szükséges anyagi fedezete az előző évihez hasonló működésnek. Az emelkedő bérleti díjak mellett még az is kétséges számára, meddig tudják megtartani a Mikszáth téri Bázist.  

Balázs Zoltán itt tér vissza a kiindulóponthoz: „De mi ez az állandó újratervezés, ha nem dadaista életforma a huszonegyedik században?”

Az Origón megjelent interjú teljes terjedelemben itt olvasható.