„Nem irigylem ezt a Każyńskit!” – Interjú Crespo Rodrigóval

Spíró György Az imposztor című komédiáját mutatják be Tatabányán. Az előzményekről és az igazgatói szerep színdarab- és valóságbeli összecsengéseiről Crespo Rodrigo mesélt.

A Jászai Mari Színház legújabb bemutatójának főszerepét Fodor Tamás alakítja. Az előadást a tatabányai Tartuffe-el tavaly komoly sikereket elért Szikszai Rémusz rendezi. A darabbeli társulat vezetőjét a tatabányai társulat vezetője játssza.

Honnan jött az ötlet, hogy Az imposztort viszik színre?

Az elmúlt évadban mutattuk be Parti Nagy Lajos Molière: Tartuffe című színművét, ez az előadás nagyon fontossá vált a Jászai Mari Színház életében. A társulat Szikszai Rémusz vezetésével olyan produkciót hozott létre, melyet a POSZT-on és a Városmajori Színházi Szemlén is díjaztak, de több jelölést kapott a Színikritikusok Díja kapcsán is, illetve rögzítette a televízió a Vidéki Színházak Fesztiválján.

Crespo Rodrigo Az imposztor előadásában (forrás: Jászai Mari Színház)

Mindezek mellett legalább ennyire lényegesnek érzem, hogy a Tartuffe szakmai és közönség sikerével országos szinten is felhívta a figyelmet a Tatabányán folyó szakmai munkára. Számtalan remek előadás jellemezte a Jászai Mari Színház elmúlt szezonjait, de úgy gondolom, a Tartuffe esetén különleges formában egyesült a színház fiatal társulatának tehetsége és Szikszai Rémusz rendezői gondolkodásmódja, ez pedig komolyabb szakmai figyelmet eredményezett a számunkra, mint korábban.

Figyelembe véve azt, amilyen minőségben Rémusz és a társulat együtt tudott dolgozni, látva a munka eredményét, egyértelmű volt, hogy visszahívom őt a következő évadban is rendezni. Az imposztor bemutatását Guelmino Sándorral találtuk ki. Már önmagában az is nagyon izgalmas kalandnak tűnt, hogy Spiró György komédiája a Tartuffe próbája közben játszódik, mindemellett azt gondoltam, rengeteg lehetőség rejlik abban is, hogy Az imposztor kapcsán a társulat folytathatja a közös munkát Szikszai Rémusszal. Arról nem is beszélve, hogy ez a darab sok mindent meg tud mutatni egy színház életéből.

Az a különleges helyzet ált elő, hogy a tatabányai társulat vezetőjeként a vilnai társulat vezetőjét játssza. Adódik a kérdés, van áthallás a két „szerep” között?

Szerencsére soha nem kellett olyan körülmények között igazgatnom, mint Każyńskinek. A felelősségem azonban – hasonlóan minden színházigazgatóéhoz - pontosan ugyan akkora, mint az övé. Ő is több ember sorsáért felel, neki is egy egész színház terhe nyugszik a vállán, de jóval diktatórikusabb vezető, mint én. Ennek elsősorban talán az az oka, hogy szorongatott helyzetben van, mert a színháza a csőd szélén áll, ráadásul egy elnyomó, idegen hatalom figyeli minden mozdulatát.

Olyan típusú kisebbségi létben színházat csinálni, amiben ezt a vilnai társulat teszi, olyan kiélezett körülmények között megélni a mindennapokat, ahogyan azt nekik kell, egészen különleges túlélési formákat szül, természetesen nem csak a színházon belül, hanem az élet egyéb területein is. És ebben a helyzetben Każyński nem feltétlenül játszik mindig tisztességes lapokkal! Az azonban elvitathatatlan, hogy mindent megtesz a színházáért. Meglehetősen bonyolult helyzet az övé, hiszen egyrészt meg kell felelnie a közösségnek, akinek színházat csinál, másrészt a hatalomnak, ami Vilnában uralkodik és amitől függ a dotációja, meg természetesen a pozíciója is. Talán ez adhat valamiféle igazolást azzal kapcsolatban, hogy együttműködik a rendszerrel, ami – valljuk be őszintén - nem mindig egyértelműen megítélhető cselekedet. Hogy mást ne mondjak, gondoljunk csak Major Tamásra, ha már Az imposztorról beszélgetünk (a darabot Spiró Major Tamás számára és részben róla magáról írta. Major Zsámbéki Gábor rendezésében a halála előtt nem sokkal el is játszotta a főszerepet a Katona József Színházban - a szerk.).

Egyfajta tehetség? Képes túlélni ilyen feltételek között is Każyński?

Az, hogy ennyire ügyes, pozitívumként is értelmezhető, a megalkuvása már kevésbé az. Hogy mennyire gerinctelen és hogy ez mennyiben védhető, komoly kérdés! Egy biztos, ennek az embernek meg kellett tanulnia ügyesen lavírozni. Nem lehet könnyű megérezni, hogy hol van az a határ, ameddig még elmehetsz egy ilyen helyzet kezelésében. Hogy meddig tudod még megmagyarázni – esetleg a saját értékeiden is keresztül lépve, ezt most azért csinálom, mert másképp már nem tudom felszínen tartani a színházamat. Meddig tudod képviselni azt, amiben hiszel, az elveid mentén vagy akár az elveid feladásával. Nagyon keskeny a mezsgye az ügyesség, a megalkuvás és a gerinctelenség között.

Ilyen kötéltáncot eddig még nem kellett járnom vezetőként. Vilnában és a vilnai színházban azonban nagyon nehéz terepen játszák ezt a játékot: besúgók, a hatalomhoz törleszkedők, megfélemlített emberek, egy morálisan széteső félben lévő társulat a maga érzékenységével, egy csomó össze-vissza bolyongó ember és ebben a káoszban valahol Każyński, aki megpróbál igazodni, hogy életben maradhasson egy színház és hogy lengyelül tudjon játszani egy társulat. Az eszközök, amiket használ, talán nem egészen tiszták, de a célja megkérdőjelezhetetlen! Hogy mindeközben erkölcsi szempontból nem egyértelmű az igazgató személye? Hát nem az!

Elképzelhetőnek tartja, hogy ilyen viszonyok között nem is lehet másképp működni?

A darab alapján egyértelműen igen a válasz. Ha képesek vagyunk elfogadni és megérteni azokat a vektorokat, amelyek mentén Każyński mozog, azt hiszem, védhető, amit csinál. Azt azért ne felejtsük el, hogy Spiró György egy olyan korról beszél, amikor indoklás nélkül bevihetnek bárkit. Jobb esetben csak felpofozzák és elveszik a pénzét az illetőnek, ha nincs szerencséje, összeverik. Az emberek folyamatosan feljelentik egymást, annak ellenére, hogy a rendszer már annyira drasztikusan önműködő, hogy igazán a feljelentőkre sincs szüksége, elkapnak, aztán visszalöknek az utcára. Így élnek Vilnában.

Az imposztorban egy lelki és egy valós terror alatt lévő közösséget láthatunk. Ilyen körülmények között persze lehet fejjel menni a falnak és mondjuk, tartani egy olyan bemutatót, amelyik a legdirektebb eszközökkel kritizál. De az is biztos, hogy ezt csak egyszer csinálhatod meg! Több esélyed nem lesz, de elképzelhető, hogy életed sem! Egy ilyen világban nagyon kevés ember válik igazi hőssé, mert a nagyobb részük csendben marad és megpróbálja túlélni a helyzetet. És persze vannak olyanok is, akik helyezkednek és úgy élnek túl. Każyński semmiképpen sem alkalmas személyiség arra, hogy hős legyen. Alkalmazkodik, talán még gyáva is, de mindeközben lehet, hogy esélyt képes teremteni egy lengyel nyelven játszó társulat fennmaradására a megszállt Vilnában.

Felmenti őt?

Megpróbálom megérteni őt! Csupán arra céloztam, vannak olyan helyzetek, amikor ez a stratégia életképesebbnek tűnhet, mint a gyors véget érő hősiesség.

Mennyiben vetíthető ki a Każyński féle gondolkodásmód egy színházigazgató hétköznapjaira?

Az, hogy egy igazgató soha nem megy fejjel a falnak, hanem először mérlegel és gondolkodik, mindenképp általánosítható követelmény. Az sem kérdés, hogy egy társulat vezetőjeként tökéletesen ismerni kell azt a közeget, a színházon kívül és belül egyaránt, amiben élsz. Másként nem fogod tudni kezelni a felmerülő problémákat. Hogy mindezt milyen egyenes gerinccel csinálja az ember, számomra szintén nem kérdés. Ez mondjuk már nem feltétlenül a Każyński féle szemléletet tükrözi. De nem is Vilnában élünk!

A vilnai társulattal boldogul könnyebben vagy a tatabányaival?

Nem ugyanaz a kettő…? De komolyra fordítva, a vilnai társulat már túl van a fénykorán, egy leépülőben lévő közösségről beszélünk. Itt már nem úgy mennek a dolgok, mint korábban, a legkevésbé sem úgy, ahogyan akkor, amikor szabadok voltak, de még csak úgy sem, mint Napóleon alatt. A szabadság és az önfeledt játék kora lejárt és ez természetesen nagyon erősen meglátszik a társulaton is. Megroppant gerincű, kiábrándult emberekről beszélünk, akik gyakorlatilag a megélhetésükért dolgoznak, művészileg nem történik velük semmi.

Ez az állapot számomra a szétesésről szól, arról, hogy nincs már egy normális kapcsolat sem a közösségen belül. Azt kell, mondjam, nem irigylem ezt a Każyńskit! Tatabányán egy friss társulat működik, a mi erőnk a közös munkában és az összetartásban van. Ha nem hinnék ebben, nem vágtam volna bele hat évvel ezelőtt a színház vezetésébe, sem néhány évre rá a társulat megalapításába és nem mellesleg Az imposztort sem mutatnánk be. Ez egy olyan előadás lesz, ami a teljes társulat munkájára épít.

Fodor Tamás és Crespo Rodrigo

Fodor Tamással …

Bogusławski szerepét csak olyan ember játszhatja, aki magától értetődő szakmai tekintéllyel rendelkezik. Könnyebb úgy várni a mestert a színpadon, ha valóban meg is érkezik, és egy hiteles ember lép be közénk. Ez Fodor Tamás. Azt pedig remek dolognak tartom, hogy a társulat találkozhat és együtt játszhat vele. Az egészen világosan látszik, hogy ő mit tud elmondani Bogusławski személyén keresztül saját magáról, mint ahogyan az is, miért kell ezt a szerepet egy „színházcsinálónak” játszani.

Az interjút Gyenge Balázs készítette.

(Forrás: Jászai Mari Színház)