Ahogy a gyerekek látják az Ofélia árnyszínházát

Kisiskolásokat látott vendégül a Radnóti Színház Ofélia árnyszínháza című előadásán. Voltak, akik most jártak először színházban, és akadtak, akik le is rajzolták az élményüket.

November végén a Terézvárosi Magyar-Angol, Magyar-Német Két Tannyelvű Általános Iskola alsósai és az Igazgyöngy Alapítvány 25 gyermeke látta az Ofélia árnyszínháza című mesedarabot.

kep_2_ok.jpgBalogh Anna (7 éves) és Révész Regina (10 éves) rajza

Michael Ende - akit a Momó és A Végtelen történet írójaként sokan ismernek - egyik utolsó meséje, az Ofélia árnyszínháza meséjét alapul véve Kárpáti Péter írt a Radnóti Színház felkérésére egy új, családi mesedarabot a ragaszkodásról, az elfogadásról, az elmúlásról és az igaz barátságról. Az előadást novemberben mutatta be a teátrum.

A árnyszínház, a maszkos és a sziluett-játék, valamint az animációs vetítések kevercse idézi meg a színpadon Ofélia történetét, aki kislány korában színésznő akart lenni, de elment a hangja. Azonban nem vált meg szeretett színházától, és öreg korára ő felel a rendért, tisztaságért. Itt, a színházban találkozik egy kisfiú ottfelejtett árnyékával, akit először megpróbál visszaadni tulajdonosának, a feledékeny, szétszórt Kálmánkának, de végül mégiscsak úgy alakul, hogy hazaviszi Kálmánka árnyékát magához. Még ágyat is rajzol neki a falra, rácsosat, hogy ki ne pottyanjon, és elalvás előtt Momó királykisasszonyról és a varázstükréről mesél neki – indítja el a történetet az előadás színlapja.

_esk6178_700_356.jpg                    Ofélia árnyszínháza (forrás: Radnóti Színház)

Mit jelent magányosnak, kívülállónak lenni, illetve hogyan, milyen eszközökkel érzékeltethető a gyerekek számára a küszöbön álló elmúlás? – Gáspár-Singer Anna 7óra7-en megjelent kritikája szerint az előadás ezeket a kérdéseket, valamint az elfogadás, a generációs különbségek problematikáját feszegeti.

(Forrás: Radnóti Színház, 7óra7)

süti beállítások módosítása