A 7óra7 minden év végén összeállít egy negyvenes listát, az általuk legfontosabbnak gondolt előadásokból. A második tíz következik a bemutatás sorrendjében.
A bajnok / Katona József Színház, Budapest
A Puccinibe és operaáriákba oltott, hagyományosnak legkevésbé sem mondható darab izgalmas kísérlete réginek és újnak, fennköltnek és mocskosan hétköznapinak, az eredmény pedig egyfajta rendhagyó „politikai bulvár“, amely a Katona József Színház színpadán, katonás színészekkel előadva különösen üdítő vállalkozás – indokolják választásukat.
A bajnok (fotó: Toldy Miklós)
Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk / Trafó, Budapest
Nem igazán színházi előadás ez, mégis igaz(i) színház. Olyan, amilyennek mindegyiknek lennie kellene: hozzánk szóló, közös gondolkodásba bevonó. (…) Annak ellenére, hogy a Színművészeti Egyetemről, az ottani afférokról és a munkaerőpiaci esélyeikről hallunk, cseppet sem belterjes az est, mert a félelem nélküli, a taktikázást félretevő, nyílt kommunikációról és annak fontosságáról adnak példát az alkotók – állítják az előadásról
Galilei élete / Nemzeti Színház, Budapest
Az előadás okos, mint a nap. Tiszta és egészséges, mint a fiatalság. A fekete-fehér törpebérházban zajló játék egyszerre fizikai és intellektuális, értelmes és érzelmes – olvasható a Zsótér -rendezés fontosságának indokai között.
Halmozottan hátrányos helyzetű angyalok kara / Utcaszak Színház
Olyan világba visznek minket, ahová magunktól nem szívesen merészkednénk, sőt, amiről próbálunk tudomást sem venni. Az előadás egy prostituált nő sorsába villant bele, aki a hatóságok elől menekül, mert el akarják venni tőle a gyermekét. Simon Balázs rendező az Utcaszakra jellemző stilizált játékkal, maszkokkal és elrajzolt alakokkal teszi elviselhetővé a látottakat. Színészei magyar színpadon ritkán látható mozgásos képességekkel és helyenként megrázó erővel beszélik ezt a nyelvet, ami elemeltségében is – vagy pontosan azért – arculütő.
Halmozottan hátrányos helyzetű angyalok kara (fotó: Szűcs-Szabó Marianna)
Soha senkinek / Nézőművészeti Kft.; MaNNa
Néha a színház megteszi a legtöbbet, amit tehet: megváltoztatja a néző életét. A Nézőművészeti Kft. Soha senkinek című produkciója erre hivatott részint témájánál, részint művészi minőségénél fogva. Az alapanyag egy német regény, amelyben a főszereplő fiatal lány a gyerekkorát végigkísérő szexuális zaklatást beszéli el – indokolják az előadás fontosságát.
A kaukázusi krétakör / Budapesti Bábszínház
Brecht klasszikus – jelenlegi formájában lerövidített – példázata az emberi gonoszságról, közömbösségről, szeretetről és humánumról Vidovszky György rendezésében ma is egyértelműen megállja a helyét a színpadon. (Az előadás) a sokféle báb és stílus ötvözetével teremt lehetőséget a színészi játékra, az emberi jellemvonások különbözőségének megmutatására, aminek kavalkádjában a maszk nélküliség fontos, kiemelkedő jelentések hordozójává lesz – olvasható az előadás méltatásaként.
A chicagói hercegnő / Budapesti Operettszínház
Az előadás szép példája annak, hogy népszínházi keretek között sem szükséges az operettet múzeumszínházként, a dalokra, olcsó poénokra és bokacsapkodós koreográfiákra kihegyezve játszani: egy operett lehet egyszerre cselekmény- és zeneközpontú, megférhet egymás mellett a rendezői szándék és a közönségszórakoztatás – vetik fel a produkció egyik fő érdeméül.
A chicagói hercegnő (forrás: Budapesti Operettszínház)
A mizantróp / Janus Egyetemi Színház, Pécs
A produkció kiválóan teremti meg azt a hazug látszatvilágot, amely ellen az embergyűlölő Alceste hiábavalóan lázad: a színlelés, a képmutatás, a tettetett érzelmek világát. Az előadás Molière saját koráról nyújtott lesújtó ítéletét mai világunk kritikájává teszi; a karakterek mintha tényleg csak az utcáról tévedtek volna be, olyan ismerősek – indokolják az előadás fontosságával kapcsolatos döntésüket.
III. Richárd / Gyulai Várszínház
Az ifj. Vidnyánszky Attila – Vecsei Miklós – Kovács Adrián alkotóhármas lassanként stílussá és védjeggyé váló színházi nyelvvel, friss szellemmel, sziporkázó (noha nem egyszer félrenyekkenő) ötletekkel mutatják meg, mit gondol a Z generáció a világról – méltatják a produkciót, amely januárban a Nemzeti Színházban lesz látható.
III. Richárd (fotó: Kiss Zoltán)
Egy őrült naplója / Katona József Színház – Füge – Orlai Produkciós Iroda – MASZK Egyesület (Szeged)
Keresztes Tamás a zavart, rögeszmés személyiséget, a „meghasadt létezés élményét” szuggesztív plasztikussággal tárja elénk. És bár az előadás első felében némiképp még a virtuóz játéktechnika uralja a teret, amikor Popriscsin a társadalmi igazságtalanságtól átkattan és őrülete végképp eluralkodik rajta, visszaszorul a technika – eszközben, játékban: marad az ember, a maga mindentől megfosztott valójában – írják az előadásról.
(Forrás: 7óra7)
Az eredeti cikk teljes terjedelemben itt olvasható.
Kapcsolódó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.