Alapvetően vándorszínész vagyok – Interjú Andorai Péterrel

Andorai Pétert 2015-ben a Nemzet Színészévé választották. Gerincproblémái miatt utoljára hat éve vállalt színházi fellépést, interjút is csak ritkán ad. Most az Origónak megtette.

Andorai Péter színészi pályája rendhagyó módon indult: az akkori Színművészeti Főiskolára hatodik próbálkozásra, 1972-ben vették fel. Az első sikertelen felvételi után a Nemzeti Színház stúdiósa lett, így rögtön a legnagyobb színészek között találta magát, mint például Sinkovits Imre vagy Major Tamás. „Nagyon kedvesek és közvetlenek voltak. Kötelező volt tegezni őket. Előfordult, hogy cigivel kínáltak, sőt, pénzt adtak, hogy igyunk egy sört az egészségükre a többiekkel”.

                                           Andorai Péter (fotó: Eöri Szabó Zsolt, forrás: Nemzeti Színház)

Elmondása szerint a Nemzeti stúdiósaként nagyon sok tapasztalatot szerzett, nagy művészekkel dolgozhatott együtt, ám azzal is tisztában volt, hogy diploma nélkül csak statisztaszerepeket fog kapni, ezért minden évben megpróbálta a főiskolai felvételit. Egy Kecskeméten eltöltött év után, végül hatodik próbálkozásra, korengedménnyel vették fel. Elmeséli, hogy nem volt zökkenőmentes a kezdet: ”Maga már kész színész! – mondták nekem a Kecskeméten töltött évem alapján. – Minek kell magának a főiskola? Vidéken előbb-utóbb úgyis kap majd jó feladatokat!” – mondogatták, mintha nem tudták volna, mennyire fontos a diploma”.

A főiskola után a Nemzeti Színházhoz szerződött vissza, ahonnan két hónap elteltével viharos körülmények között távozott. Ugyanis az egész évadban csupán egy szerepet osztottak rá. Közben Szurdi Miklós elhívta Kecskemétre egy karakterszerepre Shakespeare Ahogy tetszik című darabjában. A Nemzetiben felmondott, amin sokan megütköztek: „hogy meri 2-3 hónap után otthagyni a nagy Nemzeti Színházat egy fiatal, kezdő senkiházi?! A minisztérium még azzal is fenyegetett, hogy letilt engem a színházakról és a filmezésről, minden módon próbáltak megfélemlíteni”- emlékezik vissza.

A Kecskeméten töltött évek előadásaiból kiemeli Sarkadi Imre Oszlopos Simeon című drámájának címszerepét, melyet az általa istenként tisztelt és szeretett Gábor Miklós rendezett. Pályájának ezt a szakaszát felidézve Andorai elmondja, hogy a színpadi sikerek mellett folyamatosan forgatott filmeket is, hiszen filmes karrierje igen korán, harmadéves főiskolás korában indult be.

                                 Forrás: Fidelio

Az interjú készítője szóvá teszi, hogy Andorai Péter egyik színházi társulatnál sem töltött el hosszabb időt. „Nem, én alapvetően „vándorszínész” vagyok: nem tudok sokáig megmaradni egy helyen. Megunom magam egy idő után. Csodálkozom is egy-egy kollégán, aki évtizedeket tud eltölteni egy színháznál. (…) Én viszont úgy gondoltam, hogy egy idő után nem túl jó ugyanazokkal a kollégákkal dolgozni: ha már ismerjük egymás gondolatait is, úgy nem tud fejlődni az ember” - vélekedik erről. Majd hozzáteszi, hogy a Mafilmnél is státuszban volt, a filmgyári csapatnak tizenkét állandó tagja volt a nyolcvanas években.

Egyedülálló filmes pályája kezdeti szakaszát a Vörös rekviem, az Oscar-díjra jelölt Bizalom és az Oscar-díjas Mephisto című filmek határozták meg. A Bizalomban forgatott először Szabó Istvánnal, aki akkor már nemzetközileg elismert rendező volt: „nagyon oldott hangulat alakult ki a forgatáson, főleg „Sutyinak”, Koltai Lajosnak köszönhetően. Nagyon nehéz jeleneteket vettünk föl, koncentráltan kellett dolgoznunk Bánsági Ildivel a zimankós, havas, jeges télben”- idézi fel a film forgatását.

Az interjú készítője megemlíti, hogy tudomása szerint a Mephisto címszerepét is Andorai Péternek szánta Szabó István. Ezzel kapcsolatban Andorai elmeséli, hogy ez azért nem valósulhatott meg, mert a Nyugat-Berlinben működő filmcég - ami a produkció mögött állt - azzal a kikötéssel bízta Szabó Istvánra a filmet, hogy a főszerepet csak német anyanyelvű színész alakíthatja. Így címszerepet Klaus Maria Brandauer kapta, ő a filmben végül is Otto Ulrichs karakterét játszotta el.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című történelmi színművének próbáján (fotó: Mohai Balázs / MTI)

Pályájára visszatekintve elmondja, hogy saját statisztikája szerint 70-80 film és tévéfilm, illetve 30-40 színházi feladat szerepel az életrajzában. „Azok a feladatok voltak a kedvenceim, ahol úgy éreztem, hogy meg tudom mutatni azokat a szélsőségeket is, amelyek bennem szakmailag mocorognak. Persze minden szerephez hozzátettem önmagamból, mert csak abból tudok táplálkozni”.

Színházi szerepei közül a hetvenes és nyolcvanas évek szerepeit emeli ki. Megemlíti, hogy 2001-ben Kecskeméten eljátszotta Az ügynök halálának főszerepét, mely egyik utolsó, nagyobb fajsúlyú szerepe volt. Sajnálja, hogy az előadást nem vették fel, nagyon fontosnak tartja, hogy az előadások rögzítve legyenek, hiszen a színház a pillanat művészete.

Úgy véli, hogy mindennapjaink átpolitizáltsága nincs jó hatással a színházi életre: „A túlpolitizáltság ellopja a színház lelkét, és ezzel elidegenít egy bizonyos közönségréteget, akik egyszerűen csak szeretnének kikapcsolódni, és elfelejteni a hétköznapi politizálást” – mondja ezzel kapcsolatban.

Zárszóként Andorai Péter elmondja, ha filmes felkérést kapna, valószínűleg elvállalná: „A játékstílusomhoz valóban közelebb áll a filmezés, mint a színház. Ahogy telik az idő, egyre gyűlik a tapasztalat, és ha Isten is úgy akarja, és a szakma is kíváncsi rám, szívesen vennék még részt különböző feladatokban”.

Az Origón megjelent interjú teljes terjedelemben itt olvasható.