Testvérest – Új bemutatóra készül a Nézőművészeti Kft.

Az előadás alkotóit, Scherer Péter rendezőt, Gyulay Eszter dramaturgot és a két testvér megformálóját, Katona Lászlót kérdeztük e-mailben.

Mindjárt 40 leszel. Mit tudsz felmutatni? Végre közelében vagy a kamaszkori álmaidnak, sok munkával itt egy nagykoncert a Barba Negrában, ami biztosan feltesz a rocktörténeti térképre. Közben meghal a tesód, nála több évet még soha nem éltél le együtt senkivel. És elnézve ezt a mostani csajodat, aki nem tudja mi az a loop, meg a cuvée, nem is lesz még egy ilyen valaki. Persze Sacika jókor ölel, és jókor ordít, ami talán több mint magányosan meghalni álmok és célok nélkül. De nehogy már meghatódjunk önmagunktól, inkább szóljon a rock’n roll és irány a patológia! – olvasható a  színlapon.

Katona László - próbafotó (fotó: Torják Orsolya)

Mikor és miből jött az előadás ötlete? Miért izgalmas számodra ez a téma?

Scherer Péter: Gyulay Eszterrel szoktunk beszélgetni a következő előadásunk témáiról és nagyon hamar kiderült, hogy ebben a testvér kérdésben mindketten érintettek vagyunk. Ráadásul nem sokkal korábban olvastam Arthur Miller Alku című drámáját, ami fantasztikus darab és pont ezt a témát járja körbe.  Hogy van az, hogy két testvér ugyanabban a családban nő fel, ugyanolyan közegben, elvileg ugyanazt a szeretetet és törődést kapják, mégis nagyon különbözőképpen tud alakulni a sorsuk. Vajon pusztán genetikai kérdés, hogy valaki mennyire lesz sikeres vagy mennyire csúszik meg az életében? Esetleg az is számít, hogy első vagy második gyerek? Hogy mennyire figyelnek oda, mennyire készek a szülők arra, hogy fogadjanak egy csecsemőt?

Elkezdtünk utána járni a kérdéseknek, beszéltünk szakértőkkel. Kiderült, hogy ennek nagy szakirodalma van. A Soha senkinek című darabunk kapcsán felvettük a kapcsolatot a Feldmár Intézetből néhány pszichológussal, meséltünk nekik a készülő darabról, és ők is azt mondták, hogy fontos téma. Mindenkinek van hozzá viszonya. A Bibliában például ott van Káin és Ábel vagy akár Jákob és Ézsau története. Vagy, hogy egy nagyot ugorjak Van Gogh napra pontosan ugyanakkor született, mint az a testvére, aki egy évvel korábban meghalt az anyja hasában. Öccsével, Theóval pedig nagyon közeli volt a viszonya, nyolcszáz levelet írt neki élete során. Mikor Van Gogh meghalt, néhány hónappal később öccse is utánahalt.

Scherer Péter és Simkó Katalin

Hogyan és mennyit alakul a szövegkönyv a próbafolyamat alatt?

Gyulay Eszter: Mikor elkezdjük a munkát, még nincs szövegkönyv, de az első két hétben sem lehet még igazi szövegkönyvről beszélni, az inkább az utolsó tíz napban alakul ki véglegesen. Hiszen a színészek improvizációiból, beszélgetésekből, szakirodalomból, olvasmány és filmélményből áll össze a kész szöveg. Ami az előadások során tovább finomul. Ez egy izgalmas, inspiratív munkamódszer, hiszen képben kell lenni, hogy egy-egy új elem bekerülésének milyen következményei vannak, vagy mit kell változtatni ahhoz, ha valamit alá szeretnénk húzni.

Scherer Péter: Ezt working process módszernek hívom. Így készült A gyáva, a Vakság, a T, A kézmosás fontosságáról a tantermi előadások közül, és tavaly a Szkéné Színházban felnőtt előadást is létrehoztunk így, az EztRádot. Ez a hatodik előadás, ami ezzel a módszerrel készül: saját élményekből, anyaggyűjtéssel, közös filmnézéssel, vagy épp múzeumok felkeresésével, irodalomtörténészekkel, addiktológusokkal konzultálva.

Rendezőként mennyire tudsz és mennyire kell szigorúnak lenned a színész éneddel?

Scherer Péter: Ez nagyon nehéz dolog. Az EztRád esetében érzem, hogy jó lenne, ha többször tudnék ránézni kívülről, itt Eszter segít. Ha bele is teszem magam a rendezésembe, kicsiket játszom, hogy tudjak figyelni rendezőként. Az EztRádban a konferansziét, a Testvérestben két zárt patológus jelenetem van. A gyávában a húsz-huszonötödik előadásra értem el azt a szintet, amit szerettem volna, mert akkora volt idő a saját szerepemmel törődni.

Katona László és Simkó Katalin

Katona Lászlóhoz fordulva, aki egy rock zenészt is játszik az előadásban, voltak valaha, vagy vannak-e, akár a színművészetet is "fenyegető" zenész ambícióid? Milyen szerepe van az életedben a zenének?

Katona László: Tizenhat évesen egy rock bandában játszottam, de nem voltak zenész ambícióim. A zene persze végigkíséri a színészi pályámat . Már a felvételin is használtam gitárt. Egyszer negyedéves korunkban Kozma Attila kollégámmal hakniztunk Erdélyben. Volt egy jelenet, amiben kísértem, és aztán az estén később fellépett egy vendéglátós zenész szintetizátorral, mikor vége lett a műsornak, megkérdezte, hogy nem adnám-e fel a színészetet és nem csatlakoznék-e hozzá. Ez volt a legnagyobb sikere a zenei karrieremnek. Boldogfalván a Rózsa panzióban történt mindez.

Mennyire szokványos, hogy egy színész a testvérét és önmagát is játssza? Ez takarékosság vagy koncepció?

Scherer Péter: Minden saját fejlesztésű darabnál van valami véletlenszerű sugallat. Itt az történt, hogy nem találtuk Laci párját, aki igazán jól meg tudta volna formálni a testvérét. És akkor rájöttünk, hogy ha úgy játssza az öccsét, hogy már a testvér halála napján vagyunk, akkor nem is jelenhet meg máshol, csak a fejében, és így erényt, koncepciót kovácsoltunk ebből a hátrányból.

Gyulay Eszter: Ezen túl Katona Laci személyisége hordozza ezt a kettősséget. Az alternatív zenész is ott van benne. És a személyiségének van egy zártabb, rejtettebb, gyermekibb énje is.

Katona László

Hogyan közelítesz a két testvérhez? Játszottál-e már ilyen korábban?

Katona László: Sok kis karaktert már játszottam egy darabon belül, de azok teljesen elkülönültek. Ebben az előadásban Zsolt, a rocker személyisége közelebb van hozzám, azt magamból akarom megoldani. A bátyja kicsit más eset, a próbák során meg kellett találjam a beszédét, a modorát, a gesztusait. Ez egy kicsit nehezebb színészi feladat volt. Nem akartuk külsőségekben elkülöníteni a két figurát, csupán egy jelzés van, hogy mikor melyiket látja a néző, viszont a belső tartalmak, amiket mozgósítok hozzájuk, nagyon mások.

Az előadásban Scherer Péter és Katona László partnere Simkó Katalin. A jelmez Pirityi Emese munkája, a zenét Katona László mellett Molnár Gusztáv jegyzi, aki egyben a dalok szövegét is írta.

A Nézőművészeti Kft. január 22-én mutatja be új produkcióját a B32 Galéria és Kultúrtérben. Az előadás február 24-én is látható ugyanitt.