„Úristen, hol vagyok!” – Interjú Kútvölgyi Erzsébettel és Wunderlich Józseffel

A Vígszínház két művészével beszélgetett a 7óra7. A generációk közötti fonalakat kereső sorozatukban társulatok egy-egy fiatal és idősebb tagját kérdezik.

Stuber Andrea interjújából kiderül, hogy pontosan negyven év különbséggel diplomáztak a Színművészetin. Kútvölgyi Erzsébet1973-ban, Wunderlich József 2013-ban. Hasonlóképpen idézik fel főiskolai/egyetemi éveiket: minden idejüket a Vas utcai épületben töltötték. Kútvölgyiék még lefizették a gondnokot, hogy egész éjszaka bent maradhassanak. Ezt tették Wunderlich Józsefék is.

Wunderlich József és Kútvölgyi Erzsébet (fotók: Toldy Miklós / 7óra7)

Kútvölgyi Erzsébet Vámos László osztályába járt és vélhetően ennek köszönhette, hogy főiskolásként a La Mancha lovagja Aldonza szerepét játszhatta el beugróként Darvas Iván Cervantes/Don Quijotéja mellett. Operettvizsgára készültek a főiskolán, ami helyett egy musical-összeállítást hoztak létre és abban énekelte Aldonzát. Aztán később a Csárdáskirálynőt is bemutatták. Ezzel kapcsolatba Kútvölgyi Erzsébet elmeséli, hogy 2007-ben – nagy örömére – eljátszhatta Nyíregyházán a Csárdáskirálynő Cecília-szerepét: „Van kilenc mondatod arra, hogy eljátszd a szerelmet, a taktikát, a félelmet, az óvatosságot, a féltékenységet, a fenyegetést, a nosztalgiát, és a végén poénnal menj ki” – mondja az úgynevezett könnyű műfaj nehézségeiről.

Wunderlich József is találkozott már a Csárdáskirálynővel, 22 évesen Edvint játszotta Méhes László pécsi rendezésében. „Eleinte borzalmas volt, úgy éreztem, semmi közöm nincs hozzá. Aztán belejöttem és rengeteget tanultam belőle” –idézi fel a pécsi előadást.

A Kossuth-díjas színművésznő és a pályakezdő színész először a Pesti Színház Jó estét nyár, jó estét szerelem című előadásában dolgoztak együtt, melyet Szász János rendezett. Amikor Wunderlich bekerült az előadásba - már a próbafolyamat alatt, Stohl András helyett állt be Sötét ruhás fiúnak –, három városban játszott egyszerre. „Első pillantásra éreztem, hogy ennek a fiúnak minden segítséget meg kell adni. Ha kérdez, válaszolni kell. De elég lehet egy mosoly, egy visszakacsintás is annak, akinek nehezebb itt. Látszott, hogy derűs, jókedvű, figyelmes” - mondja első közös munkájukra emlékezve Kútvölgyi Erzsébet.

„Akkoriban törtem el a kislábujjamat, úgyhogy mankóval játszottam Pécsen a Csíksomlyói passió Jézusát, Julien Sorelt Kaposváron és próbáltam a Sötét ruhás fiút. Érdekes volt” – idézi fel ezt az időszakot Wunderlich József.

Wunderlich azt is elmeséli, hogy egyik első emlékezetes vígszínházi élménye volt, amikor Presser Gáborral találkozott, ugyanis A padlás Rádiós szerepének átvételére készült. A beszélgetés közös zenélésbe torkollt. Utoljára ilyet a konzervatóriumban érzett, amikor hegedűsként a legjobb partnerekkel játszhatott.

Wunderlich szóba hozza, hogy talán most már túljutott az „Úristen, hol vagyok!” időszakán a Vígszínházban: „Figyelem elsősorban az idősebb férfikollégákat – Lukács Sándort, Kern Andrást, Hegedűs D. Gézát –, lesem például azt, hogy miként oldanak fel hülye helyzeteket, amik időnként előfordulnak”. Úgy véli, tőlük megtanulhatja a pálya az íratlan szabályait, és azt is, hogyan mondja el a véleményét, hogy az ne legyen bántó.

Kútvölgyi Erzsébet elmeséli, hogy ebben a színházi évadban nincs új bemutatója a Vígszínházban. Viszont közben elvállalhatta Balázs Zoltánnál a Maladype Színházban egy szerepet, amire nagyon vágyott. „A Dada Cabaret-ban játszom az Átrium Film-Színházban. Balázs Zoltán-fan vagyok, és már régóta szerettünk volna együtt dolgozni. Amikor találkozóra hívott és a Dadáról mesélt, arra gondoltam, ha nem Lenin szerepét kínálja fel nekem, nagyon szomorú leszek. Ha viszont igen, akkor felugrok és összecsókolom. Úgy lett”.

Három közös előadásuk van: a Földrengés Londonban, a Jó estét nyár, jó estét szerelem és az Óz, a nagy varázsló. Sokat játszanak. Igaz – veti fel az interjú készítője -, aki a Vígszínházban játszik, az mind sokat játszik.

Az előadások számával kapcsolatban azt meséli Wunderlich, hogy mostanában realizálta, hogy tudatosabban kell készülnie az aktuális feladatra. Három zenés szerepben is játszik, és mindegyik más hangfekvésű, eltérő lelkiállapotot és koncentrációt követel: „Amikor A Pál utcai fiúk premierje előtt egy héten át naponta kétszer végigordítottam és -ugráltam Boka Jánosként az előadást – nem nagyon tudok spórolni –, utána alig találtam A padlás Rádiósát”.

Kútvölgyi Erzsébetnek sincs oka panaszra az általa játszott előadások száma miatt: a következő vasárnap három előadása lesz, délelőtt és délután Óz, este Fátyol nélkül. Úgy érzi, hogy a vígszínházi létezésnek a sok munka is része. „Volt idő, hogy havi 36 előadásban léptem fel, és csak azt írtam be a naptárba estére: Pesti. Vagy: Víg. Aztán a színházba érve ránéztem a kikészített jelmezre, onnan tudtam, mi megy. Az volt a színészi pályám legtermékenyebb, legjobb korszaka”.

A 7óra7-en megjelent interjú teljes terjedelemben itt olvasható.