„Túlélőként nem lehet feldolgozni Auschwitz traumáját”

Egy éve sikerrel játsszák a Vígszínházban a Tünet Együttes Sóvirág című darabját, Szabó Réka rendezésében. Ennek kapcsán kérdezte Fahidi Évát a Fidelio.

Az előadás a Színikritikusok Különdíját is elnyerte 2016-ban. A nagy érdeklődést kiváltó produkció Fahidi Éva 91 éves Auschwitz-túlélő és Cuhorka Emese táncos-előadó mozgásos-verbális, vallomásos duettje.

Fahidi Éva az interjúban először arról beszél, hogy a mozgás mindig meghatározó része volt az életének és táncolni is nagyon szeretett. Magassága és alkata miatt sosem gondolt rá, hogy balerina legyen. A mozgás azért is volt létszükséglet számára, mert komoly gerincproblémákat örökölt. Egy debreceni tánciskolában szerzett táncos tapasztalatok nagy élményt jelentettek számára fiatalon.

                 Fahídi Éva és Cuhorka Emese a Sóvirág előadásában

A Sóvirág bemutatója óta eltelt több mint egy év. Eredetileg csak néhány előadást képzeltek el, de a produkció folyamatosan a Vígszínház műsorán szerepel: „Tavaly harminchétszer játszottuk el az előadást színpadon. Egyszer csak azt vettük észre, hogy repertoárdarab lett belőle a Vígszínházban” - mondja ezzel kapcsolatban Fahidi Éva.

Szerencsésnek érzi magát, mert amikor megírta A dolgok lelke című könyvét, arról sem hitte, hogy az emberek meg fogják venni. Fahidi Éva 59 évvel első megérkezése után tért vissza Auschwitzba 2003-ban. Ennek hatására született könyvében megírta azokat az élményeit, amelyekről addig nem nagyon beszélt. Azóta ezt tekinti feladatának. „A szakértők azt állítják, hogy az ember idővel kigyógyul a traumáiból, de ilyet csak az mond, akinek semmilyen nagyobb traumát nem kellett feldolgoznia. Én azt gondolom, hogy jó esetben az ember sok évtized munkájával megtanulja, hogyan lehet együtt élni a traumáival”- hozzáteszi, hogy neki ehhez hatvan évre volt szüksége.

Arról is mesélt Fahidi Éva, hogy van olyan unokája, aki nem szeret olvasni, így az ő könyvét sem olvasta el. Úgy érzi, hogy a Sóvirág előadással sikerült átadni azt, amit a könyvében megírt: „Amikor Szabó Réka felkért az előadásra, rájöttem, hogy erre tökéletes kifejezési eszköz lehet a tánc, talán még erősebb is, mint a verbális kommunikáció”.

Fahidi Éva számára először nem volt egyértelmű, hogy elvállalja-e a Szabó Réka felkérését, hogy részt vegyen a személyes hangvételű és fizikailag is kihívást jelentő előadásban. Amikor először találkozott Cuhorka Emesével, első pillanattól fogva szimpatikus volt neki, ekkor döntötte el, hogy szeretne vele közösen táncolni: „Emese már a kisugárzásával is nagyon sokat adott nekem, az első találkozásunk is nagyon természetesnek és ismerősnek hatott”.

A Sóvirág nemcsak Fahidi Éva személyes történetéről, a Holokauszt túléléséről szól, hanem Cuhorka Emese életéről és a generációk közötti hasonlóságról, különbségről is. „Szakmailag is rendkívül felkészült, amihez egy nagyszerű emberi magatartás párosul. Izgalmas volt vele azt is megtapasztalni a próbák és előadások közben, hogy míg nekem a gender különbségek fogalmai sokat számítanak, addig Emese erről sokkal rugalmasabban gondolkodik”- mondja darabbeli partneréről, Cuhorka Emeséről.

Az előadással járó fizikai megterhelés kapcsán a Fidelión megjelent interjúban olvashatja Fahidi Éva gondolatait.