József és testvérei - Egyszerűen beugrott, és rögtön tudtam, hogy ezt szeretném

Gáspár Ildikó kérdeztük az Örkény Színház József és testvérei bemutatója kapcsán, aki színpadra írta és Ascher Tamással közösen rendezi is az előadást.

Gáspár Ildikó dramaturgként 2005 óta az Örkény István Színház munkatársa. Rendezőként a Két néni, ha megindul című előadással debütált, ezt követte a Kivi (a Budapest Bábszínház előadása), a Stuart Mária, az Apátlanok és az Orlai Produkciós Iroda az Apa című produkciója. Tavasszal az Örkény Stúdióban Ödön von Horváth Hit, szeretet, remény című darabját állítja színpadra. Interjúnkban a József és testvérei alkotófolyamatáról, az adaptáció elkészítésnek szempontjairól és a kettős rendezés megvalósításáról is kérdeztük e-mailben.

Gálffi László és Patkós Márton a József és testvéreiben (fotók: Horváth Judit)

Hatalmas vállalásnak tűnik Thomas Mann regényét színpadra állítani, hogyan esett erre a választás?

Ascher Tamással és Mácsai Pállal biztosan tudtuk, hogy szeretnénk most egy nagyregényt színpadra állítani, először Dosztojevszkijen gondolkodtunk, de aztán eszembe jutott Thomas Mann, akinek a regényeit huszonéves koromban nagy lelkesedéssel olvastam – így a Józsefet is. Nem mondhatnám, hogy hosszas megfontolás után esett épp erre a regényre a választás: egész egyszerűen „beugrott”, és rögtön tudtam, hogy ezt szeretném. Szerencsére Mácsai Pál és Ascher Tamás is úgy fogadták az ötletet, hogy ez egy sokat ígérő és izgalmas vállalkozás lehet.

Milyen kiinduló szempontokkal vágtál neki az adaptációnak? Hogyan alakult (vagy nem) idő közben a munkahipotézis?

Nyár végére készültem el az első változattal, és bár elég feszes szerkezetű anyag volt, még túl terjedelmes, százötven oldal. Ebből húztunk együtt Ari-Nagy Barbara dramaturggal és Ascher Tamással huszonöt oldalt, aztán ahogy elkezdtünk próbálni, még estek ki részek, mondatok, az első összpróba után egy-egy jelenet is. Ezekről fájó szívvel mondtunk le mindannyian, de a mű hossza miatt muszáj volt rövidíteni. Az is előfordult, hogy menet közben láttuk, hogy valami nem lett eléggé kibontva, oda pedig beírtam egy jelenetet vagy néhány mondatot.

Gáspár Ildikó az olvasópróbán

Kívülről nézve monumentálisnak tűnik az önmagában is monumentális regényt színpadra írni. Mennyi ideig dolgoztál a szöveggel a próbák előtt, és mennyit változott a próbák alatt?

Szerencsére elég erős emlékeim voltak a Józsefről, bármennyire régen is olvastam. Mivel tudtam, hogy nincs túl sok időm – csak a nyári hónapok – ezért úgy döntöttem, az első ösztöneimre hagyatkozom. Ahogy elkezdtem olvasni – elektronikus formában – azonnal jelöltem és kiemeltem azokat a részeket, mondatokat, képeket és dialógusrészleteket, amelyeket jónak és elég teátrálisnak éreztem.

A négy regényből álló József ugyan rendkívül rétegzett és szerteágazó, mégis Mann alapkoncepciójának köszönhetően – az ősképek ismétlődésének és variációinak rendszere maga az univerzum – tiszta, és ezért átlátható. Már olvasás közben is nyomon tudtam követni, ahogy a rendszer feláll, ahogy az újabb ismétlések újabb pilléreket helyeznek el a szerkezetben, és ezeket azonnal beépítettem a saját rendszerembe is, nemcsak a szöveg beemelésével, hanem azzal is, hogy az adott mondatot ki mondja. Így került be a fiatalon meghalt Ráhel és a fiatal Jákob a József-történet középső szakaszát, a Potifárné-József szerelmi történetét rendező-igazító erőként. Ez a színházi gondolat szervesen kapcsolódik Thomas Mann elbeszélői gondolatához, amennyiben ő is a mítosz, a mese eszköztárát használja, így számos szereplő – például a két törpe Dudu és Manó – szintén az ösztönélet kivetülései.

Kákonyi Árpád nem aláfestő vagy hangulatteremtő muzsikát szokott szerezni. Ebben az esetben milyen szerepet kap a zene?

A zene szándékaink szerint ugyanazt a dramaturgiát követi, mint amit Mann regénye és az adaptáció is. A Józsefben a mitikus történetek és történetmotívumok ismétlődését és variációit látjuk tartalmilag és formailag egyaránt. Kákonyi Árpád olyan zenei motívumokat írt, amelyek ezekhez kapcsolódva ismétlődni tudnak, és így a különböző történetek közötti mélyebb összefüggéseket erősítik. 

Mi volt az elmélet és hogyan néz ki a gyakorlatban, hogy ketten rendezitek az előadást?

Nem volt elmélet, eredetileg csak Ascher Tamás rendezte volna, de a gyakorlat ezt a felállást adta ki, tulajdonképpen már a próbafolyamat első néhány napja után. Kiderült ugyanis, hogy a szövegben, amit a regényből írtam, kódolva van már egy „vízió”, a rendezés egy része: az adaptáció filmszerűen folyamatos jelenetezésű, mégis sokszor apró, rövid pillanatképekből áll, ráadásul, az egész struktúra meghatározó része a narráció használata. Ez utóbbit én mindig szituációban gondoltam el, és ezek felfejtését a legegyszerűbben úgy tudtuk megoldani, ha ketten rendezzük az előadást.

Tamással régi munkatársak vagyunk, harmadéves színművészetis koromban úgy éreztem, hogy ha valakitől tanulni szeretnék, akkor az ő. Így lett a mesterem, és így dolgoztam vele eleinte gyakornokként, később a dramaturgként is, olyan közös nagy vállalkozásokat tudva magunk mögött, mint a Bohémélet-adaptáció (Kaurismäki filmjéből) vagy a Peer Gynt. Mivel alapvetően azonos a szellemiség, amelyben otthon érezzük magunkat, és mert az évek során az egymás iránti bizalom is megalapozódott, a közös munka harmonikusan és egyetértésben folyik, természetesen osztva föl egymás közt a feladatokat, aszerint, kinek-kinek mi az erőssége.

...

Az előadásban az Örkény István Színház teljes társulata színpadra lép. A fiatal József szerepében Patkós Mártont, az érett József szerepében Polgár Csabát láthatják a nézők. Dramaturgként Ari-Nagy Barbara működött közre. Az előadás zenéjét Kákonyi Árpád szerezte. A jelmezeket Szlávik Júlia, a díszletet Izsák Lili tervezte.

A bemutatóra február 4-én kerül sor az Örkény István Színházban. Az előadás ezt követően február 5-én, 13-án és 20-án kerül színre. A József és testvérei – az Örkény Színház nézőterének felújítása miatt – április 1-től a Városmajori Szabadtéri Színpadon lesz látható.