A víg özvegy - Férfi bűnök a Budapesti Operettszínház színpadán

Lehár Ferenc operettjét március 31-én mutatja be a Budapesti Operettszínház társulata Szabó Máté rendezésében.

A szerelem diadalát hirdető, sok szálon futó, a férfi nemet erős kritikával illető történet főszerepeit alakító színészek a sajtótájékoztatón vörös rózsával kértek már előre elnézést női kollégáiktól a darab során majdan ellenük elkövetett bűnökért.

Homonnay Zsolt, Bordás Barbara, Fischl Mónika, Dolhai Attila (fotók: Kállai-Tóth Anett)

Lőrinczy György főigazgató az olvasópróba előtti sajtótájékoztatón azt hangsúlyozta, milyen nagy jelentősége és súlya van az Operettszínház életében minden olyan alkalomnak, amikor műsorára tűzi A víg özvegyet. 10 év után kerül ismét a színház repertoárjára a darab. Lőrinczy György hozzátette, hogy a produkció már előzetesen meghívást kapott Japánba, Németországba és Olaszországba.

A színház művészeti vezetője, Kerényi Miklós Gábor arról beszélt, milyen hatalmas kihívást és komoly feladatot jelent a társulat számára ez a bemutató, hiszen „valamennyien tudjuk, hogy a magyar közönségnek nem ez az operett a legnagyobb kedvence, miközben külföldön imádják. Azt is tudjuk, hogy miközben mi évek óta a műfaj – a hagyományos értékeket is megőrző – megújításán dolgozunk, amire jó példa a Marica grófnő, a Sybill vagy A chicagói hercegnő, a külföld klasszikus operettet vár tőlünk. Most egy harapófogóba kerülünk: mai, modern, feszes, életszerű, konfliktusokban gazdag előadást kell csinálnunk, amely közben megfelel a külföldi producerek elvárásainak is, és a legfontosabb, hogy magas zenei színvonallal készül. Iszonyú nagy a felelősségünk”.

Szabó Máté rendező

Az előadás rendezőjét, Szabó Mátét régóta foglalkoztatja A víg özvegy, különösen az a fájdalom és az az erő, ami szerinte érezhetően megjelenik mind a történetben, mind a muzsikában. Mi az az irtózatos erő – tette fel a kérdést a rendező –, ami miatt Leo Stein szövegíró a saját pénztárcájába nyúlva, a színészek az ingyenes, éjszakai próbákat vállalva kiálltak Lehár zenéje mellett, hogy végül 1905. december 30-án bemutathassák a művet a bécsi Theater an der Wienben. Szabó Máté kiemelte, hogy két olyan „irgalmatlanul erős” személyiség jelenik meg a darabban Glavári Hanna és Danilovics Daniló személyében, akik képesek „ripityára robbantani” azt a társadalmat, melynek alapeleme a saját magunk vagy a társunk elárulása.

A rendező szerint fájdalmas szembesülni azzal a „rettenetes” képpel is, amit a mű a férfiakról fest. „Mire összegyűlnek a darab végén szeptettet énekelni, morálisan már teljesen leszerepeltek. Minden momentuma ismerős ezeknek a férfiaknak vagy a saját vagy mások életéből.” Épp ezért úgy gondolja Szabó Máté, hogy ezeket a részeket muszáj nagyon komolyan venni, miközben persze rengeteg humorra, játékra és kikacsintásra is lehetőség kínálkozik. Ebben jelent nagy segítséget a szöveget gondozó, és mai színpadra alkalmazó Lőrinczy Attila munkája, aki egy teljesen új fordítást készített a műnek. Ezzel együtt teszik teljessé a darab kiállítását Tihanyi Ildi erőteljes, expresszív, elegáns, 30-as évekbeli ruhái és Czigler Balázs sokfunkciós, Baz Luhrmann (A nagy Gatsby, Moulin Rouge) világát idéző díszletei.  

Csoportkép

A víg özvegy címszerepében tavasztól Fischl Mónika és Bordás Barbara látható, hozzájuk később csatlakozik majd Vermes Tímea. Daniló grófot Homonnay Zsolt és Dolhai Attila formálja meg, a másik szerelmes párt, Valenciennet és Rosillont Lukács Anita és Vadász Zsolt illetve Zábrádi Annamária és Boncsér Gergely kelti életre, Zéta Mirkó nagykövet bőrébe Földes Tamás és Ottlik Ádám bújik, Nyegusként Mészáros Árpád Zsolt és Peller Károly csillogtathatja meg ismét komikusi vénáját, idővel Laki Péter is lehetőséget kap majd. Mellettük ott vannak még olyan nagynevű művészek, mint Oszvald Marika, Frankó Tünde, Vásári Mónika, Csere László vagy Faragó András.

Az előadás zenei vezetője Makláry László. Rajta kívül Somogyi Tóth Dániel és Dinyés Dániel, a színház január 1-én szerződött új, első karmestere vezényel majd. Koreográfus Lőcsei Jenő. Karigazgató Drucker Péter.

(Forrás: Budapesti Operettszínház)