Már túl vagyok azon, hogy keresgessem a repüléstechnikámat

Szerednyey Bélát a 7óra7 kérdezte színészetről, rendezésről, sikerről, Shakespeare-ről és Cooney-ról, színházról régen és most.

Az interjú első részében a Madách Színházban tavaly novemberben bemutatott Meseautó című előadás kerül szóba. Erről Szerednyey Béla elmondja, hogy az eredeti Meseautó zenés film volt, de musicalt nem írtak még belőle. Azért is örül, hogy ez a musical megszületett, mert a műfajt modernnek gondolja és a három szerző – Bolba Tamás, Szente Vajk és Galambos Attila - ezer szállal kötődik a Madách Színházhoz. „A fiatalos hangvétel és zene leporolta és maivá alakította a történetet, és az előadás ennek segítségével talán még jobban meg fogja tudni szólítani a fiatalokat is. Bízom abban, hogy hosszú sikerszéria lesz”- mondja arra a kérdésre reflektálva, hogy miért is lehet érdekes egy jól ismert történet sokadik adaptációja.

Szerednyey Béla a Meseautó előadásában (fotók: Madách Színház / Mohos Angéla)

A siker fogalmát így definiálja Szerednyey: „Biztos sokan megköveznek emiatt, de úgy gondolom, hogy minden színházi előadásnak a közönségsiker a fő értékmérője”- hozzáteszi, hogy egy nagy színház akkor sikeres, ha sokan kíváncsiak rá. Úgy vélekedik, hogy egy akkora nézőterű színházban, mint a Madách Színház nem engedhetik meg maguknak, hogy az előadásaik ne arassanak közönségsikert.

A nyáron bemutatásra kerülő Szerelmes Shakespeare (mely a nagysikerű film zenés színpadi adaptációja) kapcsán az is szóba kerül, hogy Szerednyey az utóbbi években musicalekben és vígjátékokban játszik, míg korábban drámai szerepek is megtalálták. „Én itt vagyok, a rendezők ismernek, tudják, hogy mit tudok – ma nem olyan időket élünk, amikor egy színésznek nagy lehetősége lenne válogatni”- mondja ezzel kapcsoltban. Úgy gondolja, hogy színészként az a feladata, hogy a ráosztott szerepeket legjobb tudása szerint valósítsa meg, azok műfajától teljesen függetlenül. Kiemeli, hogy semmi oka nincs rá, hogy színházat váltson, hiszen ebben az évadban is három jelentős főszerepet is játszik: „Harmincöt éve vagyok a Madáchban, és már túl vagyok azon a koron, hogy keresgessem a repüléstechnikámat”.

Draskóczy Balázs és Szerednyey Béla a Meseautó előadásában

Szerednyey arról is beszél, hogy épp olyan komoly feladatnak tart egy Ray Cooney vígjátékot próbálni, mint egy Shakespeare drámát. Inkább a rendező személyétől függ a próbafolyamat. Megemlíti, hogy Szirtes Tamás számára a kidolgozott szituációk a legfontosabbak, egy tévesztés a szórendben nem jelent problémát számára. Ezzel szemben Szente Vajk - akinek az összes Madách színházi rendezésében játszott - szóról szóra ismeri a saját darabjait, és minden apró tévesztést azonnal számon kér.

A különböző színházi műfajok szerepeiről úgy gondolja, hogy „a Ray Cooney-vígjátékok karaktereit is éppúgy komolyan kell venni, mintha Shakespeare lenne. Minden esetben a karakter igazságát keresem”. Elmeséli, hogy a Hamlet Claudiusának igazságát abban találta meg, hogy meg van győződve, jobb uralkodó lenne a bátyjánál. Ebből pedig Shakespeare-nél gyilkosság következik. Véleménye szerint nem lehet szándékosan egy visszataszító gonoszt játszani.

Szerednyey Béla és Szulák Andrea a Tanulmány a nőkről előadásában

Az interjúban az is felvetődik, hogy Szeredney korábban rendszeresen rendezett a Madách Színházban. Erre azt mondja, hogy évente egy előadást rendez mostanában, erre az utóbbi években Kecskeméten adódott lehetősége. Nemrég volt a bemutatója a Család ellen nincs orvosság című Ray Cooney-darabnak, amelyet Cseke Péterrel közösen rendeztek. „A Madáchban Szente Vajk személyében egy nálam értőbb, fiatalosabb, ötletgazdagabb srác vett át rendezői feladatokat, aminek én nagyon örülök, hiszen teljesen új színt hozott a színház életébe”- mondja a Madáchban dolgozó fiatal színész-rendezőről.

Pályakezdő éveit felidézve arról beszél Szerednyey Béla, hogy a színházi életet nem így képzelte el korábban. Főiskolásként látta, hogy osztályfőnökének, Kállai Ferencnek milyen helyzete volt a Nemzeti Színház hierarchikus világában: ha a nagy öregek bementek a büfébe, a stúdiósok szó nélkül felálltak és kimentek: „Régen sokszor elképzeltem, hogy ha én is a rangidősök között leszek, majd megengedhetek magamnak ilyeneket – erről azonban szó sincs. Ezt nem csalódásként élem meg, egyszerűen más lett a világ”- vélekedik.

Nagy Sándor és Szerednyey Béla az Ügyes kis hazugságok előadásában

Úgy gondolja, hogy a szakmai nyelvezet is megváltozott. Régebben Csehovot játszottak a Madáchban, most musicaleket játszanak, minden gyorsabb, másodpercre pontosan kiszámítottabb, a szakszavak zöme pedig angol vagy angolból honosított magyar kifejezés. „De olyan ez, mint a számítógép – harmincöt éve ahhoz sem értettünk, mostanra pedig megtanultuk használni”- mondja zárszóként.

A 7óra7-en megjelent interjú teljes terjedelemben itt olvasható.