„A netet kell tanítani, nem a kovalens kötést”

A Profil című darab a látszólag evolúciós zsákutcában csatangoló Z generáció identitáskeresését, küzdelmét mutatja be. Írója és az előadás rendezője mesél.

A KoMod Színház és az AppArt Egyesület koprodukciójában készült produkció elsősorban tantermi előadásnak készült. Bemutatója február 17-én lesz a B32 Galéria és Kultúrtérben. Benedek Albert író és Kovács Henrietta rendező beszél a Z generációról és arról, hogyan juthatunk el hozzájuk alkotóként, szülőként.

Miképpen szólítja meg a mai fiatalokat a darab?

Kovács Henrietta: Ez lényegében egy identitásválság történet; a virtuális én küzdelme a valós énnel. Egy kamasz fiúról szól, aki felépít magának egy új személyiséget, ami remekül működik a virtuális térben, és amivel egyre nagyobb népszerűségre tesz szert az iskolában. Arról a jelenségről szeretnénk beszélni, hogy a virtuális valóság, és annak mércéi hogyan hatnak egy ember életére.

Márton Gábor Csaba és Inoka Péter a próbán (képek forrása: B32)

Folyamatos megfelelési- és közléskényszerben élünk, azonosítjuk a szeretet mértékét a lájkok számával, és mindig a legjobb oldalunkat kell mutatnunk. Ez a 0-24 órás megfelelési kényszer fel tudja őrölni az embert, különösen egy olyan generációt, aki ebbe született, és ezek a visszajelzések határozzák meg az identitását.

Nem elég megküzdenie a kamaszkor mindennapjaival a valóság szintjén, egy párhuzamos életet kell élnie a virtuális térben, ahol nagyobb a hibafaktor, mint a valóságban, ráadásul az internet nem felejt, kitörölhetetlenek a hibáink. A főszereplőnk nem tud leállni, muszáj újabb és újabb húzásokkal, viccekkel előállnia, hogy megtartsa frissen kivívott pozícióját. A viccek viszont egyre súlyosabbak, másokat tesznek a nevetség tárgyává.

A cyberbulliyngról beszélünk?

Kovács Henrietta: Igen, a netes bántalmazás egy olyan jelenség, ami a mai kamaszoknak mindennapos, a külvilág számára pedig gyakran észrevehetetlen és megállíthatatlan. Egyre több öngyilkosság történik a tizenévesek körében, és a bántalmazók rendszerint nem az iskola „rossz gyerekei”, hanem átlagos gyerekek, azok, akik személyesen nem konfrontálódnak. Az előadásban próbáljuk a virtuális valóságot és netes bántalmazásokat áthozni a valóságba, hogy hogyan is néznének ki ezek a helyzetek, ha az életben történnének meg. A távolság és arctalanság miatt ezeknek nincs súlya a neten, de fontos beszélni arról, hogy mit okoz egy-egy komment, egy fotó, egy emotikon a másik emberben.

A Z generáció a digitális világ bennszülöttje és anyanyelvi szinten beszéli a cyber tér nyelvét. Milyen ez a generáció? Számomra úgy tűnik, hogy a facebook is már egy unott közeg a számukra.

Benedek Albert: Pontosan nem tudnám megmondani​, milyenek. Vegyünk például egy telefonos alkalmazást, azt hiszem arról hogy épp menő, erre az unokahúgom kiröhög, hogy hol élek, tavaly lejárt. Szóval ez számunkra is egy kérdés, hogy tudunk-e bármi olyat mutatni, ami érdekes lehet ennek a korosztálynak. Ha elavult lesz, akkor az azt jelenti, hogy nem mentünk elég közel hozzájuk, és nem értettük meg, hogy hogy élnek.

Bízom benne, hogy amiről beszélni szeretnénk, az mégis csak eljut hozzájuk. Hogy hiába ez az őrületes technikai változás, ők mégiscsak ugyanolyan kamaszok, mint mi voltunk, ugyanazokkal a vágyakkal, félelmekkel, őket is minden más jobban érdekli, mint a suli, ők is pasiznak, csajoznak, buliznak, csoportokat alkotnak, keresik a helyüket, magukat. Ennyiben tuti, hogy naprakészek leszünk, meg abban is, hogy talán sikerül egy olyan nyelvet használnunk, amit bírni fognak. Lehet majd például sokat nevetni... remélem.

Benedek Albert és Kovács Henrietta

Kovács Henrietta: Mi a Facebookot választottunk virtuális térnek, mert még mindig ez a legnépszerűbb közösségi oldal. Lehet, hogy egy év múlva már elavult lesz, akkor lesz más, de a probléma, amiről beszélünk, érvényes lesz: hogy létre tudunk hozni egy új identitást magunknak, hogy gyakorlatilag bármit megtehetünk a neten és hogy ezt felelősséggel kellene használnunk.

A Z generációra jellemző, hogy nagyon gyorsan történik körülöttük minden, és arra is vannak berendezkedve, hogy nagyon gyorsan reagáljanak a világra. Képtelenek hosszabb ideig egy dologra figyelni, mivel bombázva vannak reggeltől estig információkkal. A Profil csapata jórészt Y generációs, ezért nyilván nem tudunk teljesen belelátni az új generáció életébe és működésébe, de bízom benne, hogy sikerül utat találnunk hozzájuk.

Miért izgalmas számotokra ez a virtuális világ?

Kovács Henrietta: Nem vagyok különösebben netfüggő, de ami számomra a legnagyobb csodája, hogy bármit azonnal elérhetsz. Ha nem ismersz valamit, ha nem emlékszel valamire, ha nem tudod, mikor jön a busz; vagy hogy épp mi lehet az ovis szerelmeddel, három kattintás, és minden kérdésre tudod a választ. Bármit megtudhatsz minimális energia befektetéssel. És ez ijesztő, mert az ember ezáltal szépen leszokik a gondolkodásról, az emlékezésről, a társasági vitákról (mert ott a google, ami megmondja a választ) és megszokja, hogy mindent azonnal megkap.

Inoka Péter, Háda Fruzsina és Molnár Gábor Csaba a próbán

Benedek Albert: A virtuális világ elképesztő lehetőségeket rejt magában, de számomra akkor is csak másodlagos. Én nem ebbe születtem bele, 23-24 voltam, mikor a web2 megjelent és még ennél is később kezdtem el használni a közösségi oldalakat. Kering a neten egy mém, kábé ez a szövege: Még egy nap eltelt, amikor nem használtam azt, amit a kovalens kötésről tanultam. A netet kell tanítani, nem a kovalens kötést. Az idősebbek félnek, démonizálják, emiatt a fiatalok hülyének nézik az időseket. Sosem a nettel van baj, hanem azzal, ha nem tudatosan használjuk. Na most mondd ezt egy tizenhárom évesnek! Nem lehet könnyű. Azért már létezik az a szülő generáció, akik eléggé képben vannak, ezért a gyerekeiket is jobban meg tudják védeni a bajoktól.

Az alcím szerint a történet  egy „evolúciós zsákutcáról” szól? Mit jelent ez pontosan?

Benedek Albert: Mert állati jól hangzik - és Kovács Heni ért a nézőcsalogatáshoz. A darab egy olyan suliban játszódik, ahol valamilyen titokzatos oknál fogva mindig biológia óra van és mindig az evolúciót tanítják. Az élet maga a változás, az evolúció meg a változáshoz való alkalmazkodás. A technológia, ami körülvesz minket, a netes világ felfoghatatlanul gyorsan változik, szinte lehetetlen hozzá alkalmazkodni. Vagy pedig egy teljesen újfajta embert kíván, másmilyen idegrendszerrel. Ma már sok olyan kutatás van, ami kimondja, hogy a netezés megváltoztatja az agyi pályákat. Ez nem jó vagy rossz, egyszerűen valami új és más. A mi előadásunkban ez az újrahuzalozás kicsit félremegy.

Kovács Henrietta: Az evolúció a túlélésről szól: az éli túl, aki a legjobban alkalmazkodik a változáshoz. A technológiai változás pedig ilyen. Ha most ahhoz, hogy a csoport legjobb / legerősebb tagja legyünk, az kell, hogy online aktívak legyünk és a legmenőbbek a virtuális térben, akkor ebben a közegben ez a legsikeresebb alkalmazkodás. A zsákutca pedig szubjektív vélemény; azt gondolom, ez nem egy pozitív fejlődés, hiszen az internetfüggőségünk jobbára visszafejleszti az összes kialakult képességünket, kezdve a kommunikációtól, a fizikai állapotunk romlásán át, a szociális életünkig. Főszereplőnk életében az a zsákutca, hogy a virtuális életet választja a legjobb alkalmazkodási iránynak.

…

A februári bemutatót követően az előadás a Karinthy Színház Hököm stúdiójában tekinthető meg.

Kovács Gabi

(Forrás: B32 Galéria és Kultúrtér)