A láb alól a talaj – Kritikák a Futótűzről

A kritikusok körében szinte egyöntetű vélemény, hogy Alföldi Róbert legújabb rendezése a Radnóti Színházban fontos előadás.

Már csak azért is, mert korunk egyik leghúsbavágóbb problémájáról, a közel-keleti háborúkról és az ennek nyomán keletkező menekültválságról beszél. Persze az aktualitás önmagában nem lenne elegendő egy jelentős előadáshoz, de Alföldi visszafogottan, nem didaktikusan nyúl a libanoni író, Wajdi Mouawad személyes élményekből táplálkozó drámájához – szól a majdnem egyhangú kritikusi reflexió. Kovács Bálint Indexen, illetve Csáki Judit Revizoron megjelent recenzióját szemléztük.

Csomós Mari és Kováts Adél (fotók: Mészáros Csaba)

„Alföldi Róbert új előadása azt is felkavarja, akinek amúgy esze ágában sem lenne háborúkkal és menekültekkel foglalkoznia” – írja Kovács Bálint. A felkavaró előadás alapja egy felkavaró dráma, amely „átgondolt dramaturgiával” építi fel a történetet az elkerülhetetlen katarzisig. „Ritkán hallani olyan hangzavart, mint ami a Radnóti Színház nézőterén összeáll a felfoghatatlant felfogni próbáló nézők önkéntelen reakcióiból” – érzékelteti a közönségre gyakorolt elementáris hatást.

Kovács Bálint szerint „a Futótűz és vele Alföldi Róbert nem a menekültválságról beszél”. A dráma és a rendezés célja kettős: „egyrészt arra vállalkoznak, hogy megértessék a mindenkori – ma leginkább közel-keleti és afrikai – háborúk összetettségét, és azt, hogyan lesz mindkét oldalból ugyanolyan bűnös, a civilekből menekült vagy a kegyetlenkedésektől a józan eszét elvesztő gyilkos. Másrészt arra – és ez sokkal reménytelenebb –, hogy megértessék, hogyan válik minden, de tényleg minden lehetségessé abban a helyzetben, amit a kontrollálatlan háborúskodás szül”.

Rusznák András és Pál András

Alföldi Róbert most is, mint legtöbbször, Menczel Róbert díszlettervezővel és Nagy Fruzsina jelmeztervezővel dolgozott együtt: az összeszokott alkotótársak egységes, hatásos és a cselekményt jól szolgáló színpadképet teremtettek: „Alföldi és a díszlettervező Menczel Róbert pont azt teszik a szereplőkkel, amit a sztori is a dráma karaktereivel: kihúzzák a lábuk alól a biztos talajt” – írja, a jelmezek pedig visszafogottak és elhagyják „az arabos és háborús közhelyeket”. A visszafogottság az egész rendezést jellemzi: Alföldi „bízik abban, hogy Mouawad sokszor emelkedett sorai kiállnak magukért, ha jó színészek mondják el őket egymásnak.” Kovács Bálint a színészek munkáját is dicséri, legyen szó László Zsoltról, Lovas Roziról, Martinovics Dorináról vagy Olasz Renátóról. Ugyanakkor megjegyzi, „a színészek itt-ott túlságosan is költeményszerűen mondják a szebb mondatokat”.

„A Radnóti Színház és Alföldi Róbert előadása (…) az elmúlt pár évben Magyarországon születettek egyik legfontosabbika, mert úgy beszél a jelenkor legaktuálisabb és egyik legsúlyosabb problémájáról, hogy a konkrét helyzet mélyebb megértetésén kívül olyan gondolatokat is közöl, amelyek csak a legjobb műalkotások sajátjai” – összegez végül Kovács Bálint.

Martinovics Dorina, Olasz Renátó és László Zsolt

Csáki Judit a Revizoron megjelent recenziójában szintén kiemeli Alföldi rendezésének szokatlan visszafogottságát: „Alföldi Róbert tőle meglehetős szokatlanul a mozaikos történetet szolidan és szelíden rakta színpadra; ezúttal nem a svung és az a bizonyos, az egészre rátelepülő nagy ötlet dominál, hanem az aprólékos, áttetsző mesélés” – írja, hozzátéve: „érződik, hogy az alkotók minden erejükkel tolták minél messzebbre az egészet a melodrámától a valódi – csöndesebb, de mélyebb – drámaiság felé”.  

Csáki Judit is kiemeli Menczel Róbert „sokat tudó” díszletét, „melyben nehéz a járás, a mozgás”, ugyanakkor megjegyzi, hogy „alaposabb dramaturgiai munka bizonyosan nem ártott volna a darabnak és az előadásnak – egy-két közhely és ordítóan rossz mondat kikerülhetett volna még belőle”. Dicséri a színészek játékát is, kiemelve László Zsoltot, Lovas Rozit, Csomós Marit, Gazsó Györgyöt és a főszerepet alakító Kováts Adélt.

Kováts Adél, Gazsó György és Lovas Rozi

„Beszélni kell, elmondani, hogy ne pusztuljon ki sem az egyén, sem a közösség történetéből az, ami történt” – összegzi a darab és az előadás üzenetét, hozzátéve, „ez a valódi öröksége Nawal két gyerekének is, ahogy ott állnak a közjegyző mellett, közös esernyő alatt, függönyszerű hóesésben. Na, ez a jelenet igazán erősen mutatja, hogy az előadást Alföldi Róbert rendezte: sűrű, erős - és nem le-, hanem felütés a végére”.

További kritikák az előadásról

7óra7 – Dicsuk Dániel: „Kedves nézőink, mi most három órán keresztül a szenvedésről fogunk beszélni”

A megszokott mobiltelefon-kikapcsolós felhívás helyett akár így is kezdődhetett volna az előadás.
Olvasson tovább >>>

24.hu – Bodnár Judit Lola: A háború poklára nincsenek szavak

Mégis muszáj megpróbálni beszélni a horrorról. Alföldi Róbert döbbenetes történetet vitt a Radnóti színpadára. Olvasson tovább >>>

Art7 – Turbuly Lilla: A hallgatás kalitkája

Alföldi Róbert rendezése a megszokottnál eszköztelenebb, jobban hagyatkozik a dráma erejére. Lassan bontja ki a történetet, hagyja, hogy a néző az ikerpárral együtt lépkedje végig a megismerés egyre riasztóbb lépcsőfokait. Olvasson tovább >>>

Magyar Nemzet – Makrai Sonja: Alföldi az évad legerősebb előadását készítette el

A rendezés katartikus, az elmúlt évek legmegrázóbb színházi előadása, amelyben nincsen hiba. Székhez szögezi a nézőt, mindenkinek látnia kell. Olvasson tovább >>>

Kováts Adél és Martinovics Dorina

Népszava – Bóta Gábor: Hóhérok, áldozatok, földönfutók – Döbbenetes darabot rendezett Alföldi

Öldöklés és öldöklés, borzadályos tömegmészárlás, tobzódó gyűlölet, rideggé vált, tán ki sem alakult emberi kapcsolatok, dermesztő reménytelenség, ezekről mind megdöbbentő erővel, zsigeri fájdalommal regél a nyolcévesen családjával Libanonból Kanadába menekült Wajdi Mouawad világhírűvé lett Futótűz című darabja. Olvasson tovább >>>

Pótszékfoglaló – Dézsi Fruzsina: Lángokban áll az élet

Wajdi Mouawad története mintha saját létjogosultságát is igazolná, hiszen a Futótűz legfontosabb üzenete, hogy kötelességeink között első az őszinte megnyilvánulás önmagunkkal és a világgal szemben.
Olvasson tovább >>>

Unikornis.hu – Kránicz Bence: Rájössz, honnan származol, és megnémulsz

Alföldi Róbert súlyos családi örökségről rendezett előadást, amely történetesen bevándorlótörténet, de nem ez a lényege. A Radnóti Színházban bemutatott Futótűz szép előadás, de nincs olyan erős érzelmi hatása, mint lehetne. Olvasson tovább >>>

Vasárnapi hírek – Marik Noémi: Haragba ragadva

A darabbeli nagyanya testamentumot hagy unokájára, az anya ikreire, Wajdi Mouawad pedig ránk. Olvasson tovább >>>