Segíthet-e az improvizációs színház a traumák feldolgozásában?

Dr. Parádi József pszichiátert, az Álomszínház alapítóját és A mi történetünk című improvizációs est utáni beszélgetés moderátorát kérdeztük.

Az Álomszínház produkcióin részt vevők izgalmas próbálkozás tanúi lehetnek: az alkotók pszichodráma és színház, álom és valóság kapcsolatának feltárására tesznek kísérletet. Az előadások témája alkalomról alkalomra változik. Foglalkoztak már például a remény vagy a béke álmaival, de rémálmokkal is. Az Álomszínház következő bemutatója február 21-én lesz az RS9 színházban: A mi történetünk című pályázat nyertesei számára rendezett improvizációs előadás készül, amelyben a Don-kanyarban fogságba esettek történeteit jelenítik meg a színpadon. Az alkotók szándéka azt vizsgálni, hogy a résztvevőkre hogyan hatott szüleik, nagyszüleik tragédiája.

Mi az Álomszínház?

Az Álomszínház improvizációs színház. A közönség történeteit jelenítjük meg improvizálva, figyelve arra, hogy sem a humor, a geg, sem pedig a túlzott pszichologizálás irányába ne csússzon el a játék. Mindennapi emberi történetek megjelenítésével kezdtük, de aztán áttértünk az álmokra. Egyrészt azért, mert én, a társulat vezetője régóta érdeklődöm az álmok iránt, másrészt pedig azért, mert az „álomkultúra" terjesztői kívántunk lenni. Az álmok minden korábbi nagy kultúrában nagyon fontos szerepet kaptak, és az igazság, hitelesség letéteményesei voltak. Tizenhárom éves működésünk során az álmok mellett mindennapi történeteket is játszottunk. Elsősorban a boldogság történetei érdekelnek bennünket.

Álomszínház

Hogyan képzeljük el A mi történetünk előadását?

A mi történetünk című előadást az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által kiírt Gulág pályázat nyerteseinek, hozzátartozóinak és civil érdeklődőknek tervezzük. A pályázati kiírás célja a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások személyes történetének felkutatása és különböző formában (vers, próza, film, kiadvány, színházi forgatókönyv, drámajáték forgatókönyve) történő megjelenítése, az egyéni sorsok tágabb közvéleménnyel való megismertetése, valamint a pályázati kiírásban meghatározott téma oktatását segítő anyagok előállítása.

A pályázatra 700 pályamunka érkezett. Én egyike vagyok a nyertes pályázóknak. Apám a Don-kanyarnál esett fogságba és 1951-ben tért haza. Én magam pedig valami furcsa sorsszerűség által vezérelve 2015 nyarán feleségül vettem egy orosz nőt, aki Ekaterinburgban él. Később kiderült, hogy apám kilenc lágerben volt a Szovjetunióban, amelyek közül hat Ekaterinburg körül egy 400 kilométer sugarú körben helyezkedik el. A könyvben kettőnk történetét írom meg. Másrészt a pályázatomban vállaltam színházi előadások vezetését.

Az előadás interaktív lesz, és azt vizsgáljuk, hogy hogyan hatott a jelenlévőkre szüleik, nagyszüleik tragédiája, sorsa és az elhallgatás. Mit tanultak, mi él tovább bennük. Számomra nagyon fontos felfedezés volt, amire írás közben jutottam, hogy apám derűs, optimista, soha nem panaszkodó, tevékeny hozzáállása volt az, ami számára a túlélés biztosítéka volt. Ez a derű, optimizmus, panaszkodásmentesség, tevékenység a mai kor magyar emberének is rendkívül fontos útmutatás lehet.

Hogyan és kinek a vezetésével készülnek fel a játszók az improvizációs előadásokra? Erre az előadásra kell-e külön készülni?

Playback színháznak (visszajátszó színház) nevezik azt az improvizációs színházi műfajt, amit játszunk: ezt 1994-95-ben New Yorkban tanultam, majd itthon a Rögtönzések Színháza nevű társulatban gyakoroltam. 2005-ben létrehoztam ennek a műfajnak a hazai iskoláját, mely Közép-Európai Színházi Műhely Egyesület, Közép-Európai Playback Színházi Iskolája néven működik, és nagyon sok képzést végeztünk itthon és a környező országokban, Oroszországban, Görögországban, Ukrajnában, Törökországban, Erdélyben. A jelen társulat két tagja ennek az iskolának tanára.

Minden előadás előtt próbálunk, melynek során a saját történeteinket, álmainkat játsszuk. A próbákat közösen vezetjük a társammal, aki az iskola tanára. Erre az előadásra is saját, témához kapcsolódó történeteinkkel készülünk.

       Álomszínház

Mi a célja az előadásnak?

A Don-kanyarbéli harcok, a fogságba esés, a málenkij robotra hurcolás és a Gulág borzalmairól már nagyon sok írás, film született, de ezek nem kerültek a közfigyelem középpontjába, másrészt nagyon sokáig az érintettek arra voltak kényszerítve, hogy az átélt dolgokról ne beszéljenek. Az előadás célja a kibeszélés és a pozitív minták felmutatása. Számomra például fontos Placid atya (Olofsson Károly) bencés szerzetespap példája, aki tíz évet töltött a Gulágon, és saját tapasztalatai alapján leírta a túlélés négy szabályát, a következőképpen:

1.) A szenvedést nem szabad túldramatizálni. Magyarul, ne panaszkodjunk. Attól csak elgyengülünk. 2. Keressük az élet apró örömeit. A boldogságpszichológia ugyanezt mondja. És vannak örömök, egy kegyetlen Gulág-lágerben is. Placid atya versenyt hirdetett, egyik győztese egyik nap, az esti lefekvéskor tizenhét apró örömöt tudott felsorolni. 3. Tudd, hogy különb vagy, mint a géppisztolyos őreid. Vagyis legyen meg az önbecsülésed. 4. Akinek van hova kapaszkodnia, annak könnyebb elviselni a szenvedést. Ez Placid Atyánál Isten, másnál meg lehet egy társ, akiről bizton tudja, hogy várja ("Várj reám és én megjövök!"). Ezeknek a tanulságoknak a felmutatása a mai korra nézve is nagyon fontos.

Álomszínház

Kikre számítanak nézőként?

Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőn keresztül értesítést küldünk a pályázatíróknak. Várjuk a témában személyesen érintetteket, de mindenkit, aki érdeklődik az elhallgatott múlt iránt és van olyan kapcsolódó története, amelyet szívesen elmondana.

Mi szokott történni az előadások utáni beszélgetéseken?

Csak a szokásos álomszínházi előadásokról tudok szólni, ahol folytatódik a beszélgetés az álmokról, és arról, hogy a megjelenítés milyen sokat segít a megértésben. A mi történetünk című előadástól is ezt várjuk: megértést, megérintődést, katarzist, elfogadást, megbékélést.

...

Az est koordinátora: dr. Parádi József. Az előadásban Kunos Vera, Kiss Zsuzsanna, Mannheim Tamás, Törcsvári Attila szerepelnek. Zenészként Mády Kálmán, és Mezey Péter működik közre. 

A bemutatóra február 21-én kerül sor az RS9 Színházban. Ezt követően március 27-én tekinthetik meg az érdeklődők az előadást.