Kováts Adél egy éve vezeti a Radnóti Színházat. Eddig szerzett tapasztalatairól, bemutatóikról és a változás igényéről is beszélt a divany.hu-nak.
Kováts Adél először arról beszél, hogy mivel már jó ideje benne él a színházi közegben, tisztában volt azzal, milyen feladatai és kihívásai lesznek igazgatóként. Úgy fogalmaz, a színházigazgatás valójában arról szól, milyen vezetőnek lenni. Ezt tanulási folyamatnak tartja, mert senki nem születik annak, de jó esetben a képesség és az ambíció egybeesik. „Azt kértem a társulattól, hogy legyenek velem türelmesek, hiszen egy demokratikus helyzetből kerültem valahova, amiben benne is maradtam mint színész, meg ki is emelkedem belőle mint felelős vezető” – mondja arról, hogy a Radnóti társulatában színészként és igazgatóként is jelen van.
Kováts Adél (fotó: Dömölky Dániel)
Bár „örömszínésznek” tartja magát, úgy gondolja, ez a szakma nagy fegyelmezettséget, odaadást és alázatot igényel. Színésznőként azt vallotta eddig is, hogy egy társulat tagjaként messzebbre kell látni, és nem lehet csak évadokban gondolkodni, mert előfordulhat az is, hogy egy évad nem az elképzelések szerint alakul. Úgy véli, egy színésznek persze tudnia kell, hogy mennyire bíznak benne, de azzal csak most szembesült, hogy mekkora kihívás ez egy igazgatónak: „Kevesen vagyunk, itt mindenki fontos ponton áll, ezt minden színésznek így is kell éreznie. A Radnóti hívta elő belőlem az ambíciót az igazgatáshoz”.
Kováts Adél arról is mesél, hogy amikor megpályázta a Radnóti Színház igazgatói posztját, egyfajta „szerelemféltés” is volt benne és sokan tolták is ebbe az irányba. Az igazgatóváltás áldozatokkal is járt a társulat életében, de mindenki úgy érezte, a Radnótinak meg kell újulnia ahhoz, hogy a fővárosi színházak palettáján egyedi színt képviseljen. „Ez az egy év azt bizonyítja, hogy érdemes kockáztatni, mert az emberek vágynak a friss történetekre, a friss formákra. Úgy vélem, az irány jó, de tévedni és hibázni ettől még a bátorság velejárója” – mondja igazgatása első évére visszatekintve.
Kováts Adél (forrás: fidelio.hu)
Célként fogalmazza meg, hogy az idősebb korosztályhoz tartozó nézőközönség, aki 30 éven keresztül hű volt a Radnótihoz, megmaradjon. A Radnóti Miklós Színház történetével kapcsolatban szóba kerül, hogy Bálint András harminc évvel ezelőtt egy pontosan ilyen, talán még erősebb irányváltást mutatott, amikor elkezdte vezetni a Radnótit. „Nagy lendülettel, egy fiatal csapattal teljesen átmosta az akkori társulatot. Ez a mostani változás stílusában és művészi irányában korántsem akkora, de progresszivitás és innováció tekintetében az. Számomra ez a kijelölt út, az biztos” – fogalmaz a Radnóti igazgatója.
Arra a felvetésre, hogy manapság inkább színészekből, mint rendezőkből lesznek igazgatók, azt válaszolja, nem sikerült kinevelni egy rendezőgenerációt, akik felnőttek az igazgatói feladathoz és felelősséget is szeretnének vállalni. Hozzáteszi, őt mindig vonzotta a színházcsinálás, és most igazgatóként olyan helyzetbe került, amilyenbe színésznőként nem kerülhett volna soha: „Színésznőként ugyan gondolatokat és érzéseket közvetítek, mégis ennek valamiféle kiteljesedése, hogy ezt intézményes kereteken belül, mások segítségével még komplexebbé tegyem”.
Csomós Mari és Kováts Adél a Futótűzben (fotó: Mészáros Csaba)
Az is szóba kerül, hogy a Futótűz főszerepe volt az első friss bemutatója, amiben már igazgatóként próbált. Úgy érzi, hogy minden, ami kizökkent a mindennapok valóságából, üdítően hat rá, ezért is örül a színészi feladatnak. „Azt, hogy a Radnóti jól működik, pont az bizonyítja, hogy a munkatársaim nagyon megkönnyítették nekem ezt a próbaidőszakot, és hihetetlen tapintattal segítettek abban, hogy színésznőként is helyt tudjak állni” – idézi fel a decemberi próbaidőszakot.
A darabválasztással kapcsolatban azt meséli el, hogy az előző évadban bemutatott A párnaember – melyet Szikszai Rémusz rendezett – már az eltervezett új irányt képviseli. Fontosnak tartja, hogy minden évben legyen egy olyan darab, ami valamiféle súlyos, egész társadalmat érintő, érzékeny problémára világít rá. Így került bemutatásra januárban a Futótűz, amiről már tavaly tudta, hogy szeretné, ha színre kerülne a Radnótiban. „Biztos voltam benne, hogy Alföldi Robi megfelelő szikársággal fog a témához nyúlni, és azt hiszem, hogy az előadás ezt igazolja is” – vélekedik az Alföldi Róbert rendezte előadásról.
Kováts Adél (forrás: fidelio.hu)
Következő bemutatójuk Shakespeare Téli rege című műve lesz Valló Péter rendezésében. A készülő produkcióról azt emeli ki Kováts Adél, hogy Szabó T. Anna új fordításában kerül színre, ami szerinte egy „nagyon izgalmas, érvényes, bravúros fordítás”. Az előadásban Hód Adrienn koreográfusként először fog a Radnótiban dolgozni. „Valló Péter Hód Adriennt kérte fel az előadás koreográfusának. Szenvedélyes előadás van a rendezői víziójában, Adrienn ráadásul a kortárs tánc egyik legprogresszívabb előadója” – mondja az előadással kapcsolatban, melynek bemutatója márciusban lesz.
Arra a kérdésre, hogy mennyire kell előre látni egy színház működtetésében, azt válaszolja, az az optimális, ha másfél-két évre előre tudnak tervezni, de nagyon sok szempontot kell figyelembe venni. Mivel a Futótűz az évad közepén került bemutatásra, fontosnak tartották, hogy ifj. Vidnyánszky Attila rendező ne drámával kezdje az évadot ősszel. A Buborékok is repertoáron maradt és az ifj. Vidnyánszky rendezte Iván, a rettenet is vígjáték. „A Futótűz után most lesz majd a Téli rege, és az évad végén szintén egy fiatal rendező, Fehér Balázs Benő érkezik Dosztojevszkij: A játékossal, ami előtt szintén nagyon nyitottan állunk. Fekete Ádámmal fogják adaptálni, ők szinte mindig együtt dolgoznak” – mondja zárszóként a Radnóti Miklós Színház tavaszi bemutatóiról.
A teljes interjút itt olvashatja.