„Nem feltétlenül a színházban keresem a fórumokat”

A Pinceszínház Háy János A Gézagyerek című művét mutatja be, amiben Börcsök Enikő Gézagyerek anyját, Rózsika nénit alakítja. Ennek kapcsán adott interjút a fidelio.hu-nak.

Arra a kérdésre, hogy a Nemsenkilény című monodrámája – amelyben egy autista lány világát jeleníti meg – szerzett tapasztalatokból tud-e most valamit felhasználni, azt válaszolja Börcsök Enikő, hogy szinte semmit. Háy János művében ugyanis nem az autizmus áll a középpontban, hanem a kilátástalan jövőkép. Az autista jegyeket hordozó Gézagyereket környezete elfogadja, szereti. „Egyszerűen szerencsétlen sorsú ember, mint mindenki, aki a környezetében él. Teljesen tehetetlen emberekről van szó, akik nem tudnak szabadulni, kilépni a sorsukból, mert nincs semmi, ami megváltoztathatná az életüket” – vélekedik A Gézagyerek-ben megelevenedő világról.

                 Takács Géza és Börcsök Enikő A Gézagyerekben (fotó: Somfai Sándor, forrás: fidelio.hu)

Rózsika néni karakterével kapcsolatban arról beszél, „hogy sok hasonló embert ismer, akik kiszolgáltatottak, és naponta megtapasztalják azt a fajta gyötrelmet, amit egy fogyatékos jelent a környezetének”. Úgy véli, csak hatalmas erővel lehet egy ilyen ember mellett kitartani és ápolni. Arról, hogy a darab alcíme „istendráma”, és akár Isten felelősségét is firtathatja az író, ezt mondja: „Tulajdonképpen csak egy mondat szól erről a darab legvégén, feltéve a kérdést, hogy akik ilyen sorsra születnek, azoknál Isten észreveszi-e, hogy hibát követett el, és vajon kijavítja-e?”

A Vígszínház művészének ez az első találkozása Háy János írói világával, amely egyszerre naturalisztikus és költői. Soós Péter rendezővel – akivel először dolgozik – igyekeztek megtalálni a dráma humorát. A legnagyobb kihívást a nyelv jelenti számára: „Rengeteg ismétlés van benne. Mindig csak egy nagyon picit változik egy-egy jelenet. Majdnem ugyanazt mondom, mint előbb, de máshogyan”, emiatt nehéz megjegyezni a szöveget.

 Börcsök Enikő és Király Dániel a Találkozásokban (fotó: Toldy Miklós)

Színészként gyakran előfordul, hogy olyan darabokban játszik, melyben hétköznapi hősökön keresztül társadalmi üzenete is van az előadásnak. „Persze, örülök az ilyen jellegű felkéréseknek, de nem feltétlenül a színházban keresem a fórumokat, hogy hangoztassam a véleményemet. Jó érzéssel tölt el, ha másokon segíthetek”- vallja. Vannak civil magánakciói, például gyerekeket táboroztat Becsvölgyén.

Börcsök Enikő Nemsenkilény című előadásával évekig járta az országot. A monodráma az autizmussal együtt élő emberek személyes írásain keresztül mutatja be kiszolgáltatott embertársaink mindennapjait. Erre visszaemlékezve úgy gondolja, hogy az autisták, a fogyatékosok beilleszkedéséhez, elfogadásához hozzájárulhatnak az ilyen előadások: „A Nemsenkilény nagyon figyelemfelkeltő előadás volt. Azt tapasztaltam, hogy sokan még nem találkoztak ezzel a problémával, illetve a gondolkodással, hogy miként lehet megközelíteni ezeket az embereket”.

                 Börcsök Enikő a Nemsenkilényben (fotó: SzoFi, forrás: fidelio.hu)

Börcsök Enikő arról is beszél, hogy szeret a Vígszínházon kívül is dolgozni. A Pinceszínházban nagyon jó csapatba került, a kollégák nagy részét ismeri. A Vígszínház Találkozások című előadásával néhány hónapja Kínában vendégszerepeltek. A közönség reakciójáról elmeséli, hogy „nagyon nehéz számukra befogadni, hogy valaki ennyire kiteszi az érzelmeit a színpadon, a kínai színjátszásban nem szokás az emberi lelket ilyen közelről láttatni”.

Színházi munkája mellett Zsótér Sándorral színésznövendékeket tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ezzel kapcsolatban azt emeli ki, hogy tanárként a kíváncsiságra, a figyelemre, az elfogadásra és a türelemre helyezi a hangsúlyt. „Nem azt szajkózom nekik, amit valaha nekem tanítottak, hanem ami róluk szól, ami nekik fontos. Nyitottnak kell lennem, mert akkor fogom én is érdekelni őket”. Hozzáteszi, megpróbál olyan feladatokat találni, melyek által megnyílnak. „Amúgy is szeretem gyerekekkel körülvenni magam, és átadni nekik azt, ami érdekli őket”– mondja zárszóként.

Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható.