Spiró György fordításában, Bányai Kelemen Barnával a címszerepben mutatja be a Weöres Sándor Színház Csehov klasszikusát március 3-án.
Lukáts Andor, Kossuth-díjas színművész és rendező másodszorra dolgozik a szombathelyi társulattal: az előző színházi évadban Tadeusz Słobodzianek A mi osztályunk című művét állította színpadra. Ezúttal Csehov 1897-ben íródott, egy évvel később bemutatott darabját viszi színre a Jordán Tamás igazgatta teátrumban. A magyarországi Ivanov-előadások sorából kiemelkedik a kaposvári, melyet Zsámbéki Gábor rendezett és a Katona József Színház előadása, melyet Ascher Tamás rendezésében láthatott a közönség. A kaposvári Ivanovban a címszerepet Rajhona Ádám alakította, Lukáts Andor pedig Jegoruskát játszotta. Ezt a szerepet most a társulat fiatal művésze, Jámbor Nándor alakítja.
Fotó: Mészáros Zsolt
Lukáts Andor szerint Csehov Ivanovja azon örökérvényű ponton kapcsolódhat a ma emberéhez, hogy minden ember felelős a saját sorsáért, azokért is, akikkel összekötötte az életét, illetve azokért, akiket akaratától függetlenül a világra segített. Úgy gondolja, hogy ez sokszor nagyon bonyolultnak és szövevényesnek látszik, ennek ellenére mindenkinek tudnia kell, hogy a saját létezése (sorsa) ezeken a „feltételeken” keresztül válhat teljessé, illetve ezek hiányában omolhat össze.
A készülő előadásról azt meséli, szándéka és érzése szerint se nem tragikus, se nem komikus, hanem ennek a kettőnek együttese, vagyis tragikomikus lesz: „A mindennapok apró eseményei, történései a sikerek és sikertelenségek (vagy boldogság és boldogtalanság) szabta határok között mozognak, és aszerint lesz tragikus, illetve komikus a sorsunk, hogy milyen elemek vannak túlsúlyban”.
Lukáts Andor (fotó: Martincsák István / Port.hu)
Lukáts Andor úgy véli, hogy a tragikomikus sors a tudattalan, vagyis az akaratunkon kívüli történések eredménye. Az érthetőség kedvéért egy példát említ: „A sír fölött álló, feketébe öltözött özvegyasszony, mélyre hajolva virágot helyez el a kereszt tövébe, könnyeivel öntözi a frissen ledöngölt földet, majd nagyot reccsenve kettéhasad a fenekén feszülő, erre az alkalomra varratott szoknya. A tragikus esemény és a komikus véletlen mosolyt, »súlyosabb« esetben nevetést, illetve röhögést vált ki belőlünk. Ezt nevezem tragikomédiának”.
A címszerepet alakító Bányai Kelemen Barna azt hangsúlyozza, hogy azért is nevezzük Csehovot klasszikusnak, mert örökérvényű. Az orosz szerző mindnyájunkhoz közelálló, ismerős személyiségeket, élethelyzeteket írt meg: „Ma is átélhető szereplőinek fájdalma, meg nem értettsége, humora. Örökké jelen idejű”.
Bányai Kelemen Barna a színészi útkeresés jelenlegi fázisáról azt mondja, hogy a „keresgélés, értelmezés fázisában vagyunk. Az olvasópróba után voltak azonnali találkozási pontjaink. Azóta újabb és újabb kapcsolódási pontokat fedezek fel. Keresgélek. Igyekszem használni az érzelmi emlékezetemet, a fantáziámat. Ebben Andor és a kollégáim sokat segítenek”.
Bányai Kelemen Barna A nyugalom előadásában (fotó: Jakab Lóránt / 7óra7)
A címszerepet alakító Bányai Kelemen Barna mellett a főbb szerepeket Bánfalvi Eszter, Hartai Petra, Nagy Cili, Szerémi Zoltán és Kenderes Csaba alakítják.
A díszletet Khell Csörsz, a jelmezeket Pető Kata tervezte. Dramaturgként Sényi Fanni működött közre.
Az Ivanov bemutatójára március 3-án kerül sor a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. Ezt követően március 4-én, 7-én, 8-án, 9-én, 10-én, 11-én, 22-én, 23-án, 24-én, és 25-én láthatják az érdeklődők.
(Forrás: Weöres Sándor Színház, szinház.hu)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.