Egymásba fonódó sorsok

A Rózsavölgyi Szalonban kerül bemutatásra Ivan Viripajev Illúziók című darabja; Hargitai Iván és Debreczeny Csaba beszélt az előadásról.

Viripajev művében két házaspár groteszk humorral megírt történetét négy színész meséli el. Az ötven éven át tartó, egymásba fonódó-gabalyodó történet során fokozatosan kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, semmi nem úgy történt, ahogy a szereplők visszaemlékeznek az életükre. A fanyar, egyszerre kacagtató és melankolikus hangvételű darabról a rendező, Hargitai Iván és az egyik szereplő, Debreczeny Csaba mesélt.

Az Illúziók szereplői (forrás: Rózsavölgyi Szalon)

Hargitai Iván:

Miért választotta Ivan Viripajev művét?

Iván Viripajev jelentős kortárs író, tehetséges irodalmár és színházi ember. Rendkívül pontosan tudja megfogalmazni a korszellemet, melyben élünk. A darab egymásba fonódó sorsok története; epikusnak tűnhet, de valójában nagyon is drámai.

Miről szól az Illúziók című darab?

Négy emberről szól, pontosabban két házaspárról. Viripajev nem árulja el, miért mesélik el a szereplők a történetet, a korukat viszont meghatározza: középkorú, jól szituált átlagemberekről van szó, akik nem a múltról vagy a jelenről beszélgetnek, hanem arról, mi lesz velük a következő 30-40 évben. Vannak már előzmények, sejthető, hogy egymás viszonylatában mi fog köztük történni, milyen buktatókkal szembesülhetnek. Viripajev erről beszél ebben a furcsa időjátékban. Látszólagos biztonságban sem könnyű úgy leélni az életet, úgy, hogy ne kövessenek el fatális hibákat. A darabban a konfliktusok döntő része csak illúzió, de később ezek az illúziók mégis testet öltenek.

A Rózsavölgyi Szalon mini játéktere jelent-e rendezői kihívás?

A Rózsavölgyi Szalon intim játéktere lehetőséget teremt arra, hogy még személyesebben lehessen megszólalni; másfajta beszédmódot, játékmódot, teatralitást igényel. Ugyanakkor az előadást Székesfehérváron és Győrben is stúdiótérben játsszuk, tehát otthonos számunkra a kisebb játéktér.

Hirtling Istvánnal, Varga Máriával és Tóth Ildikóval a székesfehérvári Vörösmarty Színházban is együtt dolgozik. Hogyan került Debreczeny Csaba az előadásba?

Egyrészt a székesfehérvári Vörösmarty Színházban ezzel párhuzamosan zajlik egy másik próbafolyamat, ami nem tette lehetővé, hogy egy megfelelő korú és karakterű színészt találjak a szerepre. Másrészről Csabát régóta ismerem, az Örkény Színház társulatát szabadúszásra cserélte, és mi nagyon szívesen láttuk ebben a négyesben.

Mennyire ismerheti a magyar közönség Viripajev darabjait?

Az Illúziók című darabot Debrecenben már bemutatták. Gothár Péter pedig korábban megrendezte már Viripajev Részegek című művét a Katona József Színházban, melyet nemrég a Nemzeti Színház is műsorra tűzött, Viktor Rizsakov rendezésében. Számomra azért izgalmas Ivan Viripajev műve, mert van egy nagyon furcsa, sajátos játékrendszere, amiről többet nem szeretnék elárulni, maradjon meglepetés. Zeneszerzőnk és koreográfusunk is van, ennyit elárulhatok, és ez a fajta zenés-táncos játék a szövegmágiával párhuzamosan kel majd életre.

                        Hirtling István, Varga Mária, Tóth Ildikó, Debreczeny Csaba

Debreczeny Csaba:

Milyen karaktert játszik Viripajev művében?

A történet egy nagy négyes barátságról szól két házaspár között. Egy teljesen hétköznapi figurát játszom, egy mindannyiunk által, önmagunkból megfogalmazott embert, aki tényleg bárki lehetne. Ebben a darabban mindvégig benne van a múltjuk, jelenük és jövőjük, de az, hogy éppen melyik résznél tartanak, teljesen megfoghatatlan. Ha elárulnám, mit is jelképez az elmúlt ötven évük, amiről beszélnek, felfedném a darab csattanóját.

Egyelőre a próbafolyamat elején járunk, milyen kihívásokat tartogat a szerep?

Kiválasztottunk egy teljesen hétköznapi eseményt. A házaspár eljár teniszezni, és a tenisz a tánc, a játék, az egymásra odafigyelés, az egymás iránt érzett szeretet, harag, gyűlölet szimbolikájaként szerepel a történetben.

Színészként mennyire áll közel a Rózsavölgyi Szalon intim játéktere? Más energiákat, színészi eszközöket kell használni, mint a nagyszínpadi előadásokon?

Ez egy szakmai kérdés. Ha elég ügyes és jó a színész, akkor minden térre és helyzetre megtalálja a színt és gesztust, amivel betölti a teret, de a színészet mindig ugyanarról szól, csak a színek és kifejezésmódok változnak. Most játszom itt először. A darab a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal közös produkció, tehát mindkét helyen játsszuk majd. A Rózsavölgyi Szalon nézőtere hosszabb, a Vörösmarty Színház stúdiója pedig szélesebb, csak ennyi a különbség.

Tavaly tizenöt év után eljött az Örkény Színház társulatából. Milyen a szabadúszó élet?

Fontos volt számomra az Örkény társulatához tartozni, de már nem értek ugyanazok az impulzusok, lehetőségek, ezért váltanom, lépnem kellett. Ennek megvan a jó és rossz oldala is, mert szívem szerint továbbra is szeretnék társulathoz tartozni, és ez ma is az Örkény lenne. A szabadúszás azért izgalmas, mert élvezem, hogy számomra új vagy kedves helyeken és emberekkel dolgozhatok, ahol más élmények és helyzetek érnek.

...

A székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Rózsavölgyi Szalon koprodukciójaként létrejött előadás szerepeit Varga Mária, Tóth Ildikó, Debreczeny Csaba és Hirtling István alakítják.

Az Illiúziók Kozma András fordításában, Dobri Dániel zenéjével és Blaskó Borbála koreográfiájával lesz látható.

A bemutatóra március 3-án kerül sor a Rózsavölgyi Szalonban. Ott ezt követően március 5-én és április 20-án láthatják az érdeklődők, a Vörösmarty Színházban pedig március 11-én és 12-én.

(Forrás: színház.hu)