És még csak ötvenéves

Stohl Andrásról a 7óra7 szerzője írt annak apropóján, hogy a Vígszínház sokoldalú művésze ma ünnepli 50. születésnapját.

Stohl András színházi pályája a Katona – Nemzeti – Vígszínház hármasához kötődik. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Székely Gábor és Zsámbéki Gábor osztályába járt, így gyakorlatát is a Katonában töltötte, majd le is szerződették. Közben jött számára a kereskedelmi tévézés, a bulvár – ekkor Zsámbéki Gábor választás elé állította: vagy televíziózás, vagy színház. Ekkor távozott a Katonától, majd rövid szabadúszás után a Nemzeti Színházba hívta Jordán Tamás. „Aztán jön Alföldi Róbert 2008-ban, mindjárt lett más, jobb célpont. Stohl csak médiasztár, nőcsábász, renitens fickó, különben, ha nem is példás, de családapa. Alföldi médiasztár is, renitens is, de az ő »bűnei« Stohléival szemben nem bocsánatosak” – olvasható a cikkben.

Stohl András az Istenítéletben (fotó: Szalontai Ábel)

A Nemzeti társulatának tagjaként kábítószer hatása alatt, részegen balesetet okoz, fél évre börtönbe kerül. Az addig is megosztó személyiség kétféle reakcióval találkozik: a többség gyűlöli, a másik oldalról megbocsájtást, mentegetést kap. Feltehetően mindkét válasz eltúlzott. A börtönből a Nemzeti színpadára visszatérő Stohl András bizalmat kap, így színészi pályája töretlenül folytatódhat.

Az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színház egyik legfontosabb előadása volt az Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe, melyet Mohácsi János állított színpadra. Ebben Stohl a falusi pap szerepét játszotta. A Mohácsi–Stohl-munkakapcsolat kissé döcögősen kezdődött a Sárga liliomban, és az Egyszer élünk után a Vígszínház Istenítélet előadásában teljesedett ki, ahol Stohl John Proctor szerepében pályája egyik legjelentősebb állomásához érkezett. „Az Istenítélet életem eddigi legnagyobb színészi ajándéka” – nyilatkozta tavaly a 7óra7-nek.

Stohl András (fotó: Martinek Ádám)

Stohl András színészi pályáján Alföldi Róbertnek van a legmeghatározóbb szerepe. Már fiatalon jól ismerték egymást: egy évben születtek, együtt jártak főiskolára, ugyanazt a reggeli műsort vezették. Amikor Alföldi a Nemzeti Színház élére kerül, Stohl vezető színész lett, László Zsolttal együtt: „Hármójuk együttműködése még a Budapesti Kamaraszínházban indult a Haramiákkal, a fiatalabbak a Jordán-féle Nemzeti nagy sikerű Molière: Tartuffe-jére emlékezhetnek, Parti Nagy Lajos átiratában – Stohl Orgon, László Zsolt Tartuffe szerepében. Aztán közös előadások sora egészen az Alföldi-éra utolsó darabjáig, a Mephistoig – Stohl Hendrik Höfgen, László Zsolt a Tábornok”.

A Nemzeti Színház igazgatóváltása után a Mephisto a Vígszínház repertoárjára került, ahová Stohl András is szerződött. László Zsolt a székesfehérvári színház társulatához csatlakozott, Alföldi a szabadúszást választotta, de közös munkáik folytatódtak: még 2013-ban mutatták be az István, a királyt Szegeden, majd a Danton halálát és a Julius Caesart a Vígszínházban.

                          Hevér Gáborral Az Őrült Nők Ketrecében (fotó: Dudás Ernő / Kultúrbrigád)

A 7óra7 szerzőjének bevallása szerint Az Őrült Nők Ketrecében tetszett neki legjobban Stohl András: „Olyan árnyalatait mutatta meg színészetének, amiket korábban nem láttam. Fantasztikus komikus színész; a transzvesztita Albinként igazi show-t ad, közben magán ironizál: „voltam hűvösön, bizony”. A női ruhák és a perverz viccek mögött ugyanakkor igazi emberi sorsot mutat meg”. Majd a szerző hozzáteszi, hogy szép alakítást nyújtanak Hevér Gáborral a címben szereplő bár tulajdonosainak szerepében. Hevér Gábor szintén a Vígszínház tagja, ő is meghatározó színésze Alföldi rendezéseinek.

Stohl András a Vígszínházon kívül több helyen is játszik: a Centrál Színházban, az Átriumban, a Madáchban: „Film, sorozat, szinkron. Valóságshow már nem. Sokat vállaló és sokoldalú színész. És még csak ötvenéves”.

A szöveg teljes terjedelmében itt olvasható.