„Ügyelnem kellett arra, hogy a szememben ne mutatkozzon nőiesség”

Borbély Alexandra, a Testről és lélekről főszereplője a plakátfotóról, színészi útkereséséről és vágóhídi élményéiről is beszél.

A Port.hu-nak adott interjújában Borbély Alexandra, a Katona József Színház művésze először arról beszél, nem számított rá, hogy az ő arca fog visszaköszönni a film plakátján. Inkább arra gondolt, hogy csak a két szarvas, Góliát és Picur szerepel majd rajta. Kissé zavarba is hozta ez a fotó, mert egy intim pillanatot örökít meg: „A szarvasok álombeli szeretkezése utáni kép ez, és ezután ül le a menzán együtt enni a két főszereplő, Endre és Mária, és tulajdonképpen azt mondják, hogy szép volt”. A filmet azért tudta könnyebben visszanézni, mert Mária egy tőle távol álló karakter, és így képes volt magától függetleníteni filmbeli szerepét. „Eddig ilyen intim dolgokat nem vett még fel kamera rólam, és fura volt azt látni, hogy én ilyen vagyok ilyenkor” – mondja a plakátra került fotóról.

Borbély Alexandra a Testről és lélekről című filmben (forrás: port.hu)

Arra a kérdésre, hogyan találta meg a karaktert, Borbély Alexandra elmeséli, Enyedi Ildikó először a pszichológusnő szerepére kérte fel (őt végül Tenki Réka játszotta el), de aztán a rendező felvetette, hogy Máriának is nézzék meg. Ezen meglepődött, távolinak érezte ezt a szerepet, de örült is az ezzel járó színészi kihívásnak. Visszaemlékezve az első castingra, bizonytalannak érezte magát. Ezután Enyedi Ildikótól kapott egy hosszú e-mailt, melyben a rendező megkérte, hogy a következő fordulóra alakítson ki egy elképzelést, hogy „szerintem milyen Mária és ügyeljek arra, hogy a szememben ne mutatkozzon nőiesség, mert Mária szexualitása megragadt valahol a gyerekkorban. Miután megkaptam a szerepet, megkezdődtek a próbák, és Ildikóval együtt apránként kidolgoztuk, milyen ez a nő, hogy néz ki, hogyan mozog, hogyan beszél”.

Filmbéli karakteréről szólva azt mondja, ő jóval mozgékonyabb, extrovertáltabb egyéniség, mint Mária, ezért fegyelmeznie kellett magát gesztikulációban és mimikában is. Ennek megjelenítésében a jelmez, a smink és a haj is segített, például egyik ruha sem követhette a testet, hogy ezzel is erősítsék a karakter aszexualitását. „Máriában van valami légies, valami angyali. Eszembe jutott, hogy egy gimis osztálytársnőm úgy járt, hogy szinte suhant. Megmutattam Ildikónak, hogy mi lenne, ha odakölcsönöznénk ezt a járást Máriának. Tetszett neki. Ez mind kell ahhoz, hogy egy idő után létezni és érezni tudjak a bőrében” – mondja Borbély Alexandra arról a folyamatról, melynek során megtalálták Mária karakterét.

Borbély Alexandra (fotó: Szécsi István, forrás: port.hu)

Megemlíti azt is, hogy a szerep nagy koncentrációt igényelt, így a forgatáson próbált végig fókuszált maradni: „Nem tett volna jót, ha a forgatási szünetekben szétforgácsolt volna valami. Morcsányi Gézával sem csevegéssel töltöttük ki a várakozási időt, így én is fegyelmezettebb maradtam egész nap, és csak este engedtem ki”.

Szóba kerül a berlini premier is, ahol ezerhatszáz emberrel együtt nézte végig a filmet. „Amikor kimentünk meghajolni, akkor sírtam, mert azt sem tudtam, hol vagyok, és csak azt hajtogattam magamban, ezt most jegyezd meg légy szíves, jegyezd meg!” – idézi fel a bemutató élményét.

Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható.