„A bőség zavarával kellett szembenéznünk”

Crespo Rodrigót, a tatabányai Jászai Mari Színház igazgatóját kérdeztük az idén harmadszorra megrendezendő MOST FESZT-ről.

A Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivált március 22. és 26. között immár harmadik alkalommal rendezik meg a tatabányai teátrumban. A tematikus színházi fesztiválra Budapestről, vidékről és a határon túlról is érkeznek előadások. A fesztivált szervező Jászai Mari Színház igazgatóját e-mailben kérdeztük az eddig elért eredményekről, a válogatás szempontjairól és a jövőbeli tervekről.

Crespo Rodrigo (fotó: Prokl Violetta)

Miért tartották fontosnak, hogy a monodráma- és stúdiószínházi előadásoknak legyen egy fesztiválja Tatabányán? Mit jelent ez a műfajoknak és mit a Jászai Mari Színháznak?

A stúdiószínház mint forma talán a legintimebb, legérzékenyebb kapcsolatot feltételezi a játszó és a néző között. A monodráma esetén pedig a színésznek egyedül kell megteremtenie mindazt, amit közvetíteni szeretne: csak saját személyiségének erejére számíthat, nincsenek partnerek, nincs ilyen jellegű támasz. Mindkét műfajról azt gondolom, a nagyszínpadi előadásokhoz képest másik dimenziója a színháznak, teljesen más világ. Ha visszatekintünk az elmúlt két év fesztiválelőadásaira, fantasztikus élményekben volt része a nézőknek.

Azt ugyanakkor látni kell, a két műfaj adottságaiból következően – főként a vidéki színházak esetén – nem tud olyan széles közönségréteghez eljutni, mint más előadások. A MOST FESZT ezen ugyan nem tud változtatni, azért viszont tehetünk, hogy ráirányítsuk a figyelmet a monodrámákra és a stúdiószínházi előadásokra, hiszen ez az öt nap a Jászai Mari Színházban csak róluk szól. Fontos lehetőség a számunkra, hogy otthont adhatunk a fesztiválnak, annál is inkább, mert nincs még egy ilyen speciális tematikájú színházi seregszemle hazánkban.

Mi az előző két fesztivál tapasztalata: mennyire tudja megszólítani a helyi közönséget egy ilyen tematikus színházi fesztivál, érkeznek-e nézők máshonnan is?

Az első év az újdonság erejével hatott, ennek minden pozitív és negatív vonásával együtt. A közönség nem tudta pontosan, mire számítson, talán kicsit óvatosabbak voltak, ismeretlen volt számukra a fesztivál és a meghívott előadások egyaránt. A tavalyi program előkészítésekor azonban már egyértelműen támaszkodhattunk az első év sikereire. A MOST FESZT 2015 hangulata, a kiegészítő programok, a közönségtalálkozók mind hozzájárultak ahhoz az élményhez, amit a második év meghirdetésekor már kerestek a nézők.

Soha nem állíthatja magáról egy fesztivál, hogy tökéletes, a szervezőknek évről évre elő kell rukkolni valami újdonsággal, mi sem dőlhetünk hátra, de azt gondolom, az alapötlet, ami alapján a MOST FESZT-et kitaláltuk, jól működik, bevált. Persze, minden évben szükség lesz az utánhangolásra, de látható módon elindult valami, aminek biztosan jót tett az is, hogy nem akartunk többet, mint amire a Jászai Mari Színház képes. Azt hiszem, a MOST FESZT jelenlegi formájában kompakt. Hogy ez mennyire vonzó Tatabányán kívül? Azon előadások esetén, amelyek a határon túlról vagy a Budapesttől távolabb eső vidéki társulatoktól érkeznek, egyértelműen az. Természetesen odafigyelünk arra is, hogy a fesztiválra meghívott előadások egy része ne csak Tatabányán, de a főváros közelségét kihasználva is érdekes lehessen.

Milyen szempontok szerint történik a válogatás? Tisztán minőségi tényezők játszanak szerepet, vagy figyelnek arra, hogy megfelelő arányban képviseltessék magukat a fővárosi, vidéki és határon túli színházak is?

Az eddigi tapasztalataim alapján közel azonos arányban születnek monodráma és stúdiószínházi előadások a vidéki, a határon túli és a független társulatoknál, ez az arány látszik nagyjából a jelentkezésekben is, ami az idei fesztivál esetén ötven fölötti előadásszámot jelentett. A válogatás során tehát az eddig nem okozott problémát, hogy tartsuk a fesztivál alapításakor kitűzött célokat. A monodrámák válogatásakor elsősorban az előadás komplexitása a döntő szempont, a rendezés, a színészi játék és az előadás megvalósítása együttesen kell, hogy képviseljék azt az értéket, ami alapján fesztiválelőadásnak választjuk az adott produkciót. A stúdiószínház kapcsán hangsúlyos szerephez jut az előadás formanyelve, de sok esetben a téma társadalmi fontossága miatt tartjuk kihagyhatatlannak a fesztiválprogramból az előadást és természetesen a kortárs művek bemutatása is kiemelt jelentőséggel bír.

A válogatás a valóságban persze messze nem ilyen egyszerű, objektív folyamat, ahogyan most elmondom, egy azonban biztos: valamennyi eddigi fesztivál előadás magában hordozott valami olyan értéket, ami miatt vitán felül állt, hogy bemutassuk a MOST FESZT-en. A gyakorlati probléma sokkal inkább az, hogy a nominált produkciók között jóval több megérdemelné, hogy elhozzuk Tatabányára. Ezt azonban a korlátaink, elsősorban a fesztiválnapok száma nem engedi meg. Az elmúlt három évben az előadások és a hozzájuk köthető művészi teljesítmény alapján a bőség zavarával kellett szembenéznünk, a válogatás során a jelentkezések és az általunk elérni kívánt célok között soha nem kellett kompromisszumos megoldást keresnünk.

Tavalyhoz képest egy nappal bővült a fesztivál. Milyen cél lebeg a szeme előtt, hogyan képzeli el például öt év múlva az eseményt? Milyen fejlődési lehetőség áll előtte?

A fesztivál napjait éppen azért bővítettük egy nappal, mert a válogatás során mind a stúdióelőadások, mind a monodrámák esetén jelöltek olyan produkciókat, melyeket nem szerettünk volna elveszíteni. Többek között ez az oka annak is, hogy a versenyelőadások mellett két versenyen kívüli előadás is szerepel majd a programban. A fesztivál jelenlegi adottságait, az anyagi korlátainkat, továbbá a nézők igényeit figyelembe véve ez persze nem azt jelenti, hogy a jövőben évről évre bővül majd a fesztiválnapok és a bemutatott előadások száma. Ahogyan arra már korábban utaltam, tisztában vagyunk azzal, hol húzódnak a határaink, semmi értelmét nem látom annak, hogy túlnőjünk önmagunkon.

Nem a MOST FESZT kereteit, sokkal inkább a tartalmi elemeket szeretnénk finomítani. Az előadások mellett a kiegészítő programokkal, kiállításokkal, közönségtalálkozókkal, koncertekkel már megvalósítottuk azt, amit a közönségnek szerettünk volna nyújtani. Így a jövő tervei között inkább a szakma felé történő határozottabb nyitást tartom fontosnak. Céljaink között szerepel egyfajta fórummá válni a monodrámákat és stúdiószínházi előadásokat létrehozók számára. Azt gondolom, a Jászai Mari Színház mint épület, mint játszóhely tökéletes helyszíne lehet a jövőben egy olyan tematikus workshopnak, ami a fesztivál idején ad lehetőséget a témában érintettek szakmai párbeszédére.

Az Egy őrült naplója is a fesztivál programjában (fotó: Toldy Miklós)

A Jászai Mari Színháznak 2014 óta van saját társulata, tavaly díjakat hozott el a POSZT-ról, a szakma érdeklődését egyre inkább felkelti. Milyen koncepció, milyen tervek szerint halad a színház fejlesztése?

Elsősorban azt tartom fontosnak, hogy zökkenőmentesen tudjuk biztosítani azokat a financiális feltételeket, amelyek a folyamatos szakmai munkához és az elengedhetetlen fejlesztésekhez szükségesek. A művészi koncepció tekintetében a kiindulópont természetesen a Jászai Mari Színház társulati tagjainak száma és összetétele. Kis társulat vagyunk, mindenki azt kell, hogy érezze, számítok rá, gondolkodom benne. Ez a darabválasztás és a szerepek kiosztásának alapja. De legalább ennyire fontosnak tartom szakmailag, hogy folyamatosan bővüljön azon rendezők köre, akik együtt dolgoznak a társulattal és az ő esetükben is legyen egy kemény mag, egy állandó bázis.

A koncepció tehát ebben a formában elméletileg rendkívül egyszerű: olyan találkozási pontot próbálok teremteni a társulat és a rendezők között, amiből értékes előadások születnek és amit aztán a közönség is szeret. Amennyiben ez még szakmai sikerrel is párosul, annak persze mindannyian nagyon örülünk. Számomra teljesen egyértelmű, honnan hová tart a Jászai Mari Színház és bár a hétköznapokban ez az út kicsit göröngyös, az elért sikerek, a díjaink vagy éppen a MOST FESZT természetesen mind olyan eredmény, amire minden jászais büszke lehet.