Györgyi Anna: „Jó barangolni ebben a szürreális, érzéki világban”

A Szentendrei Tavaszi Fesztivál keretében mutatja be a Szentendrei Teátrum Bergman Persona című drámáját. Györgyi Anna Elisabethet, a megnémult színésznőt alakítja. Interjú.

Pokoli nehéz lehet eljátszani a néma szerepet, pont a legfontosabb eszközödet, a beszédet kell nélkülöznöd.

Nagyon nehéz monodrámát végigmondani a színpadon, folyamatosan lekötni a nézők figyelmét. De ez a néma szerep legalább olyan nehéz. Elisabeth, a színésznő az Elektra előadása közben megnémul. Nem tudjuk, hogy ez az ő tudatos döntése vagy váratlanul megbetegedett. Az orvosi vizsgálat semmilyen testi-lelki magyarázatot nem tud adni. Elisabeth a doktornő (Urbanovits Krisztina) javaslatára Almával, az ápolónővel elutazik egy tengerparti nyaralóba, hogy ott gyógyuljon. Az egyszerűnek látszó történet csupa rejtély, rengeteg olvasata van, amibe próbálunk mélyebben beleásni az előadásban.

Györgyi Anna (forrás: port.hu)

Álmok és a valóság keskeny határán mozog a történet, nehéz eldönteni, mi a képzelet játéka, mi történik meg valójában.

Álom és valóság folyamatosan keveredik. Csupa titok és rejtély Bergman története. Szürreális, nehéz eldönteni, hogy létezik-e a két személy. Az is lehet, hogy Elisabeth egyedül van a házban, s a két nő egy személy. Lehet, hogy a hallgatása tudatos döntés. Csak lassan derül ki, hogy a férje, a hivatása, a gyermeke elől menekül a csend, a hallgatás világába. A darab nyitva hagyja az értelmezés lehetőségét, hogy ki a doktornő, ki Alma. Ez a titka ennek az előadásnak. Nagyon szeretem, ahogy a rendező, Hidvégi Nóra lát, jó barangolni ebben a szürreális, érzéki világban.

Bergman filmjeiben, mint ahogy Hidvégi Nóra rendezéseiben is, az érzékeny kapcsolatok állnak a középpontban. A Persona című dráma fő vonala is ezeknek az érzékeny viszonyoknak a rendszere.

Ezért is gondolom, hogy mindenkihez szól ez az előadás, mert azokról a problémákról beszélünk a színpadon, amelyek a nézők mindennapjaiban is ott vannak. Jó kimondani a nemiség, a férfi-nő kapcsolat, az anya-gyermek viszony nehézségeit. Ebben a darabban arról „beszélek”, mi elől menekülök. És megtehetem, hogy a hallgatásommal kiszállok az egészből.

Néha ezért is jó színésznek lenni, kimondani mindazt, ami belül feszíti az embert.

Györgyi Anna, Balsai Móni, Urbanovits Krisztina

Neked miről szól Elisabeth története?

A végtelen magányáról. Hogy ez a nő egyedül van. Ahhoz, hogy meg tudjam formálni az ő személyiségét, támpontokat kerestem magamnak, például hogy azt gondolom róla, nagyon egyedül van. Azt is meg kellett fejteni a magam számára, hogy ki a doktornő és ki Alma, milyen szerepet játszanak a színésznő életében. Az én olvasatomban a doktornő az Isten, Alma pedig a szembesítő angyal, aki végigvezet engem ezen az úton.

Az ápolóval folytatott „beszélgetés” Alma végtelen monológja. Ez segíti a te hallgatásodat?

Még zajlanak a próbák. Az első alkalmakkor még a térrel, a díszlettel ismerkedtünk. De már nagyon egy hullámhosszon vagyunk Balsai Mónival, aki az ápolónőt játssza. Ő mondja ki mindazt, ami bennem kavarog. Nagyon figyelnünk kell egymásra.

Az idei évadban mutattátok be Bergman Szenvedély című előadását Kiss Csaba rendezésében. Máshogy nyúl a Bergman témákhoz egy férfi és egy női rendező?

Most olvastam Linn Ullmann-nak, Bergman lányának a Nyugtalanok című könyvét. Ullmann ebben ír az apjáról, meg Bergman múzsáiról, a nőkről. Nem arról beszél, hogy a nők hogyan alakították Bergman életét, hanem arról, hogy Bergman „kertjében” ott álltak ezek a múzsák. Természetes, hogy egy férfi máshogy lát. Bár Csaba, a férjem nagyon erős férfi, ugyanakkor szinte női érzékenységű rendező. Sokszor azt érzem, olyan bonyolultan látja a világot, ami ma sok.

Hidvégi Nóra szeret rendezéseiben cölöpöket, szimbólumokat elhelyezni. Spirituálisabban dolgozik. Csaba praktikusabb rendező, de érzékeny női lélekkel megáldott személyiség. A közös kettőjük rendezésében, hogy mint a hagymánál, náluk is rengeteg héj, nagyon sok olvasat van az előadásokban. Nem szeretnek általánosítani, határozott karaktereket állítani a színpadra. Mindketten azt kérik, hogy magadból szedd elő a személyiség kellékeit.

        Györgyi Anna

Hogyan készültél erre a szerepre, ahol szöveget nem kellett tanulnod? A tanulás itt mire koncentrált? A mozgásra, a jelenlét erejére, az ott levésre? Mi pótolja a szöveg hiányát?

Készülni ugyanúgy készültem. A saját példányomban végigjelöltem, mintha szövegem lenne, az egyes jeleneteket, a váltásokat, hogy mikor mit kell csinálnom. Balsai Móni monológját dialógusként értelmeztem.

A szöveg adja meg az előadás ritmusát is. Számodra itt mi adja a ritmust? A másik két szereplő jelenléte?

Nagyon erősen az ápolónőhöz vagyok kötve, szinte egymáshoz vagyunk tapasztva, miközben én irányítom a cselekményt, hiszen minden bennem történik. Nagyon figyelnünk kell egymásra, nehogy elcsússzunk.

Az előadást Szentendrén, a Pest Megyei Könyvtár színháztermében játsszátok. Milyen ez a különös tér?

A gyerekkoromat idézi a szocreál épület, nagyon jó helyszín, izgalmas tér, ami azt a lehetőséget is megadja, hogy a térben egyre beljebb, egyre mélyebbre mehessünk.

Kerültél már olyan helyzetbe, hogy szíved szerint elnémultál volna?

Nagyon sokszor. Nem vagyok túl beszédes ember, szeretem a csöndet, jólesik egyedül lenni. Néha vágyom erre az egyedüllétre. Úgy elnémulni, mint Elizabeth, még nem gondoltam soha, de arra már igen, hogy abbahagyni a színészetet. Valami egészen mást elkezdeni.

Sok színházban játszottál pályád során, most éppen társulaton kívüli vagy. Ez válságot jelent számodra?

Sok szempontból jó, mert nem kell olyat csinálnom, amit nem akarok, de rizikója is van, hogy mi lesz velem a következő évadban. Érzékeny korban is vagyok, amikor már fogynak a szerepek. Úgy érzem, szűkülnek a lehetőségek. De bízom abban, hogy mindig lesz hol játszanom. Ha meg nem, akkor eljön annak az ideje, hogy váltsak. Belepusztulni nem fogok!

Az interjút készítette: Marton Éva

 ***

A Persona című előadásban Györgyi Anna, Balsai Móni és Urbanovits Krisztina játszik. A rendező Hidvégi Nóra.

Az előadás bemutatója március 17-én este 8 órától lesz a Pest Megyei Könyvtár színháztermében. Az előadás március 24-én is megtekinthető.

(Forrás: Szentendrei Kulturális Központ)