Tánc egy szebb és jobb világért

Amatőrök és profik együtt lépnek színpadra, hogy önmagukat alakíthassák.

Jérôme Bel francia koreográfus provokátorként és filozófusként is elhíresült művész, akinek legújabb, Gala című produkciója olyan titkos receptre készül, amelynek egyedül az összetevői publikusak. Tizenöt magyar civil szereplő egy előadásban, amelyet a New York Times bűvészmutatványhoz hasonlít: „hihetetlenül szórakoztat és igazán mélyre hat”.

A szereplők sora legalább annyira sokszínű, mint a 4-es - 6-os villamos utazóközönsége, különbözőségük mégsem ellentéteket, hanem felszabadultságot és összetartozást, elfogadást szül. A produkció két év alatt meghódította a világot, Budapesten 48. alkalommal áll össze a Gala, ezúttal magyar csapattal: három estén át, március 16-17-18-án a Trafóban.

        Gala (forrás: Trafó)

„A Galát kedélyjavítóként kéne fölírni kisiskolástól aggastyánig mindenkinek, naponta beszedendő csodatevő pirulaként döntéshozóknak és politikusoknak – tán egy kicsit szebb és jobb lenne a világ” – írta róla Králl Csaba.

A recept három éves műhelymunka-sorozat tapasztalatainak eredménye, amelynek során a koreográfus azt a formát kereste, amelyben a legkülönbözőbb emberek együtt tudnak táncolni úgy, hogy közben megtartják saját egyéniségüket.

A budapesti csapat a produkciót öt napon át próbálja, a mozdulatokat nem betanulják, hanem ők maguk hozzák. A Galában megférnek egymás mellett különböző korú, nemű, testalkatú, képzettségű és képességű emberek, akik mást gondolnak és tudnak a táncról, és különféleképpen érzik magukat benne biztonságban. Nem sebezhetetlenek, van, amikor jól sikerülnek a dolgok, és van, amikor nem. A kategorizálhatatlan saját-táncok olyan leltára ez, mely az alkotók célja szerint nemcsak bemutatja a szépség sokféleségét, hanem egy közös vágyért is dolgozik.

Jérôme Belt mindig is az érdekelte, hogy mi rejlik az előadás mögött. Előadásaiban a tánc és a színház szabályait és lehetőségeit elemzi, és magát az elemzést állítja színpadra. „Ez a projekt a megkísérlésről, az újrapróbálkozásról és a felfedezésről szól, nem pedig az irányításról és a mestermunkáról, még akkor is, ha ebben benne van a kudarc. Nézőként engem sokkal jobban érdekel a rizikóvállalás, mint a sikeres előadás, ami semmi újat nem tanít. A civil táncos olyan művészetet testesít meg számomra, amihez szenvedélyesen vonzódom” – írja az előadással kapcsolatban Jérôme Bel.

A koreográfust szoros szálak fűzik Magyarországhoz, első darabját 1989-ben Budapesten készítette. 1992-ben ébredt rá arra, hogy a rendezés, a tánc rendszerének újragondolása jobban érdekli a hagyományos formáknál, ezért két év szünetet tartott és belemerül Barthes és Foucault filozófiájába. „Úgy éreztem, hogy az út a koreográfiáig a filozófián és a tánctörténeten át vezet" – vallja kezdeti útkereséséről. Azóta dolgozott már együtt Anne Teresa De Keersmaekerrel, rendezett formabontó balettet a párizsi operának (Veronique Doisneau,2004), majd ugyanezt a riói városi színháznak (Isabel Torres,2005). Előadásfelvételeit kortárs biennálékon és számos múzeumban vetítik.

2005-ben Bessie-díjat kapott New Yorkban a The show must go on című előadásáért. 2008-ban Pichet Klunchunnal közös darabjukért Európa egyik legrangosabb kulturális kitűntetésével, a Routes Princess Margriet – a kulturális sokszínűségért díjjal tüntették ki őket. 2013-ban a Disabled Theatert (2012) beválogatták a berlini Theatertreffenbe, és kortárstánc kategóriában megnyerte a Swiss Dance Awards-ot. Mindhárom előadás megfordult a Trafó színpadán.

Az előadás március 16-én, 17-én és 18-án este 8 órai kezdettel látható a Trafóban.

(Forrás: Trafó)