A Karmester szeretője című monodráma egy szerelmi szenvedély élet- és lélektanát árja elénk a Pesti Magyar Színházban. Az alkotókat kérdeztük.

Lisa Langseth monodrámája a szerető szemszögéből mutatja be egy kapcsolat hullámverését. Egy családos művészember és egy rajongója egyszerinek induló szexuális kalandja válik benne mindkét felet megpróbáló, mégis egyenlőtlen szerelmi szenvedéllyé. „Az előadás egyszerre pikáns, provokatív és végtelenül őszinte – minden nézőnek ajánljuk, aki többet akar tudni a szenvedély titkos természetéről” – olvasható a színlapon.

Benkő Nóra A karmester szeretője előadásában (fotók: Kozma János)

Varga Éva rendezésében Benkő Nóra mutatja meg az önző módon kihasznált nő testi és lelki lemeztelenedését. Kettejüket kérdeztük többek között a „női szemről”, a darabhoz való viszonyukról és az előadás sajátos kihívásairól. Elsőként Varga Éva válaszolt.

Hogyan talált rá a monodrámára?

Varga Éva: Az igazgatónk, Zalán János mutatott két darabot és ezt választottam. Fontosnak és aktuálisnak érzem ennek az érzelmileg teljesen kiszolgáltatott lánynak a drámáját. Magányosan, a nagyszülei házában idézi fel a karmesterrel fellobant szerelmének történetét, amely során teljesen elszigetelődik a külvilágtól és a családjától is. Elveszíti a kontrollt önmaga felett, és bezárkózik egy általa álmodott belső világba, amely minden erőfeszítése ellenére az őrület határára sodorja. Manapság sok nő válik – talán nem ilyen szélsőségesen, de hasonló módon - kiszolgáltatottá. Ritkán merünk ennyire mélyen szembe nézni ezzel. Többnyire inkább takargatjuk és elhazudjuk az igazságot.

És miért éppen Benkő Nóra szereplésével rendezte meg?

Varga Éva: 1987-ben Horvai István és Kapás Dezső osztályában végeztem a Színművészetin Benkő Nóra is ugyanebből az „iskolából” került ki, ezért esett rá a választásom. Végtelen öröm két Horvai növendéknek együtt dolgozni, hiszen ez a gondolkodásmód mindkettőnk számára azonos nyelv, amelyben nem képezi vita tárgyát annak a színészi játéknak a nagyságrendje, ami megkérdőjelezhetetlenül magával ragadja a nézőt és katarzist teremt. Úgy gondolom, ez a találkozás fontos állomás mindkettőnk pályáján.

Nőként, színésznőként és rendezőként találkozott a darabbal. Mit jelent ebben az esetben a női szem?

Varga Éva: Engem gátlástalan kitárulkozásra sarkallt ez a téma. A szerelem, a csábítás, a megcsalás és a megcsalatás, amely egyébként a hétköznapi életben függönyök és zárt ajtók mögött zajlik, a társadalmi elvárásoknak megfelelő felszín alatt. Most a színpadon – szándékom szerint – ránk, nőkre oly jellemzően szemérmetlen kegyetlenséggel szembesítjük a nézőt a valósággal.

Nőként a mindkét részről kétségbeesett harmóniára és biztonságra való törekvés ábrázolása volt számomra a legfontosabb.

Máshogy rendezné meg egy férfi rendező?

Varga Éva: Véleményem szerint, ha elég őszinte önmagához és a világhoz, semmiképpen sem. Ennek a darabnak a lényege az a meglepő őszinteség és nyers nyíltság, amely a szöveg minden pontján tetten érhető. Ettől úgy gondolom sem „férfi”, sem „női” rendező nem térhet el, ha valóban mondani szeretne valamit a XXI. században férfiak és nők hagyományoktól eltérő, átalakulóban lévő kapcsolatáról.

…

Benkő Nórától elsősorban azt szerettük volna megtudni, mik voltak az első benyomásai a darabról és hogyan tud egy színész egy ilyen egyszemélyes előadásra felkészülni.

Első elolvasásra mit gondolt a darabról?

Benkő Nóra: Őszintén? Azt, hogy iszonyú nehéz! Hogyan lehet egyedül ennyit beszélni érdekesen?? Aztán azt is gondoltam, hogy nagyon izgalmas és provokatív téma, olyan dolgokról szól, amit mi nők gondolunk magunkban, de többnyire nem merjük kimondani. Pedig állandóan ezen pörög az agyunk: kellünk-e, szeretnek-e minket igazából, a szexualitás összetartó erején kívül mi fog még minket egybe a szerelmünkkel, elég jó nő vagyok-e társnak szellemileg, érzelmileg, testileg. Úgyhogy a második gondolatom az volt: vágjunk bele, csak bátran!

Hogyan lehet egy monodráma előadására felkészülni?

Benkő Nóra: Elsősorban őszintén szembe kell nézni önmagunkkal, aztán minden gondolatot alaposan megrágni és a saját magamra átformálni. Az átélt élményeket, emlékeket feleleveníteni is nagyon fontos, mert csak így szólhat igazul az én közvetítésemben ez a darab. Tehát egyes szám első személyben kell fogalmaznom, ez a legfontosabb. Az csak hab a tortán, hogy meg kell tanulni a majdnem kétórás szöveget, de szerencsére ez nekem nem szokott gondot okozni.

Milyen tanácsot tudna adni a darabbéli Katharinának?

Benkő Nóra: Azt, hogy nem számíthatunk külső segítségre. Van egy másik önálló estem Márai Füveskönyvéből, ő elég sarkosan fogalmaz: " Végletes pillanatokban senkire sem lehet számítani. A nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, s te egyedül maradsz. Neveld magad magányossá és erőssé és tudjad, hogy soha, senki nem segít. És ne sopánkodj ezen...." Szóval valami olyasmi, hogy csak magunkat tudjuk a hajunknál fogva kiráncigálni a nehéz helyzetekből és ehhez kívánok Katarinának is erőt és kitartást!

…

A kizárólag 18 éven felüliek számára szánt előadást március 19-én  mutatja be a Pesti Magyar Színház. Ezt követően március 24-én, április 20-án és 27-én látható az előadás ugyanott. Minden esetben este fél 8 órai kezdettel.