„Radnótit, a féken tartott vadállatot akarom megmutatni”

Balog József, a Notesz – Hanyas vagy, Radnóti? című monodráma előadója mesél a Pótszékfoglalón arról a Radnóti Miklósról, akit kevesen ismerünk.

Nincs egy hete sem, hogy a budapesti Mozsár Műhelyben bemutatták Dégi János rendezésében a Notesz – Hanyas vagy, Radnóti? című monodrámát Balog József előadásában. Az előadás Radnóti Miklósnak a szerbiai fogolytáborban és az erőltetett menet közben írt Bori notesz című verseskötetének és Szilágyi György Hanyas vagy? kezdetű monológjának sajátos ötvözeteként született.

Balog József (fotók: Mihalicz Máté)

Ahogy a két szöveg különös elegye, úgy maga az előadó, Balog József sem hétköznapi figura. Színész, a MASZK Egyesület elnöke, fesztiválszervezőként a legnagyobb hazai nemzetközi alternatív színházi fesztivál, a Thealter művészeti vezetője amelyet a változóan szerény költségvetési támogatások ellenére huszonöt éve tart életben. Emellett rádiós műsorvezetőként dolgozik. Radnóti verseihez és Szilágyi György szövegéhez fűződő viszonyáról, a különös előadásról és a benne élő Radnóti képről mesélt a Pótszékfoglalón megjelent interjúban.

A történet több évtizede kezdődött. „Negyedikes gimnazista voltam, amikor egy télen elkezdtünk egy előadást csinálni. Ebben akkor – a Radnóti verseken és a Bori noteszen kívül – minden képlékeny volt még. A bori versek, nem tudni miért, megragadtak minket. Ezeknek aztán elkészítettük a dramatizált előadását.”

A beszélgetésből kiderül, annak idején megkapta, hogy ezekhez a versekhez túl fiatal. Mint elmondja, valóban van olyan, hogy egy szöveg már akkor megtalálja az embert, amikor még nem képes hitelesen előadni. De hogy ezek a versek őt már akkor megtalálták, ahhoz kétség sem férhet számára: „Egy 15-16 éves fiúnak látszólag még nem lehet egy ilyen vers az ügye… aztán mégis, mindennek ellenére be kell látni: igenis lehet az ügye”.

Notesz – Hanyas vagy, Radnóti? (előadásfotók: Kállai-Tóth Anett)

Balog József Szegeden él, ez még egy kapocs lehet a költőhöz. „Ott élsz Szegeden, ahol van emléktábla, van ház, tudod, hogy ott volt a Bánatkert soron egy nyilvánosház, ahol Radnótinak talán albérlete volt. Egy volt nyilvánosház, egy volt albérlet, egy volt Radnóti – és a versei közben mégis abszolút élnek. Hiába a kor, hiába háború, hiába munkaszolgálat, táborok… mégis mindez valami egész másról szól. Arról, hogy az ember – bármilyen bolond nagy szavak is ezek – ha tud, maradjon épeszű, pontos és maradjon a helyén. Ez az, ami lenyűgöz benne” – vall Balog erről a helyi és az ezen túli kapocsról.

Az interjúból az is megtudható, hogyan akart vagy talán nem is akart színművészetis lenni, és hogyan került végül mégis a színház közelébe.

És hogyan lett a Notesz – Hanyas vagy, Radnóti? szereplője? Dégi János, az előadás rendezője kereste meg az alapötlettel. „Mondtam, hogy rendben, hisz Radnóti már megvolt régről, Szilágyit pedig Kálmán Györgytől hallottam. Emlékszem is rá, a hetvenes évek közepe, vége lehetett, 15-16 éves voltam, akkor hallottam először. Ez a szöveg is adott valami olyan érintettséget, amiben bár nem voltunk érzelmileg jelen, mégis foglalkoztatott bennünket akkoriban”.

„Ez a szöveg valami privátról, valami személyesről beszélt, ugyanakkor egy abszolút kollektív sorsról is – ami nem csak a zsidóságot érintette, akiket állami jóváhagyással raboltak ki, tüntettek és pusztítottak el, hanem olyan sorsról, ami mindenkit érintett” –, így lett teljes a találkozás.

„Olyan ez, mintha besétálnál valamiféle ködbe, ahol bizonyos alakok, figurák, mondatok, foszlányok, fények, árnyékok megjelennek. Csak a szöveg szól – ahogyan én mondom. Ha közel van hozzád egy szöveg – hozzád, aki mondod –, akkor ezt a közelhozást, közelhúzást a néző is megérzi”- meséli Balog arról, hogyan működik, hogyan működhet az előadás.

A színész kissé vagy nem is kissé ironikusan beszél arról, hogy hirtelen felkapott lett költőink és festőink szerelmes sorsa. Ő, mint mondja, egy ennél igazibb képet szeretne megmutatni: „Vissza kell lopni valamit, egy valódibb arcot annál, mint ami kint van a világban. Ez a valódibb arc számomra azt jelenti, hogy pont azt a Radnótit szeretném láttatni, akiről nem szoktak beszélni, akit nem szoktak megmutatni”.

Hogy milyen is ez a Radnóti? „Azt a féken tartott vadállatot. (…) Megérzed a szövegeiben azt, hogy bennük egy szörnyeteg tombol – csak ő nem engedi ki ezt a szörnyeteget. (…) Akármi történjen körülötte, ő akkor is dokumentál, miközben ott vonyít és ordít benne egy állat. Hát vonyítani és ordítani fogok! Minden ember tudja – ha nem is vallja be magának –, hogy mit tart féken önmagában”.

A Pótszékfoglalón megjelent interjú itt olvasható.