A három színésznő fejlődés- és veszteségtörténetekről, a mindent magával ragadó örvényről és a hármójukat összekötő kapcsolódási pontokról mesélt.

Április 8-án, este 7 órakor mutatják be a Maladype Színházban Balázs Zoltán új rendezését, Csehov Három nővér című drámáját, amelyben Huszárik Kata Mása, Fátyol Kamilla Irina, Szilágyi Ágota pedig Olga szerepalakját formálja meg.

Fátyol Kamilla, Szilágyi Ágota és Huszárik Kata (imázsfotók: Kleb Attila)

Kata, hol tartotok most a próbafolyamatban?

Huszárik Kata: A jelenetek többségéről már képet alkothattunk, de – Balázs Zoli munkamódszeréből fakadóan  – néhány még arra vár, hogy felfedezzük.

Szilágyi Ágota: Azért jó Balázs Zolival dolgozni, mert soha nem érzem azt, hogy véget érnek a próbák. A folyamatot és az irányokat látjuk: különböző festői stílusokon és korszakokon keresztül vezetjük végig a Három nővért, plusz jelentéstartalmakkal gazdagítva a darabot és az előadást. Már eddig is számos meglepetést tartogatott a próbafolyamat, nagyon jól működik a rendezői koncepció.

Kamilla, tizenkét éven át oszlopos tagja voltál a társulatnak. Milyen érzés ismét a Maladypében próbálni?

Fátyol Kamilla: Nagyon furcsa. Nem véletlen, hogy éppen a Három nővér kapcsán vagyok ismét itt: Irina története egy fejlődéstörténet is, amely alkalmat teremthet arra, hogy ennyi idő elteltével visszatekintsek az eltelt időszakra és rátaláljak arra, hogy hogyan tudok maximálisan önazonos maradni. Sok minden visszaköszön az elmúlt tizenkét évből. Irina szerepalakja olyan színészi feladat, amit érdemes folyamatosan hámozni és megtalálni a magját.

Huszárik Kata: A Három nővérben minden szerep izgalmas, ráadásul Balázs Zoli rendezéseiben sokszor valóban rendhagyó a szereposztás. Sokáig nem is tudtuk, hogy ki kit fog játszani. Úgy gondoltam, mindegyikhez megtalálom majd a kapcsolódási pontot. A színészek többségének véleménye szerint „bármi jó”, aztán amikor megkapjuk a szerepet, kiderül, hogy „mégsem jó bármi”, de ebben az esetben nem érzem idegennek magamtól egyik szerepet sem. Csehov elképesztően jó író, minden női alakját – és nem csak a Három nővérben – szívesen eljátszanám.

Fátyol Kamilla: Már csak azért is, mert a három nővér szerepalakjaiban minden folyamatosan lehámozódik: pillanatról pillanatra elfogynak azok a dolgok, amelyek kapaszkodók az élethez, minden szépen elfolyik. Egy veszteségtörténet, amelyben a három nő a végén egyszer csak ott marad egy szál jelként.

Fátyol Kamilla (fotók: Németh Mónika)

Szilágyi Ágota: Rendkívül felfokozott állapotban léteznek, örvényt képeznek maguk körül, amelybe mindenkit bevonzanak, aki csak megfordul a környezetükben.

Huszárik Kata: Ráadásul ez az a darab a drámairodalomban, amely alapműnek számít. A közönségben él egy előkép, sokan látták már, ha mást nem, a paródiát. Mindenki gondol róla valamit. A nagy feladat az, hogy egy ennyire sokszor játszott és erős színházi konvenciókkal rendelkező művet hogyan lehet lebontani és érvényessé tenni úgy, hogy a darabot játsszuk, de mégis kap valami frissességet az előadás menete, mert a játék nem az ismert színházi formákat követve valósul meg.

Ágota, mi az, ami most a leginkább foglalkoztat a darab és Olga szerepalakjának tükrében?

Szilágyi Ágota: Leginkább az érdekel, hogy miként tudunk egymás mellett élni egy közösségben úgy, hogy ne planktonokként sodródjunk, a véletlenre bízva magunkat és a kapcsolatainkat; hogyan lehetünk képesek arra, hogy aktívan részt vegyünk egy folyamatban és milyen módon tudjuk vállalni a felelősséget magunkért, a kimondott szavainkért és a cselekedeteinkért. Nagyon izgalmasnak tartom azt, hogy miképp őrizhetjük meg saját magunkat és hogyan szabadulhatunk meg az áldozat-szerepünktől.

Szilágyi Ágota és Huszárik Kata

Színészként mi az a speciális tudás, amire szükségetek van ahhoz, hogy meg tudjátok valósítani a rendezői koncepciót?

Fátyol Kamilla: Számomra a legfontosabb, hogy én, Fátyol Kamilla, a legjobb tudásom szerint hogyan képviselem Irina problematikáját például Rubensben, ami azért dupla csavar, mert ennek az előadásnak a formája – a képzőművészeti korszakokból és stílusokból következően – nagyon sokféle. A cél, hogy megtaláljak egy olyan szintű mélységet és önazonosságot, ami megengedi, hogy bármilyen formában játsszam.

Huszárik Kata: Minden egyes jelenet, vagy jelenetrész az adott festő által hozzáad, vagy felerősít egy tulajdonságot, ami fellelhető bennem. Az, amit sokszor csak érzékelünk valakinek a személyiségéből, most sokkal erősebben és intenzívebben lesz látható.

Szilágyi Ágota: Olgával kapcsolatban sokszor hallottam: „Ja, az az öregasszony?... Te azt fogod játszani?...” A nézők többségében az a kép maradt meg, hogy Olga belesavanyodott az életébe és folyamatosan kesereg, mert senki nem akarta elvenni feleségül. Hogyan lehet ez?! Hiszen a darab szerint egy huszonnyolc éves nőről beszélünk! Én, Szilágyi Ágota, idősebb vagyok, mint Olga! Különleges kihívás, hogy ezeket mondatokat: „Fáj a  fejem, a fejem...” és „(…) tíz évet öregedtem.” a megszokottól egészen eltérő jelentéstartalmakkal is megtölthetem.

Ha lenne arra mód, hogy hárman valóban testvérek legyetek, mik lennének azok a közös pontok, amelyek összekötnének benneteket?

Szilágyi Ágota: A könyvek és az elegancia...

Fátyol Kamilla: Az egymásra figyelés...

Huszárik Kata: A kíváncsiság!..

Fátyol Kamilla: Meg a kézkrémek!...

(Nevetnek.)

Huszárik Kata: Igen, a kézkrémek! Kíváncsiak vagyunk egymás kézkrémjeire!... Talán az, hogy hajlamosak vagyunk mindhárman nem a megszokott módon létezni a világban, ez nagyon fontos.

Szilágyi Ágota: Fellelhető bennünk egy olyan mélységű érzékenység, ami egyáltalán nem segít abban, hogy elboldoguljunk a mindennapokban.

Az alkotók az előadást Gombár Judit díszlet- és jelmeztervező emlékének ajánlják. Kamillának még lehetősége volt együtt dolgozni Gombár Judittal. Milyen emlékeket őrzöl róla?

Gombár Judit tanított meg ruhát viselni, kelléket használni, legyezővel bánni, mozogni és számtalan apró, de nagyon fontos dologra, amit csak egy nő tud megtanítani egy másik nőnek. Csodálatos az a figyelem és kreativitás, amellyel ő létezett. Balázs Zolival olyan világokat teremtettek egy-egy előadáshoz, amelyek mind különböztek egymástól, mégis, ha ránézünk egy-egy jelmezre vagy díszletre, akkor tudjuk, hogy az Gombár Judit munkája. Ő is egy csodálatos képzőművész volt.  

Oláh Zsolt

…

Az előadásban a színésznők partnerei Bödők Zsigmond, Tankó Erika, Lendváczky Zoltán, Páll Zsolt és Bartha Lóránd. A Három nővér az április 8-ai bemutatót követően áprilisban 9-én, 20-án és 21-én látható a Mikszáth téri Maladype Színházban, Budapesten. Minden alkalommal este 7 órai kezdéssel.

Kapcsolódó cikkek

Három nővér ecsettel, Maladype módra