A budapesti Katona színművésze többek között mesél általa jobban és kevésbé szeretett előadásokról az art&go-nak, illetve hogy miért van már 22. éve a Katonában.
Fekete Ernő a Színmű 1995-ös elvégzése óta tagja a budapesti Katona József Színháznak. Számos alakításával nyert már díjat főszereplőként és mellékszereplőként egyaránt. A mennyekbe vágtató prolibusz című estje, amelyben Weöres Sándor verseit állította színpadra, 2010. óta szerepel a Katona repertoárján. Legutóbbi bemutatója anyaszínházában a Hóhérok volt, amelyben egy nyugalmazott angol főhóhért játszik a halálbüntetés eltörlésének évében, illetve vendégként Alföldi Róbert két rendezésében szerepel: a II. Edward címszerepét és a Passio XXI Pilátusát alakítja.
Fekete Ernő (fotó: Martinek Ádám)
Az interjúban a több, mint húszéves Katona József színházi múlt kapcsán szóba kerül a hűség fogalma. Ennyire hűséges típus, vagy nem is volt soha oka váltani? „Valóban hűségesnek tartom magam, az élet minden területén. Emellett, ha az eltelt huszonkét év során bármikor mérlegre tettem a jó és a kevésbé jó dolgokat, mindig a jók kerültek túlsúlyba, szóval semmi értelmét nem láttam annak, hogy elhagyjam a Katonát” válaszolja a kérdésre Fekete Ernő. Azt is elmondta, hogy soha nem volt olyan eset, amikor ne tudott volna azonosulni akár egy katonabeli darab mondandójával, akár valamilyen rendezői koncepcióval: „többek között pont ezért is vagyok huszonkét éve a Katona társulatának a tagja”- fogalmaz.
Azt is elmondja a színművész, hogy a tavalyi négy katonás bemutatója után ő maga kérte, hogy idén kevesebb munkája legyen az anyaszínházában, ezért az új évadban két új előadásban fog szerepelni.
A külsős munkái kapcsán szó esik az Alföldi Róbert rendezésében játszott II. Edward címszerepéről is. „Több mint tíz éve már felkért egyszer egy szerepre, amelyre akkor egyeztetési okokból nem engedett el a Katona. Utána pedig színházigazgató lett, megvoltak a saját színészei, nem merült fel a közös munka lehetősége. Majd, még jóval az olvasópróba előtt írt nekem egy e-mailt, hogy a II. Edwardot fogja rendezni, és a címszerepet velem tudja elképzelni – ez nagyon jól esett” – meséli Fekete Ernő.
Patkós Mártonnal a II. Edward előadásában (fotó: Toldy Miklós)
A színész fellép a Madách Színházban nyáron megrendezésre kerülő Szerelmünk, Shakespeare fesztivál Shakespeare monológok a férfiakról című rendezvényén. Ezzel kapcsolatban a szerepálmáról is kérdezte őt az art&go: „Még fiatalabb koromban gondoltam, hogy III. Richárdot jó lenne lejátszani, de most, hogy játszom a II. Edwardban, már kevesebbszer jut eszembe”.
Arról is mesél Fekete Ernő, hogy vannak esetek, amikor ők maguk sokkal többre értékelnek egy-egy előadást a Katonában, mint amennyire a nézők szeretik. Példaként hozza fel Az Olaszliszkait, ami éppen most került le a műsorról: „mi nagyon fontosnak és jól sikerültnek tartottunk, és úgy éreztük, hogy azok is szerették, akik megnézték – egyszerűen el kell fogadni, hogy Budapesten nagyjából ennyi néző kíváncsi az ilyen előadásokra”.
Pálmai Anna, Mészáros Blanka és Fekete Ernő az Olaszliszkaiban (fotó: Dudás Ernő)
De arra is van példája, a Top Dogs, amikor ő maga nem igazán kedvel egy előadást, amiben játszik, ám a közönség akár évtizedeken keresztül életben tartja. „A Top Dogs-t 2002-ben mutattuk be, tizenöt éve fut folyamatosan. A közönség nagyon szereti és a játszók közül sokaknak jelent jóval többet, mint nekem, én pedig lojális vagyok hozzájuk és a színházhoz”. És hogy milyen munka ezek után játszania benne? „Az, hogy a Top Dogs játszási napjai nem tartoznak színészi pályám leginkább várt estéi közé, csak az előkészületekben jelenik meg, több ideig tart rávenni magam, hogy elinduljak a színházba, és nehezebben hangolódom rá fejben a szerepre. Az, hogy játsszak, nem nehéz: úgy tanultam meg, hogy ezt a szakmát csak teljes odaadással és koncentrációval lehet űzni.”
A beszélgetés során a POSZT is felmerül, amelynek kapcsán egy ideje folyamatosan előkerül a kérdés, hogy a legjobb előadások fesztiválja vagy a magyar színházi életet reprezentáló esemény legyen. „Úgy gondolom, a POSZT-nak egyértelműen a legjobb előadásokra kellene épülnie. Lehet olyan fesztivált is szervezni, ahova demokratikusan meghívják az összes színház valamelyik előadását, de fontosnak tartom, hogy legyen egy olyan alkalom, ahol az elmúlt évad legjobb előadásai, legérdekesebb kísérletei sorakoznak fel – ez jelentene nekünk szakmai visszajelzést, és ebben az esetben éreznénk azt, hogy érdemet jelent oda kerülni” – fogalmazza meg a véleményét Fekete Ernő.
A Hóhérok előadásában (fotó: Toldy Miklós)
A beszélgetés végén azt is elmondja a színművész, hogy szerinte vajon milyen hatással lehet a világra a színház. „A színház kiváló közösségi élményt jelent mind a játszók, mind a nézők számára (egy-egy gyengébb előadás persze kevésbé), de azt nem gondolom, hogy ezen túlmenően bármilyen módon befolyással lenne a világ dolgaira.”
Az art&go-n megjelent interjúban szó esik a szerepbeli bajuszviselés nehézségei mellett a Brazilok című filmről is, amelyben szintén szerepel Fekete Ernő.
A teljes interjú itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
Fekete Ernő hetedik éve gondolkodik következő önálló estjén - Villáminterjú