Farkas Franciska: „Ez volt az álmom, de nem minden áron”

A mélyszegény környezetből induló, fiatal színésznő úgy tűnik, megtalálta itthon Amerikát. Filmfőszerepeket játszik, önálló estje van. A Fidelio beszélgetett vele.

Farkas Franciska szabadúszó színésznő, emellett művészeti órákat tart és több jótékonysági projektben vett részt. Dolgozott már jelnyelvi tolmácsként, szobalányként, pultosként és modellként is. Több független előadásban szerepelt, a Független Színház nevű formációval, illetve a Trojka Színházi Társulásban, de a budapesti Pinceszínház Mi a neved? című előadásában is szerepelt. Legtöbben filmszerepei miatt ismerhetjük: játszott a Viktória és a Fehér farkas filmekben, most pedig a Brazilok főszereplőjeként találkozhatunk vele a mozivásznon. Néhány napja nyerte el a Televíziós Újságírók Díját az Aranyéletben nyújtott alakításáért.

far_kaszas_tamas_fidelio.jpg                 Farkas Franciska (fotók: Kaszás Tamás / Fidelio)

A Viktóriában egy mélyszegénységből a prostitúcióba menekülő lányt játszik és a Brazilok is hasonló környezetben játszódik. Farkas Franciska szintén nehéz körülmények között nőtt fel. Az interjúban a Brazilokban alakított Rozival kapcsolatban elmondja, hogy „nem csak az a közös bennem és a figurámban, hogy honnan jöttünk. Számomra is nagyon fontos a család, egyfajta összekötő kapocsként is működöm, csakúgy mint Rozi”.

A Viktória forgatása érzelmileg megviselte, de a Brazilok kifejezetten jó hangulatú munka volt számára. „A Brazilok forgatása csodálatos volt, hihetetlen jó hangulatban dolgoztunk. Leköltöztünk a helyszínre, Acsára, úgyhogy az egész egy nyári táborhoz hasonlított. Munka után együtt vacsoráztunk, együtt pihentünk, nagyon összekovácsolódtunk. Szerintem ez a kész filmen is meglátszik” – meséli.

Farkas Franciska örül a filmes lehetőségeinek és sikereinek, de mint mondja, bármit nem tesz meg értük: „Soha nem adtam fel az emberségem egy szerep miatt, ha arról lett volna szó, hogy át kellett volna gyalogolnom a másikon, és erőszakot kellett volna tennem magamon csak ezért, akkor köszönettel nemet mondtam volna. Mert igen, ez volt az álmom, de nem minden áron”.

far.jpg

Többféle identitásom van, csak úgy, mint bárki másnak – nő vagyok, budapesti, színész, magyar és roma. Most ebben a helyzetben mint színésznő vagyok itt, de ezek felett is mint ember” – meséli magáról. Az interjúból az is kiderül, hogy bármennyire is felvállalja roma származását, nem szereti, amikor a teljes kép helyett egyedül ezen van a hangsúly. „Nem az zavar, hogy előkerül, hanem hogy az emberek fogalmi zavarban vannak, és nem értik ezt az egészet. Ahogy mondtam, csomó identitásom van, (…), sokan viszont ezt a természetes emberi sokszínűséget egy egyszerű címkére akarják egyszerűsíteni, hogy be tudjanak sorolni. Még a Viktória idején, az első interjúim egyikében nyíltan elmondtam, hogy roma vagyok – ebből kerekedett aztán egy címke, utána pedig már mindenki erről kérdezett.

Csányi Sándor hozza fel ezzel kapcsolatban, akinek a származása sosem téma. Megkérdezte őt, hogy van ez nála, mire Csányi csak ennyit mondott: „Színész vagyok, pont”.

far3.jpg

Jelenleg Szász Attilával forgatja az Örök tél című filmet és nemrég volt egy önálló estje A Harmadik Hely lakásszínházban, ahol Karafiáth Orsolya Gorkij című novelláját játssza. „A bemutatkozás nagyon jól sikerült, több komoly színház is megkeresett már, úgyhogy lehetséges, hogy szeptembertől rendszeresen fogom játszani” – meséli a megnyíló színházi lehetőségeiről.

Régi álma, hogy Woody Allennel dolgozhasson. „Annyira valószínűtlen ez az egész, ami eddig történt velem, hogy persze, miért ne? Három-négy éve kezdtem színészkedni, mégis annyi minden történt már velem, hogy ezek után már bármit el tudok képzelni.”

A Fidelión megjelent interjúból az is kiderül, mi az, ami vonzó Farkas Franciska számára a független létben, és mi az, ami miatt kipróbálná a kőszínházi társulati munkát is. Az interjú teljes terjedelemben itt olvasható.

süti beállítások módosítása