Gryllus Dorka: „Nem is tudtam, hogy ennyire hiányzik a színház”

Színházi fellépései mellett arról is kérdeztük a színésznőt, vissza kíván-e térni Berlinbe, ahol a hazai szereplései mellett szintén szép filmes karriert futott be.

Szinte nincsen hazai film Gryllus Dorka nélkül, most éppen a Brazilok című M. Kiss Csaba-rendezésben van egy epizódszerepe. A színésznő mostanában újra látható színpadon is, méghozzá a Frida című előadás címszerepében, Duda Éva rendezésében, az Átrium Film-Színházban.

        Gryllus Dorka a Frida imázsképén (fotó: Dömölky Dániel)

Rég nem láthattunk színpadon. Azért volt ekkora a csend a színházzal kapcsolatban, mert egyszerűen nincs időd színpadra lépni a filmek mellett, vagy ez inkább a kisfiaddal töltött közös idő miatt volt?

Mindkettőnek szerepe van benne. A filmezés abból a szempontból egyszerűbb, hogy többnyire váratlanul találnak meg, rengeteg felkérést kapok mindössze néhány héttel a forgatás előtt. Ha be lennék táblázva színházilag, akkor nem tudnám őket elvállalni. Most ez a rendszer működik nálam, hiszen annak idején azért mentem ki Berlinbe, hogy filmezzek. A kettőt szinte lehetetlen összeegyeztetni, ráadásul egyáltalán nem családbarát dolog. Ha színház is lenne az életemben, soha nem lenne időm a fiamra. Mindezektől függetlenül most nagyon élveztem a Fridát, már olyan régen nem játszottam színházban. Nem is tudtam, hogy ennyire hiányzik!

A szerepet Gubik Petrával váltott szereposztásban játsszátok. Ilyenkor előfordul, hogy valamelyik főszereplőnek kevesebb ideje jut a próbára.

Most erről nem volt szó, nem éreztem, hogy kevés időm lett volna rá, bár az előadások összeegyeztetése, úgy látom, valóban nem megy könnyen. Régen az ensemble-rendszer működött a társulatoknál, most pedig projektek vannak, de nem úgy játszunk, mint mondjuk Angliában, ahol három hónapig megy a darab, aztán leveszik a műsorról. Nálunk a csapatban mindenki száz helyen játszik, így egy független előadásnál gyakran előfordul, hogy csak havi egyszer-kétszer tudják játszani az egyeztetések miatt. Remélem, azért sokat fog menni jövőre, amire van is esély, mert nagyon szereti a közönség.

Mivel mostanában inkább forgatsz muszáj megkérdeznem, hogy miben volt más ez a munka?

Sokkal több idő volt próbálni, ami persze érthető egy színházi előadásnál, csak már elszoktam tőle. Eleinte kifejezetten furcsa volt, hogy ennyi idő van kitalálni akár csak egyetlen jelenetet. Szuper volt, hogy sokkal több idő jutott a felkészülésre. Egy filmben sokkal többet készül az ember egyedül, és utána minden nap teljesíteni kell rögtön. A színházban nem kellett rögtön kész lennie a szerepnek. Jól esett, hogy együtt gondolkoztunk, próbáltunk, találtuk ki két hónapon keresztül egy csapattal.

Mindjárt jön a nyár, az nem pont erre való? Egy kellemes, nyár esti, jó értelemben vett hakni?

Valójában csak rajtam múlik, hogy mit vállalok el. De a nyáron ugyancsak forognak filmek, így inkább január-februárban színházaznék, amikor kevesebb film készül. Színházilag most erre az időszakra koncentrálok, persze már tervem is van.

Korábban azt nyilatkoztad, hogy mostanában már inkább nem tervezel, mert azok sosem jönnek össze.

Lehet, de az inkább azokra a dolgokra vonatkozik, amit én találok ki. Ezt most nem én találtam ki, erre felkértek, úgyhogy van remény! (Nevet.) De erről még nem beszélhetek.

A tieid miért nem jönnek össze?

Nem tudom. Feladom, mindig jönnek más dolgok, elviszi őket az élet…

Említetted, hogy Berlinbe filmezni költöztél ki annak idején, még a fiad születése előtt. Arról nem volt szó, hogy férjed, Simon Kornél színművész is kimenjen veled?

Ő is kijött egy rövid időre: amikor összejöttünk, mondtam neki, hogy tartson velem, mert én nem jövök haza. Pár hónap után mondta, hogy köszöni, ő ezt inkább nem. Akkor én is azt éreztem, hogy mennie kell, így utána távkapcsolatban éltünk elég sokáig. De amikor megérkezett a kisfiunk, egy idő után már nem lehetett ezt a kétlaki életet élni, hiszen jött az óvoda, így aztán hazaköltöztünk. És mivel Kornélnak sokkal kötöttebb az élete, végül Budapesten telepedtünk le.

Nem volt ez óriási áldozat a részedről?

Volt idő meghozni ezt a döntést. Miután szültem, eleinte nem találtam a helyemet Budapesten – bár szerintem ilyenkor amúgy is nehezen lehet rácsatlakozni újra a világra. Viszont ma már nincs olyan messze Berlin, mint régen volt. Most forgattam Wiesbadenben, és már teljesen mindegy nekik, hogy Budapestről kell odavinniük engem, vagy Berlinből.

Frida (fotó: Puskel Zsolt / Port.hu)

A német nyelv elsajátítása mennyire ment könnyen?

Szerintem soha nem lesz tökéletes a kiejtésem, ami azért nem baj, mert ha rám nézel, akkor sem egy született németet látsz magad előtt. Így én mindig a külföldi nő leszek az ottani filmekben. Ám a nyelvet gyorsan meg lehet tanulni, sőt a szöveget a színésznek pláne, igazából bármilyen nyelven. Viszont egy bizonyos szint fölé már nem biztos, hogy el tudnék jutni. Penélope Cruz valahogy mindig erősebb spanyolul, legalábbis én úgy látom. Arról nem beszélve, hogy van egy másik, nem szándékos karakterem, amit a nyelv és az akcentus okoz. Meglepő módon sokszor már pusztán attól vicces ez a karakter, mert valamit rosszul vagy helytelenül mondok.

Kevesen álltak ki a szakmából a CEU mellett nyilvánosan, de te megtetted. Miért, ha el is mehetnél?

A színész nem tud olyan könnyen elmenni, erre céloztam. A férjem itthon rendez is, és kiderült az alatt a két hónap alatt, amíg kint volt, hogy ő nem szeretne mindent a nulláról elkezdeni. Most visszajöttem, van egy otthonunk kerttel – nekem ez a paradicsom, ott nőttem fel. Nem akarok innen elmenni sehova, legfeljebb néhány hétre. Azért is szeretném, ha itt lenne jó. Ez egy olyan ország, ahol nagyon szívesen eléldegélne a világ nagy százaléka. Rengeteg baj van ma a világban, nálunk is vannak gondok, de itt élni még mindig sokkal jobb. Jön víz a csapból és nem lőnek. Sok mindennel nem értek egyet, és ennek hangot is fogok adni, de nekem itt igenis nagyon jó az életem.

Mazányi Eszter