„Mi abban nevelkedtünk, hogy merjünk rosszak lenni”

A budapesti Katona két frissen szerződtetett tagjával, Rujder Viviennel és Dér Zsolttal beszélgetett a HVG.

Rujder Vivien és Dér Zsolt idén végeznek Máté Gábor osztályában és a budapesti Katonában eltöltött szakmai gyakorlat után is maradnak Máté Gábor igazgatói „kezei alatt”: a Katona József Színház társulati tagjaiként kezdik felnőtt pályafutásukat.

Az egyetemről az egyik vezető hazai színházba bekerülve sosem érezték nyomasztónak ezt a helyzetet. „Mi abban nevelkedtünk – mondja Rujder Vivien –, hogy merjünk rosszak lenni, mert abból lehet felfelé menni. Kirekesztettséget nem, kedvességet mindig éreztem. Szeretnek tanítani minket az idősebbek, a Bádogdob alatt például Bezerédi Zoli szokott nekem odasúgni egy-egy mondatot, ha valamit nem mondtam tisztán”.

        Dér Zsolt, Elek Ferenc és Rujder Vivien a Bádogdobban (fotó: Dömölky Dániel)

Dér Zsolt szerint a színészek – amint meglátnak egy új kollégát –, „végigdetektorozzák” egymást. „Én a Faustban voltam itt először. Mikor jött a jelenetem, akkor Bodnár Erika, és mások is beültek, hogy megnézzék. Tudtam, mindenki elraktároz rólam valamit, ettől eleinte nagyon megijedtem, de rájöttem, hogy felesleges ebből bármilyen következtetést levonni."

Az interjúban a két fiatal színésznek a színház céljáról vallott gondolatai is szóba kerülnek.  Vivien szerint erre iszonyúan sok válasz létezik, de neki az a legfontosabb, hogy a néző ne egy általános színházi élménnyel gazdagodjon, hanem legyen rá valamilyen hatással az, amit lát.

Dér Zsolt erről másképpen gondolkodik: „Most oda jutottam el, hogy a játék öröméért játszom, semmi másért. Volt idő, mikor érdekelt a hatás, de nálam félévente mindig van egy ilyen „turnusváltás”, hogy éppen miben fogalmazódik meg számomra a színészet célja. Egyszer, 16 évesen olvastam egy interjút Nagy Zsolttal, ahol nagyon erős, gyönyörű dolgokat mondott, és arra gondoltam, hogy basszameg, nekem is kéne egy ilyen mondat! Amivel így lehet menni. Ő azokat akkor komolyan mondta, én meg egyfajta pózként vettem magamra, de végül elkezdtem keresni, hogy számomra mi a fontos.”

Máté Gábor és Rujder Vivien A nők iskolájában (fotó: Toldy Miklós)

„De az is lehet, hogy előadásról előadásra más a küldetéstudat – teszi hozzá Rujder Vivien – a Sirály alatt (egyetemi előadás, Zsótér Sándor rendezésében – a szerk.) én nem foglalkozom a nézőkkel, búrában létezem. Nem érdekel, hogyan állnak fel, vagy hogy mennek ki onnan, mert azt érzem, az értünk van, nekünk van, a Zsótérral van, és nem csak kifelé szól.”

A közéleti aktivitásról és a demokráciáról is elmondják a meglátásaikat. Az ifjú színészek a próbák mellett a tüntetésekre is szakítanak időt: Dér Zsolt például többször részt vett az áprilisi demonstrációkon, de hozzáteszi azt is, szerinte nagyon butuskán tüntetünk. „Nem arról beszélek, hogy kocsikat kellene felrobbantani, vagy rászarni a Sándor-palotára.” – vallja.  „Azt gondolom, hogy így nem fogunk eredményeket elérni (ez szomorú), de azt tanuljuk éppen, hogy mi az élni a demokráciához való jogunkkal. Nem bűnös cselekedet kimenni az utcára, és azt mondani: én most azért jöttem, mert szeretném artikulálni azt az állampolgári jogomat, hogy valamivel nem értek egyet” – folytatja a gondolatmenetet.

        Mészáros Béla és Dér Zsolt a Bihari előadásában (fotó: Dömölky Dániel)

„Egy csomó mindent kitalálnak, civiltörvény, meg Lex CEU, és mindig elbukjuk az ilyen ügyeket, mert cinikus és elkeserítő politikai elitünk van. Abban reménykedek, hogy a mi generációnk „kinevelődik” a demokráciában. Hogy az én gyerekemnek már teljesen természetes lesz, hogy ha valamivel nem ért egyet, akkor ő nyugodt lelkiismerettel – attól függetlenül, hogy jobb- vagy baloldali –, kimehet és különböző minőségekben elmondja, hogy mit gondol”- mondja Dér Zsolt.

Az interjúban arról is olvashatunk, a két fiatal mennyire másképpen jutott be az egyetemre és milyen a munka Zsámbéki Gábor rendezővel a most készülő Borisz Godunov próbáin.

A teljes interjú itt olvasható.