„Vége a kamaszkornak, igyekszem felkötni a gatyámat”

Ifj. Vidnyánszky Attilával, a Vígszínház társulatának új tagjával, a leendő Hamlettel beszélgettünk vándorszínházi ideáljáról és kőszínházi jövőjéről.

Ifj. Vidnyánszky Attila a Vígszínház tagja lett, ahol a következő évadban elsőként Eszenyi Enikő Hamlet rendezésének a címszerepét alakítja, de rendezőként is bemutatkozik a teátrumban:  a Pesti Színházban előbb Dosztojevszkij A félkegyelműjét állítja színpadra, majd Vecsei H. Miklós Kinek az ég alatt már senkije sincsen című darabját rendezi meg.

Ifj. Vidnyánszky Attila (fotók: Toldy Miklós)

A fiatal alkotó két éve végzett Marton László színész osztályában a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Majdnem minden évben van egy olyan színészhallgató, akiről már az egyetem alatt kiderül, hogy rendezői vénával és ambícióval is rendelkezik. Ebben az osztályban ifj. Vidnyánszky Attila volt ilyen. Ötödévesként saját évfolyamával és a fiatalabbakkal megrendezte az Athéni Timont, amelyet felemásan fogadott a kritika - véleményünk szerint joggal - ám az kétségtelen, hogy újszerű, egyedi  hangnemmel jelentkezett be az alkotói hármas: ifj. Vidnyánszky Attila rendező, Vecsei H. Miklós fordító, szerző, dramaturg és Kovács Adrián zeneszerző.

Ez a sajátos, lendületes és játékos színpadi világ a Budaörsi Latinovits Színházban létrehozott Liliomfiban már jól láthatóan működött, miként a gyulai Shakespeare Fesztiválra készült III. Richárdban is, amelyet később  a Nemzeti Színházba vittek el, és amely bekerült az idei POSZT versenyprogramjába is. Az alkotóhármas a kaposvári egyetemistákkal a Rómeó és Júliát dolgozta meg, majd a Radnótiban hozták létre az Iván, a rettenet című előadást.

Rendezései mellett Ifj. Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház több előadásában is szerepel színészként. A Színházi Kritikusok Céhe 2015-ben a legtehetségesebb pályakezdő díjával ismerte el. Mindamellett, hogy tehetséges és nagyra hivatott alkotónak gondoljuk, a félelem is ott volt bennünk, amikor e-mailben kérdeztük: egy izgalmas és képességes független alkotócsoportot ismét bedarál a „színházi gyárüzem”?

Ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós

Többször is beszéltél arról, hogy a vándorszínházi élet áll hozzád a legközelebb és most leszerződtél egy kőszínházhoz, amelyik talán a legmesszebb áll ettől a mozgékony szabadságtól. Miért döntöttél így?

Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter vett fel minket az egyetemre. Hegedüs D. Géza buzdított minket arra, hogy csináljuk meg az Athéni Timont. Ő adta az első löketet azzal, hogy éppen egy főszerep és egy film próbái mellett úgy döntött, hogy beáll a növendékei közé próbálni éjfélkor az Ódry Színpadon. Marton Tanár Úr pedig végig mellettünk, mögöttünk, fölöttünk állt. Bíztak bennünk, segítettek minket. Azóta a Timon jelenti a magját a csapatnak. Ahogy távolodunk tőle, egyre jobban érezzük milyen meghatározó, kiinduló pont volt számunkra az a próbafolyamat. Ezt nélkülük nem tudtuk volna elkezdeni.

Hozzájuk kötődünk így a Vígszínházhoz is. Már dolgoztam a Vígszínházban, nem ismeretlen számomra a terep. Az elmúlt két évben keveset játszottam, és a rendezések mellet a legtöbb időt egyeztetéssel, szervezéssel töltöttem. Ezt tudtuk, hogy így lesz. Volt szerencsém Zsótér Sándorral és Viktor Rizsakovval dolgozni a Nemzeti Színházban, fontos pont volt Budaörs, Kaposvár, Debrecen stb., úgy fogom fel mint három tökéletes gyakorlati évet. Azt éreztem, hogy az ingázás után, most itt az ideje egy új kihívás elé állni. Vége a kamaszkornak. Egyértelmű volt, hogy a munkát nem újrakezdem, hanem folytatni tudom egy olyan közösségben, ahol egyrészt sokakat jól ismerek és tisztelek, másrészt  megtanulhatom egy igazi nagy színház működését, aminek a színpadán állni, hogy mondjam: nem akármilyen dolog. És még sorolhatnám az érveket...  

A Vecsei H. Miklóssal és Kovács Adriánnal alkotott hármasotok sorra hozott létre mind a nézők, mind a szakma által elismert előadásotokat. Feltételezhető, hogy komoly lehetőségeket kínál és ezzel együtt nagy leterheltséget fog jelenteni a vígszínházi tagság mind Vecsei H. Miklós, mind a te számodra. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Vígszínházzal kapcsolatban többen is felpanaszolták már, hogy a teátrum vezetősége nem szívesen működik együtt az anyaszínházon kívüli munkákban a színészeivel, hogyan látod az alkotói hármasotok jövőjét? 

Számomra a legfontosabb, az a csapat akikkel eddig dolgoztam. Igyekeztünk ezt a furcsa színházi létet tovább gondolni. Éppen alakulóban van, többek között Osváth Gábor segítségével saját formációnk a Sztalker csoport. Hármunkon kívül azokat az alkotókat hívjuk a csoportba, akikkel eddig közösen gondolkodtunk (Berecz István, Pater Sparrow, Mátyássy Szabolcs, Vecsei Kinga Réka stb.). A tervünk lényege valahogy egybetartani azt a szűk színész csapatot (Athéni Timon), akikkel az egyetem óta dolgozunk, és most egytől egyig szétszéledtünk. Arany János évfordulójának apropóján, márciusban már így született meg első saját bemutatónk Debrecenben. Amit nagy örömünkre jövőre Budapesten is bemutathatunk, a Vígszínházban újratervezve. Színészi feladataink után, januárban elkezdjük Dosztojevszkij A félkegyelmű regényének próbáit a Pesti Színházban. Tehát számít ránk a Vígszínház és ez nagyon megtisztelő, igyekszünk felnőni és egymásba kapaszkodni. 

Kovács Adrián, ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós

Aki látott a színműs Hamletben, bizonyosan nem csodálkozik azon, hogy az első vígszínházi munkádban te játszod az egyik legnagyobb volumenű Shakespeare szerepet. Hol tart Eszenyi Enikő rendezése és hol tartasz te a saját figurád létrehozásában? Milyen Hamlet leszel a Vígszínházban?

A próbafolyamat legelején járunk. Nagyon örülök, hogy újra együtt dolgozhatok a barátaimmal, de még illeszkedek a rendszerbe és persze igyekszem felkötni a gatyámat. Sokat köszönhetünk Zsótér Sándornak és a Hamletnek. Zsótér beleégett a fejünkbe. Akkor változó szereposztásban játszottuk, így most külön nagy élmény más szemszögből megismerni a jeleneteket. Valószínűleg ezt a darabot háromévente újra lehetne, kellene csinálni, mert kimeríthetetlen.

Ami engem illet, én akkor az Ódryn elhittem, hogy a színészben megtud történni minden és hatni tud az emberekre, előtte jobban foglalkoztatott egy előadás formája egy karakter fizimiskája mint a színész maga. Igyekszem ezt újra elhinni. Nem tudom, hogy kell ezt pontosan kommunikálni, mindenesetre megtisztelő, hogy rám gondolt Enikő, és persze rettegek az ismeretlentől, a tehertől, a hatalmas színpadtól, a nézőktől... de hát mégis boldog vagyok, hogy ezt megélhetem. Ma mindenki érzi, hogy remeg az egész világ, és vannak akik csak a szikrára várnak. Most kell az emberekkel foglalkozni, színházat csinálni.