Gáspárik Attila színházigazgató a határon túli színházi élet hazai megítéléséről és a színházi kánonok negatív hatásáról is mesélt az Art7-en.
Gáspárik Attila színészként kezdte a pályáját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója, korábban a Művészeti Egyetem rektora is volt, ahol jelenleg is tanít. Tavaly év végén jelent meg a Színház kiterjedése című könyve és idén januárban hosszabbították meg újabb öt évre vezetői mandátumát a színház élén.
Gáspárik Attila (forrás: Maszol.ro)
A marosvásárhelyi teátrum magyar nyelvű, Tompa Miklós Társulata évek óta rendszeres szereplője a hazai fesztiváloknak. Nem is sikerek nélkül. Tavaly például Bartis Attila A nyugalom című előadása több díjat is elhozott Kisvárdáról, emellett a Színházi Kritikusok Céhétől az évad legjobb előadásának járó elismerést is megkapta. A budapesti közönség legutóbb a MITEM-en láthatta az előadást.
Gáspárik Attila úgy véli, a rendszeres fesztiválszereplések ellenére sok fontos és értékes határon túli előadás sosem lesz közismert Magyarországon. „Sokat változott minden, de ma is falkákban gondolkozunk. A mai napig nem látom esélyét annak, hogy aki nincs benne a mainstreamben, a fősodorban, részt vegyen bármelyik fesztiválon. Akár határon innen, akár határon túl, zárt végvárakban élünk, azon belül van valami mozgás” - fogalmaz.
Véleménye szerint emögött egyfajta kánongyártás áll, amely csak bizonyos előadásokat fogad el. „Mindig van egy divat, amit régebben talán a közönség diktált és csak valamennyire a szakma. Most már a szakma is kétfelől beszél, vannak a kritikusok, illetve a magukat színházi szakembereknek nevező valahai bölcsészek, akik létrehoztak egy olyan metanyelvet, amelyen színházi produkciókat elemeznek úgy, hogy néha nem is lehet érteni szótár nélkül. (…) Most már néha a színházban is azt látom, hogy emberek csoportosulnak, kánonokat állítanak föl, közben a színész, a rendező és más alkotók valahol a hátsó szobában sírdogálnak, mert senkit nem érdekel, hogy ők is alkotók” – mondja ezzel kapcsolatban.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház
Úgy gondolja, hogy minden fesztiválszereplés ellenére a határon túli színházakkal kapcsolatban még mindig léteznek megkülönböztető előítéletek. „Ezt a politika gerjeszti, használja saját érdekei szerint. A magyarországi belpolitikára jellemző az atyáskodó, a „majd mi megvédjük őket” szemlélet (…) Próbálunk színházat csinálni, és naponta küszködünk ezzel alkotóilag. Ennek ellenére még mindig sokszor találkozunk lesajnáló vagy dicsérő megjegyzésekkel: „határon túli”. Évek óta nem jut nekünk Jászai Mari-díj, egyetlen színészünk vagy rendezőnk sem kapott Kossuth-díjat” – meséli Gáspárik Attila a „határon túli” címkéről és a tényleges elismerés hiányáról.
Az sem könnyítette meg a marosvásárhelyi magyar társulat munkáját, hogy első, sikeres magyarországi szereplései után bizonyos szakmai körök felől sajátos elvárások jelentkeztek velük szemben. „A szakmának az a kicsi, sértett része, amelyik semmi módon nem tudott az élvonalba kerülni, megszállt minket, hogy majd ők írnak rólunk, rendeznek nekünk… És bezártak bennünket egy ketrecbe – amit, nehogy félreértse bárki, becsülök, tisztelek –: a hagyományőrzés, etikai identitástudat, megmaradás, ezek nagyon fontos dolgok, de nem az elsődleges céljai a mi munkánknak. Mi színházat csinálunk” – emlékezik Gáspárik Attila.
Gáspárik Attila
Véleménye szerint a magyar identitás nem a hagyományok puszta átörökítésével, hanem szakmai és alkotói minőséggel őrizhető meg. „Az identitás a minőségen keresztül fog megmaradni, ami szerintem nemcsak az, hogy magyarul kérek vizet, kenyeret, túrót, hanem magyarul gondolkozom azon, hogy fogy a népesség, vagy milyen a hatalom és az egyén viszonya most, mit gondolunk a féltékenységről, a gyűlöletről, a szerelemről. Ezt minden generációnak meg kell fogalmaznia magának, újra kell tanulnia. Nagyon szép mondatot talált ki annak idején a Mediawave, hogy a kultúra nem örökölhető, ezt én is így gondolom” – fogalmaz.
Az Art7-en megjelenő interjúból többek között az is megtudható, mit gondol Gáspárik Attila a MITEM-ről, hány román kormányt élt túl színházvezetőként és mi a marosvásárhelyi színház szakmai stratégiája a régió többi színházához viszonyítva.
A teljes interjú itt olvasható.