Ötvenedik előadásához közeledik az utóbbi évadok egyik legsikeresebb debreceni előadása, a Shirley Valentine.
A monodráma címszereplője, Majzik Edit május 12-én, pénteken bújik ötvenedszer a rapszodikus és titokzatos Shirley bőrébe, aki úgy dönt, szakít addigi sivár, egyhangú életével, és ad egy utolsó esélyt magának, hogy fiatalkori vágyait beteljesítse. Az előadás premierje 2014. március 7-én volt a Horváth Árpád Stúdiószínházban. Az immár harmadik évada műsoron lévő produkció a tervek szerint a közeljövőben is repertoáron marad.
Majzik Edit a Shirley Valentine előadásában (fotók: Máthé András)
A darab rendezője, Árkosi Árpád szerint Shirley Valentine-t valójában soha nem ismerhetjük meg, hiszen őt szemlélve önmagunk lelki karaktereit éljük meg, az ő elvágyódásai és illúziói ugyanazok, amelyeket mi is titkolunk. A fergeteges színészi alakítás, a tartalmas, a nézők fantáziájára is építő színházi élmény, a látványos díszlet és a fülbemászó zene teszi a Shirley Valentine-t méltán népszerű előadássá – ajánlja a debreceni teátrum a produkciót.
A május 12-ei előadás után 21 óra 10 perctől a Csokonai Színház vezetői köszöntik az előadás alkotóit.
Majzik Edit meséli a Shirley Valentine-ról:
Pontosan emlékszem arra a napra, amikor este, kutyasétáltatás közben megcsörrent a telefonom és beleszólt Meryl Streep. Hahaha. Ráckevei Anna volt az, aki megkérdezte, ráérek-e egy kicsit, mert az én barátnőm – Oláh Zsuzsi – mégsem tudja elvállalni a Shirley Valentine cím- és fő- és egyáltalán egyetlen szerepét. Épp tíz hónapja nem volt színház a fejem felett és épp „civil” munkám is befejeződni látszott, úgyhogy mondtam neki: éppenséggel ráérek!
Persze gondolkodni csak a vállalás után kezdtem. (…) Szeretek egyedül a színpadon? És ha már egyedül, szeretem, hogy ezzel a nővel állok ott egyedül? Hol is? Debrecenben. Hat év távollét után. (…)
Szóval nekem ez az ötvenedik hatalmas érzelmi megrázkódtatás, mert ezekkel az emberekkel a világ végére is elmennék, nem beszélve arról, hogy – azt hiszem – Shirleynek köszönhetem, hogy újra OTTHONRA leltem Debrecenben. A hálám végtelen, és majd igyekeznem kell, hogy mindezt ne préseljem bele ebbe az ötvenedik előadásba, ahogy azt se, hogy aznap épp tíz éve lesz, hogy „elment” a férjem, és ahogy azt se, hogy nemrég voltam magam is ötven.... Csak tegyem a dolgom. A nézők és a magam örömére. … apropó, nézők… nincs ötvenes széria nélkülük, ez egyértelmű. Ötven előadás, az nagyjából kettőezerötszáz látogató. Nekem ez kettőezerötszáz játszótárs, akiknek a tekintetébe kapaszkodhatok előadás közben és utána! Köszönöm, hogy velem tartottak!
További érdekességek: 150 tükitoji, 200 sültburgonya, egyszer nem nyíló borosüveg, egyszer nem elindított víz, kétszer számkódolt és ezért nem nyíló bőrönd, egy majdnem fodrász nélküli előadás, egyszer összecsomózott napozó matrac…
Mert ennek így kellett lennie!
Még azt is kiszámoltam, hogy: ötven előadás alatt épp tíz liter bort ittam meg, azért, ha más nem is, ez elég komoly teljesítmény!
(Forrás: Csokonai Színház)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.