Icarus repített minket a cirkusz világába

Bekukkanthattunk a Cirque du Soleil Varekai című előadásának kulisszái mögé – és volt mit nézni. Tartsanak velünk!

Akik ismerik és szeretik a színház illatát, valószínűleg nem lepődnek meg azon a kijelentésen sem, miszerint a speciális illatot maga a színpad árasztja. Innen nézve nem is olyan meglepő, hogy amikor sajtómunkások maréknyi csapatával belépünk a Budapest Aréna színfalai mögé, ugyanazt a szagot és hangulatot érezzük, amit egy színház berkeiben vagy akár a forgatás kulisszái mögött.

Fotók: Toldy Miklós

Mégis a Cirque du Soleil edzésére érkezve mindemellett egy vibráló belső világ tárul a szemünk elé, rengeteg színnel, próbaruhába öltözött, mélységes nyugalmat árasztó emberekkel és szédületes magasságokkal. Este előadás lesz, de ennek délben még különösebb nyomát nem látjuk. Igaz, a Varekai díszlete már áll: a karakterek otthonául szolgáló erdő 300 „fáját” aranyoszlopok teszik ki, melyek magassága 4,5 és 10,5 méter között mozog. Némely fának további szerepe is van, beépülnek a táncos elemek közé, a színpadon semmi nincs feleslegesen.

Pár díszletmunkás a kábeleket dugdossa a díszlet alá, miközben a színpad mögötti térben nagy ventilátorokkal szárítják estére a jelmezeket. Saját mosó- és szárítógépeik vannak, a sajtó leginkább arra kíváncsi, milyen mosóporral mosnak, de semmi hazai nem fordul elő óriási ládáikban. Vigyázniuk is kell jelmezeikre, amiket Eioki Ishioka tervezett és harmincezer munkaóra alatt készültek el, természetesen kézzel. Ishioka filmes jelmeztervező volt, aki ráadásul nem mindig tartotta szem előtt, hogy a Cirque du Soleil művészei tornászok, artisták és táncosok, akiknek a gravitáció mellett a sokszor minden képzeletet felülmúló(an bonyolult) jelmezekkel is meg kell birkózniuk, ebből később ízelítőt is kaptunk.

A Cirque du Soleil Varekai című előadását még 2002-ben mutatták be Montrealban, a cirkusz szülővárosában. Mivel már 23 ország 130 városában megfordultak, ideje volt, hogy hazánkba is elhozzák a vulkán köré épített erdő egzotikus lényeinek meséjét. Az előadást annak idején Dominique Champagne írta és rendezte, manapság pedig egy százfős stábbal járja a világot. A délutáni próbán ebből még kevesen vesznek részt, ám a színpad mögötti térben el lehet csípni pár bemelegítő akrobatát, például a show egyik sztárja, Icarus is itt nyújt: egy hálóba gubancolódva elképesztő irányokba tekergeti testét.

Megleshetjük a stáb büféjét, sőt a kávégépük működési elvét is kisilabizálhatjuk, miközben várjuk, hogy elkezdődjön a próba. Az előadások előtt egyben nem mennek le soha, csak akkor, amikor egy hosszabb leállás után újra turnéra indulnak. Mostanában nincsenek hosszabb leállások, a Magyarországot követő öt fellépés után Prágába mennek. A szólótáncosoknak ugyan nincs váltásuk, de a stábban többen vannak, akik esetleges beugróként használhatóak, ha netalán lesérülne valaki. Az előadás tíz hetet van turnén, ezt mindig két hét szünet követi, aztán indulnak tovább, húsz nemzet képviselteti magát a stábban. Ezeket az információkat idegenvezetőnktől, az előadás sajtófőnökétől tudjuk meg, aki elárulja, 200 tonna utazik velük a turnéra, majd az óriási díszletre mutat. A legtetejére 92 lépcsőn lehet feljutni. Ha másért nem, ezért tuti nem kezdek már el artistáskodni.

Icarus szólótáncának megtekintése közben az jut eszembe, hogy ennél pozitívabb nevet is adhattak volna a karakternek, de a srác valószínűleg tényleg tud repülni, a nézőtérről legalábbis úgy tűnik.

Két próba között újra nyújtó tornászokat nézhetünk, már többen is vannak, de ideges kapkodásnak nyoma sincs. Valószínűleg ez előadás közben is így lehet, hiszen az első a biztonság. Ukrán tornászok érkezeknek a színpadra, akikre edzőjük, Igor Karpov fel is adatja hosszú, uszályos nadrágjukat, hogy abban is röpködjenek kicsit felettünk, de ennek korántsem a mi szórakoztatásunk az oka, hanem az, hogy nagyon könnyen hasra lehet esni a buggyos nadrágban, aminek a vége kis túlzással a Kincsem parknál van.

Mazányi Eszter

Kapcsolódó cikkek

Harminchárom ezer munkaóra van a Cirque du Soleil show jelmezeiben