„A szabadság egy lényeges pont!”

Hód Adriennel és Horváth Csabával, a két idei Lábán-díjas alkotóval beszélgetett a Librarius. A koreográfusok szokatlan módon elárulták, miről szólnak díjnyertes darabjaik.

Hód Adrienn koreográfiáit évek óta rendszeresen jelölik a hazai kortárstánc legfontosabb elismerésére, a Lábán-díjra. Eddig három alkalommal el is nyerte: a Basse Dance 2011-ben, a Pirkad 2014-ben, illetve legutóbb a Grace című munkája kapta meg a független szakmai kuratóriumtól az elismerést. Horváth Csaba, a Forte Társulat vezetője többévnyi, elsősorban prózai szövegekre épülő, mozgásos rendezései után tavaly két „tiszta”, Bartók Béla zeneműveire épülő koreográfiával rukkolt elő, melyek közül a Concerto is jelölést kapott, az V. vonósnégyes pedig Lábán-díjat hozott számára. (A Lábán-díj jelöltjei, közöttük a két díjazott előadás laudációja itt olvasható.)

                             Horváth Csaba és Hód Adrienn (fotó: Kolakovszky Dániel és Hamarits Zsolt)

Amit nem nagyon szoktak megtenni alkotók, a két koreográfus a külön-külön készült interjúkban most elárulta, „miről szólnak” ezek a koreográfiák. „A Grace szó jelentése szépség, kecsesség és a kegyelem” – fogalmaz Hód Adrienn, majd hozzáteszi, „A Grace-ben saját vélemények, élethelyzetek, a szabadságra, kiengedésre való vágy és annak megélése, a megtisztulás gesztusa jelenik meg, nagyon humoros, ironikus, drámai és játékos, akár személyes hangvételben”.

„Egy életet tagadó világban való életigenlésről szól az előadás. Szerintem ebben a zenében – ahogy a hozzá készült előadásban – nem egy békés világ sejlik fel” – mondja el Horváth Csaba az V. vonósnégyes „üzenetét”, hozzátéve mindennek aktualitása kapcsán, hogy „Az aktualitást nem lehet kikerülni, akarva-akaratlanul is megjelenik. (…) Egy alkotó nem csak az alapanyagból – esetünkben a zenéből – merít, hanem a körülötte lévő világban zajló folyamatokból is”.

Hód Adrienn évente általában egy koreográfiát készít alkotótársaival. A két előadás közötti „lappangó időszakban” általában több ötlet is felmerül, ami őt és ami szerinte másokat is érdekel, azonban idén ez nem így történik: „most azt érzem, nem tudom, hogyan, milyen attitűddel viszonyulnak a világhoz az emberek. Mihez nyúljak, mire érdemes felhívni a figyelmet?”

Grace (fotó: Dömölky Dániel)

Horváth Csaba már több ízben próbálkozott Bartók egy-egy művét színpadra állítani, de a megvalósulás folyamatosan a jogvédelem ellenállásába ütközött. Egyetlen alkalommal és egyetlen előadás erejéig sikerült rést ütni ezen a pajzson, 2002-ben a Csodálatos mandarinra készített koreográfiát Horváth Csaba, amit a jogörökösök azonnal letiltottak. Ezután zene nélkül adták elő a darabot. „Engem a kezdetektől fogva inspirált Bartók zenéje, sokat tanultam belőle. (…) Azóta már próbálkoztam néhányszor, hátha „elfelejtették”, talán egy másik Bartók zenére koreografálhatok. De nem felejtették el, s tulajdonképpen Bartók kapcsán feketelistán érezhettem magam” – meséli a koreográfus-rendező. Mígnem 2015-ben a szerzői jogok felszabadultak és Bartók művei közkinccsé – vagy a jogtulajdonosok nézőpontjából közprédává – váltak.

Az V. vonósnégyes előadói mindannyian a Színház- és Filmművészeti Egyetem fizikai-színházi rendező szakán végeztek, vagyis egyszerre táncosok és színművészek is. „Az V. vonósnégyes egy kifejezetten táncos előadás, de nem véletlen, hogy színészek adják elő. Olyan színpadi jelenlétet követelek meg az előadóktól, ami értelmessé és beszédessé teszi az előadást. Színészek segítségével jobban kifejezhetők azok a gondolatok, melyeket én fel akartam mutatni” – mondja Horváth Csaba ennek a kettősségnek a fontosságával kapcsolatban.

V. vonósnégyes (fotó: Dusa Gábor)

És ha már Bartók Béla művei kapcsán áttételesen szóba került a szabadság, Hód Adrienn számára – minden belőle származó anyagi és működési nehézség ellenére - a független működési forma biztosítja ezt. „Fontos számomra a kutatással, elmélyüléssel töltött idő, a közös kreatív munkafolyamat” - fogalmaz, hozzátéve, „Nagyon lényeges a szabadság megélése, hogy csak rajtunk múlik, hogy mihez nyúlunk, és azt hogyan fejezzük ki. Ez egy lényegi pont!”

A teljes interjúkból többek között az is kiderül, mit jelent számukra a Lábán-díj, hol tartja azokat Hód Adrienn és Horváth Csaba miért gondol magára elsősorban koreográfusként akkor is, amikor prózai darabokat állít színpadra.

A Hód Adriennel készített interjú itt, a Horváth Csabával folytatott beszélgetés itt olvasható.