A magyar akác, ami Amerikából vándorolt be

A Magyar akác című előadás alkotói bemutatják, hogyan vált az Amerikából idetelepített akácfa magyar nemzeti- és politikai szimbólummá.

Kelemen Kristóf fiatal színházi alkotó és Pálinkás Bence György képzőművész első közös produkciója a Magyar akác. Az alkotók életre hívtak egy mozgalmat is, amelyben akácfa-ültetésekkel kívánják elérni, hogy politikai eszméik gyökeret verjenek a magyar talajban. A darab terét egy kertinstalláció teszi igazán autentikussá: bányaföld, avar és egy csoport magyar akác költözik a Kilián Laktanyába.

Pálinkás Bence György, Eke Angéla, Kristóf Márton, Homonnai Katalin és Kelemen Kristóf (fotó: Csányi Krisztina)

Az előadás több oldalról vizsgálja az akác sikertörténetét. A lakosság 62,9%-a szerint legmagyarabb fának tartott növény első hazai példánya 300 évvel ezelőtt vert gyökeret az Erdődy család birtokán, majd az Alföldfásítási program után a rendkívül szívós és könnyedén alkalmazkodó faj megtelepedett és elterjedt a magyar erdőkben. Az akác szemtanúja volt a magyar történelem fontos eseményeinek, a magyar kultúra szerves részévé vált, míg végül idegenhonos fajból hungarikummá lett.

Története azonban nemcsak botanikai izgalmakat kínál. Egy 2014-es EU rendelet szerint bizonyos idegenhonos inváziós fajok nem kerülhetnek be az uniós államokba, a már itt élők pedig kiirtásra ítéltettek. Emiatt a rendelet miatt vált az akácfa egy ideig a hazai politikai élet fontos szereplőjévé: „Üzenjük Brüsszelnek! Védjük meg a magyar földet, a szabad pálinkafőzést, a mézet és az akácot!” – hangzott a FIDESZ petíciója.

Az előadásban az akácfa kapcsán kirobbant politikai diskurzus felidézésén túl az alkotók által életre hívott mozgalom bemutatása is fontos szerepet játszik. A mozgalom szimbolikus politikai helyszíneken szerepelt már eddig is (pl. az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, a hűvösvölgyi Munkásmozgalmi sétány), ahol akácfaültetési akciókkal egy új, liberális, befogadó közösségeszményt népszerűsítettek – ezekre minden esetben zenés és szöveges műsorral készültek az aktivisták, azaz az előadás alkotói. A mozgalom az egyik CEU-tüntetésen is képviseltette magát.

Pálinkás Bence György és Kelemen Kristóf a tüntetésen (forrás: Trafó)

„Az akác úgy lett része annak a képzelt közösségnek, ami a magyarság, hogy mindent úgy csinált, mint amit amúgy a fák szoktak – minden más körülményt mi alakítottunk –, nem asszimilálódott, de mégis szervesen kapcsolódni tudott” – mondja Pálinkás Bence György az előadás címszereplőjéről.  „Azzal, hogy egy „bevándorló” növényről beszélünk, és nem emberekről, eltávolítva lehet például a migrációról is gondolkodni” – teszi hozzá.

 „A mi generációnkból jön a következő vezetőréteg. A kérdés az, milyen irányban következik be a változás – folytatódik a populista demagógia, vagy elkezd megerősödni a demokratikus gondolkodásmód. Amikor tudást vagy tapasztalatot szerzünk valamiről, amiről azelőtt nem tudtunk – akár egy színházi előadáson keresztül –, az közvetetten fejleszti a demokráciát is” – vallja Kelemen Kristóf a színház és a demokrácia kapcsolatáról.

Az előadásban újrajátsszák a már megvalósított akciókat, de bemutatják a jövőbeli terveiket is. Ezeknek fontos eleme, hogy az akácfát a saját eszméiknek megfelelően beleírják a történelmi múltba, továbbá egy nagyszabású fásítási program keretében kiemelt emlékhelyet létesítsenek neki.

Az előadás szereplői: Eke Angéla, Homonnai Katalin, Kelemen Kristóf, Kristóf Márton  és Pálinkás Bence György.

A Magyar akác május 24-én, 25-én és 26-án látható külső helyszínen, gyülekezés minden este a Trafóban, este 8 órakor.

(Forrás: Trafó)